trg_fontaneMegtörtént-e már az Olvasóval, hogy két liter étolajat gondolt venni, annyit is vitt haza, majd utólagos számlaellenőrzéssel rájött, hogy becsapták és 22 litert számoltak fel?
Megtörtént-e már olyasmi, hogy a pénztárgépnél többe került az áru, mint a polcon? Hogy egy esernyő helyett kettőt „blokkolnak le”?
A fenti esetek Óbecsén történtek. Mindhárom esetben a becsapott vásárló visszament, sikerült visszakapnia a pénzét, és a kereskedők bocsánatot is kértek.
Akkor meg mi a baj? Mondjuk az, hogy a hiba, tévedés vagy félrevezetés (ez értelmezés kérdése, hiszen a rossz szándék nem bizonyítható) nem mindig szembetűnő, és az ember nem ellenőrzi le mindig a számlát.
Mi fán terem a fogyasztóvédelem?
Arról nem is beszélve, hogy ha a kereskedő, eladó iránt nem érezhetek bizalmat, akkor inkább többet fizetek ugyanazért az áruért – mondjuk, egy kisebb boltban –, de egyrészt kedvesebb a kiszolgálás (nem mindenhol és nem minden esetben!), másrészt nem tartok attól, hogy becsapnak. Egy baj van: egyre kevesebb a kis, sarki bolt – megfojtják őket a bevásárlóközpontok.
A fent említett példák természetesen nem egyediek, nem is kizárólag Óbecsére, vagy akármelyik másik városra, falura jellemzőek. Az interneten sajtóhírek tömkelege található, amely ilyen és hasonló esetekkel foglalkozik (külön téma például, hogy egyes mobil- és internetszolgáltatók állítólag hogyan számolják el a fogyasztást).
Tudják-e például a pénztárgép-kezelők, hogy a központi bank döntése értelmében 2007. november 1. óta (2008 első napján vonták ki a forgalomból az 50 parás érmét) a készpénzforgalomban 1 és 50 para között lefelé kell kerekíteni és csakis 51 para és 99 para között felfelé?
Mindez fogyasztóvédelmi kérdés és még sok más is. Például az, hogy Horvátországban bírósági ítélet erősítette meg, hogy az egyik nemzetközi mosóporgyár egy néven, különböző minőségű árut forgalmaz Európa nyugati és délkeleti részében. Vagy az, hogy valójában miből van a „májkrém”, a pástétom, a szalámi? Hogy valóban Európa és Ázsia szemétlerakata vagyunk-e a technikai árut illetően, ahogyan az egyik fogyasztóvédelmi szervezet állítja?…
A jogainkról, mi fogyasztók, keveset tudunk. Nyírásra váró birkák vagyunk a fogyasztói társadalomban.
Majd az Unió…
E hónap közepén a Fogyasztóvédelmi Világnap alkalmából a szerbiai kereskedelmi minisztérium létrehozta a Fogyasztóvédelmi Központot (www.ceps.rs). Már régóta létezik egy sor fogyasztóvédelmi egyesület (a teljesség igénye nélkül, és mindenféle reklámozási szándék kizárva, csak úgy találomra: pl. www.consumer.org.rs, www.nops.org.rs ). A miniszter ez év közepére bejelentette a fogyasztóvédelmi törvény meghozatalát.
Az állam kénytelen elkezdeni foglalkozni a témával, mert azt igen komolyan veszik az Európai Unióban, amely felé, ugyebár, olyannyira sietünk…
Ugyanakkor a fogyasztóvédelmi szervezetek arra panaszkodnak, hogy idén még nem ült össze a kereskedelmi miniszter Fogyasztóvédelmi Tanácsa. Idén 4 millió dinárt oszt szét a minisztérium a fogyasztóvédelmi szervezetek között, de nem tudni, milyen feltételek alapján. Annyit közölt a minisztérium, hogy ezen fölül 5,1 millió dinárt költ majd a fogyasztók tájékoztatására és a fogyasztói szervezetek „kapacitásának erősítésére” (akármit is jelentsen ez), további 4,381 milliót más intézményekkel való együttműködésre (törvények kidolgozása, foglalkoztatottak továbbképzése, a közvélemény tájékoztatása), félmilliót monopólium-ellenes harcra és 1,7 millió dinárt közvélemény-kutatá-sokra és életszínvonal-követésre.
Fogyasztóvédelmi civil szervezetek szerint az állam csak tessék-lássék alapon áll hozzá a témához, amit az előbb felsorolt tételek túl általános jellege is bizonyít. A jelenlegi kereskedelmi minisztert a közvélemény egy része a nagykereskedelmi lobbi, a monopóliumok emberének tartja, ezért a hitelességét is megkérdőjelezik fogyasztóvédelmi témákban.
A minisztérium legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szervezésében, a Fogyasztóvédelmi Világnap (március15.) táján, bizonyos kereskedelmi üzletláncok leárazva („akciós áron”) forgalmaztak bizonyos termékeket. Ez lenne a minisztérium dolga? Fogyasztóvédelem vagy reklám?
Fogyasztóvédelmi szervezetből sok van, de tevékenységüknek nem sok az eredménye. Leggyakrabban a gyerekételekkel és játékokkal kapcsolatos figyelmeztetéseik jutnak el a vásárlókig.
Majd kialakul, majd egyszer fogyasztóként (is) úgy élünk, mint a normálisabb államokban, ahol az adófizető nem csak ad, hanem kap is. Vagy mégsem? Hiszen ez egy ilyen állam, ilyen ország: minden lehetséges, de mindennek az ellenkezője is.
Addig is, vannak pozitív példák: az egyik nagy üzletláncban bevezették a teljes önkiszolgálást – a kasszánál nincs senki, a vásárló maga rakja az automata leolvasó alá a terméket, majd szintén egy automatának fizet, amely pontosan ad vissza. Vagyis, a két liter olaj tényleg kettő, nem huszonkettő!
Márton Attila
