trg_fontane
A hétvégén, június 3-a és 5-e között, Csonoplya adott otthont a XXXV. Durindónak és a XLVIII. Gyöngyösbokrétának.
Pénteken és szombaton a Durindón vajdasági magyar népzenei együttesek és szólisták mutatkoztak be a nyugat-bácskai településen, vasárnap pedig a Gyöngyösbokréta néptáncegyüttesei léptek fel. A Durindót dr. Szöllősy Vágó László, a Fesztiváltanács elnöke nyitotta meg. „A jövő záloga az a seregnyi muzsikus, énekes, táncos fiatal, akik ezen a hétvégén Csonoplyát a délvidéki magyar népművészet fővárosává avatják. Mert nem árt tudni, hogy jelen vannak hagyományőrző közösségeink érett korú szólistái és együttesei, és jó, hogy még mindig eljönnek, de soha még ennyi fiatalt nem köszönthettünk a vajdasági magyarok népzenei és néptáncfesztiválján. A megkülönböztető sajátosság, amely a népzenét és a néptáncot minden más amatőr tevékenység fölé emeli, az, hogy a legközösségibb műfaj, a közösségteremtés és -megtartás egyik leghatékonyabb eszköze. Mert senki sem vitatja, hogy együtt énekelni, együtt táncolni csak azok tudnak, akik érzelmileg is kötődnek egymáshoz és az ügyhöz, amelyet szolgálnak”, mondta a Fesztiváltanács elnöke.
A Gyöngyösbokréta megnyitóján Szakács Csaba, a zombori Városi Tanács tagja, Nikowitz Oszkár, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete és dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntötték az egybegyűlteket. A fellépőket dr. Bárkányi Ildikó néprajzkutató, muzeológus, Borsi Ferenc népzeneoktató, Furik Rita néptánc-pedagógus, Kovács Henrik, a budapesti Néptánc és Színházi Tánc Tanszék adjunktusa, Németh István, az MTA Zenetudományi Intézete Népzenei Archívumának munkatársa, Raj Rozália hímző- és viseletkészítő-oktató, Rind Melitta népitánc-pedagógus, Salamon Beáta előadóművész, Szabó Kocsis Zsuzsanna néprajzkutató és Vakler Anna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszakának oktatója nézték végig, akik véleményt is mondtak a látottakról.
Borsi Ferenc elmondta, hogy összességében elégedett: „Az a benyomásom, hogy – nem jó kifejezés, de nem találok jobbat – polarizálódott a mezőny két szélsőség felé: akik jók, azok továbbra is jók és nagyon magas színvonalon vannak, és mellettük voltak a gyengébbek, a középszint pedig eltűnt. Most azt látjuk, hogy előtérbe kerültek az általánosan ismert, népdalnak már alig vagy egyáltalán nem mondható népies műdalok. Az a nehezebb munka persze, hogy a gyűjtésekben megtaláljuk a gyöngyszemeket, azokban megtaláljuk az igazán veretes dallamokat. Biztató, hogy több fiatal énekcsoport is részt vett, és ezek a fiatalok tudatosan és igényesen nyúlnak a zenei hagyatékunkhoz, nagyon szépen dolgoznak. Persze az értékelésben felhívjuk a figyelmet, hogy mivel lehet még jobbá tenni a fellépést, de úgy gondolom, hogy a legnagyobb haszna az évközi párbeszédeknek, tanfolyamoknak, továbbképzéseknek van. Erre lenne szükség, mert így lenne elérhető, hogy a csoportok saját maguk önmaguknak is tudjanak igazán jó anyagokat találni”.
A fesztiválon első ízben osztották ki a Bodor Anikó Népzenei Díjat, amely Tóthfaluba került, a Fehér Akác Művelődési Egyesület énekcsoportjához és citerazenekarához.
A rendezvényen községünk művelődési egyesületei is részt vettek. A Durindón fellépett a bácsföldvári Kézimunka-kedvelők klubja, a péterrévei Tisza Művelődési Egyesület Korhely zenekara, valamint a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Dúdoló énekcsoportja, Pergető együttese, Csobolyó legénykórusa és Szelence énekegyüttese. A Gyöngyösbokrétán a péterrévei Tisza Mente Közművelődési és Népművészeti Egyesület néptánccsoportja, a péterrévei Tisza Művelődési Egyesület Tiszavirág tánccsoportja és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Szelence táncegyüttese mutatkozott be. A jövő évi Durindó és Gyöngyösbokréta házigazdája Kanizsa lesz.
B.M.
