trg_fontane
Röhejes a számomra az, ami Törökbecsén történt, azaz nem történt meg, de szóbeszéd tárgya volt március vége felé.
Úgy kezdődött, hogy az egykori szerb radikális újvidéki polgármester Maja Gojković (aki most éppen Dinkić szövetségese a „regionalista” URS pártszövetségben) Néppártjának (NP) törökbecsei vezetője azt állította, hogy községi szinten LDP-SRS koalíció alakul majd ki. Ami, ugyebár, még ebben, a politikai prostitúciót szinte normális jelenségnek tartó, a pártok uralmába belefásult országban is módfelett furcsa lett volna. De csak lett volna. Merthogy – minden bizonnyal – nem igaz.
A liberális demokraták és a Šešeljhez hű szerb radikálisok (amazokat, vagyis a Vezért elhagyó és az Alvezért Vezérként elfogadó radikálisokat „szerb haladóknak” kell hivatalosan nevezni), tehát az LDP és az SRS bármilyen együttműködése nagyjából azt üzenné az embereknek, hogy nincs kire és nincs mire szavazni, ha már a két ellenpólus is „koalál”.
Végül kiderült, hogy a törökbecsei községi kormány idegenforgalmi „minisztere” pártonkívüli, de a demokraták (DS) javasolták. Ami logikus is, hiszen a községi hatalmat az LDP, a DS és a G17 Plusz alkotja. Az NP helyi vezére tehát tévedett, amikor Srđan Pajićot leradikálisozta. Emiatt az NP-s Aleksandar Mojićnak végül lehet, hogy szembesülnie kell majd az őt perlő radikálisokkal a bíróságon.
Merthogy az SRS közölte, hogy perelni fog. Vagyis berzenkedik, amikor olyanokat hall, hogy ők meg Čeda Jovanović LDP-je együttműködnének. És ez így is van rendjén, mármint a berzenkedés. És ha a történetnek itt vége lenne, akkor abban is maradnánk, hogy, íme, a politikai csatározásokban, hatalmi játszmákban minden eszközt bevetnek, még az ilyen képtelenségeket is. De én úgy látom, hogy nem ez a legnagyobb csattanó.
Számomra ebben az egészben a legérdekesebb az, amit Milivoj Vrebalov (LDP) törökbecsei községi elnök nyilatkozott a Dnevniknek az ügy hátteréről. Szerinte Srđan Pajićot, aki soha nem volt egyetlen pártnak sem tagja, azért „sorolta be” a radikálisokhoz az NP törökbecsei vezetője, mert Srđan apja tényleg tagja az SRS-nek.
Az sem mellékes, hogy Srđan Pajić azért lett a Községi Tanács idegenforgalmi illetékese, mert elődje, Novica Blažin átigazolt a demokratáktól a „szerb haladókhoz” (SNS). Ami önmagában is egy érdekes váltás: Tadić pártjából Nikolić pártjába. Mondjuk, nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez a Blažin ideológiai okokból és meggyőződésből politizál. Ám, lehet, hogy én tévedek.
És mondta Vrebalov tovább is, mármint azt, hogy „meglehetősen össze van keverve” a törökbecsei politikai színtér. És ennek illusztrációjaként Vrebalov megemlítette (név nélkül) a községi parlament egykori elnöke családjának esetét. Ő, mármint az egykori községi képviselő-testületi elnök, a DS-ből az SNS-be igazolt át! Az apja VMSZ-es, a fivére pedig DS-es!
Ha a községi elnök jól tudja, akkor abban a famíliában a családi ebédnél (már ha van ilyen) akár arról is témázgathatnának, hogy a következő választások után az apa pártja melyik fiának a pártjával lesz koalícióban…
Cinikusabbak még hozzátennék (igaz, lehet, hogy ez esetben nem lenne igazuk), hogy a családtagok stratégiailag elhelyezkedtek: akárki győz, 1-2 férfi családtag a győztes oldalról szemléli majd a világot, ami a szerbiai/vajdasági több egypártrendszerben azt jelenti, hogy ő(k) jól jár(nak), de ha a családi viszonyok is rendben vannak, akkor az egész család is.
Ám, hangsúlyozom, nem ezt a konkrét esetet kommentálnám, hiszen nem ismerem a körülményeket.
Az viszont biztos, hogy a párttagoké a világ, na nem az egyszerű könyvecske-tulajdonosoké, hanem azoké, akik akkor és annak fogadtak szót, akinek és amikor kellett. Ők méltók arra, hogy a párt nevében intézkedjenek, pénzről, munkahelyről, posztról döntsenek.
Egészen hasznos ötlet lehet tehát a stratégiai helyezkedés. Csakhogy gyomor is kell hozzá.
Márton Attila
