Erre járva - A jabukai eset tanulságai

Jabuka (magyarul: Toron-tálalmás, németül: Apfeldorf). Pancsova község.

1921-ben 2901 német lakosa volt, 348 román és 16 horvát.
1971-ben 2 német, 140 román, 3380 macedón, 1261 szerb, 2 magyar, 668 roma és egyéb.
2002-ben 1 német, 79 román, 14 horvát, 2054 macedón, 3224 szerb, 27 magyar, 913 roma és egyéb.
Jabuka 2010 júniusában faji villongások helyszíne.
Június 10-én megölték a 17 éves jabukai Dejan S-t, állítólag igen kegyetlen módon. A B92 híre szerint a gyilkosságot internetes vita előzte meg, a Facebookon, tornacipők ellopása volt a téma.
A gyanúsított egy szintén 17 éves, jabukai roma, B.J. Internetes kommentárok szerint a gyanúsított ismert a rendőrség számára, több rablás ügyében. Ezt hivatalosan nem erősítették meg. A gyanúsított a kiskorúak bíróságán hallgatással védekezik.
A rendőrség hivatalosan közölte, hogy a gyilkosság miatti tiltakozások faji és nemzeti gyűlölet szításába torkollottak. E cikk megírásakor (kedd, június 15.) a rendőrség már napok óta védelmezte a jabukai romákat, akiknek a házait több ízben megkövezték. A romák napokon át nem mertek kimenni az utcára. Minden roma ház előtt rendőrök, és ott van a csendőrség is.
Hétfőn este – négy nap után – nem volt tüntetés az erős rendőrségi jelenlét miatt.
A helyi nem roma lakosság nem volt hajlandó szóba állni az odalátogató polgármesterrel és rendőrfőnökkel, amíg ki nem engedik a faji és nemzeti gyűlölet szítása miatt letartóztatott és őrizetbe vett falusiakat: Vladimir Stanišićot (1986), Srđan Buinalot (1974), Predrag Spasićot (1991), Marko Stefanovskit (1992) és Dejan Lešnikovskit (1983). A rendőrfőnök erre nem volt hajlandó.
A pancsovai helyi hatalom élelmet és orvosi segítséget küldött a házukban rekedt romáknak.
Marko Karadžić, a szerbiai kisebbségi minisztérium ligás (VSZL) államtitkára „bűnözőkről, rasszistákról és fasisztákról, akik ártatlan polgárokra támadnak” beszél. „Ahelyett, hogy a fél ország kiállna saját állampolgárainak védelmében, azt látjuk, hogy a községi hatalom arra szólít fel, hogy a romáknak küldjenek élelmet és orvosi segítséget, mert már napok óta félnek kimenni a házaikból”.
A Központ a Civil Társadalom Fejlődéséért (CRCD) nagybecskereki székhelyű kisebbségi és emberi jogvédő szervezet szerint a rendőrségnek nem lett volna szabad öt napig várakoznia. A CRCD közleménye szerint a helyi rendőrség négy napon át nem reagált a lincshangulatra, arra, hogy a tömeg szervezetten törte be a roma házak ablakait, a metodista templom (nagyrészben romák a jabukai metodisták) ablakait. A CRCD közleménye szerint szemtanúk azt állítják, hogy egy házat fel is gyújtottak a tüntetők.
Egy magát jabukainak nevező internetes kommentáló a B92 honlapján azt írta, hogy elejében 200 helyi lakos tiltakozott, majd csatlakoztak hozzájuk ismeretlenek is, így lettek kb. ezren. Ezek között az ismeretlenek között szkinhedeket látott, továbbá a Rad hírhedt szurkolóit…
Alapjában miről van szó? Történt egy gyilkosság. Az elkövetéssel egy romát gyanúsítanak. Az áldozat nem roma volt. A romákkal szemben a társadalom széles rétegeiben létezik animozitás. A niši egyetem több tanára által 2002 és 2004 között Dél-Szerbiában elvégzett kutatás eredményei (http://www.pionirovglasnik.com/index.php?content=555) értelmében a romákkal szembeni negatív álláspont gyakran egyesíti az egyébként össze nem tartó többségieket és kisebbségieket…
A romakérdés nem szerbiai jellegzetesség. Európai méretű probléma. Van belőle az EU-ban is (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Olaszország…).
Nálunk, errefelé, nem mindig volt így. Nemrég láttam egy dokumentumfilmet Olaszországba illegálisan emigrált koszovói romákról. Egyikük azt mondta, hogy a titói Jugoszláviában nem érezte magát veszélyeztetettnek, nem élt gettóban, úgy élt és ott, ahol a többiek. Ő (is) jól érezte magát abban az országban.
Ebben az országban a nyolcvanas évek közepe óta mérgezi a politika, a média az emberek lelkét. A háborúk, az üldöztetések, a betelepítések, a menekülthullámok – vagyis az etnikai arányok megváltoztatása tovább mérgezte az etnikai viszonyokat, mindenhol.
Fejünket a homokba dughatjuk, de attól még tények maradnak a tények. Sokan – nemzetiségüktől függetlenül – a romákat (cigányokat, ahogyan sokan közülük magukat nevezik) a társadalomtól idegen, beilleszkedni nem akaró, tolvajoknak, bűnözőknek, piszkosoknak, lustáknak és hazugoknak tartják (az említett dél-szerbiai kutatás szerint is). A sztereotípiák veszélyes dolgok. Minden olyan eset, mint a jabukai tovább erősíti a negatív sztereotípiákat. Az emberekben mélyen gyökerező félelem, bizonytalanság, nacionalizmus, idegengyűlölet ilyenkor kirobban. Szegénység van és bizonytalanság. A tömeg ilyenkor a leggyengébb „mások” ellen fordul. A romakérdés súlyos kérdés. Szőnyeg alá söpréssel nem oldható meg. A törvények mindenkire vonatkoznak, így kellene, hogy legyen.
Van azonban rossz törvény is. A büntetőtörvénykönyv 210. szakasza például kimondja, hogy, ha az ellopott vagy tönkretett vagyon értéke nem haladja meg a 15 ezer dinárt, akkor a kárvallott magánpert indíthat, vagyis a rendőrség hivatalból nem fog. Az ilyen lopásokért egyébként pénzbüntetés vagy 6 hónapig terjedő börtön szabható ki. Előzőleg a kárvallottnak állnia kell a bizonytalan kimenetelű magánper költségeit, majd meg kell nyernie a pert.
Visszatérve a jabukai esetre. Dejan S-t nem a jabukai romák ölték meg. Egy személy volt a tettes. Ártatlan emberek elleni támadásokat, lincshangulatot, faji és nemzeti indíttatású támadásokat nem tolerálhat az állam. És ha valaki ezt nem így gondolja, akkor helyettesítse be a jabukai esetbe a roma szó helyett a saját nemzetiségének a nevét. Továbbra sem így gondolja?