trg_fontane
Jó üzleti húzásnak bizonyulhat az óbecsei „SOS Market” megnyitása. Nem a szerző tévedett, nem is a lektori beavatkozás maradt el: az idézőjelek nem a magyar nyelvtanban való járatlanságra utalnak, hanem arra, hogy az üzlet valójában nem az, aminek hívják.
Lehet olcsóbb
Az igazi SOS-üzletekben ugyanis kizárólag a nehéz szociális helyzetben élő polgárok vásárolhatnak, feltéve ha bizonyítani tudják jogosultságukat. Az Óbecsei Pékség ipari övezeti üzletében azonban nincs korlátozás és tilalom – mindenki vásárolhat az egyszerű boltinál sokkal alacsonyabb áron.
Az országban először Belgrádban nyílt SOS Market. Az egyik szakszervezet szövetkezett egy üzletlánccal, amely ezekben a különleges boltokban 40-50 százalékos engedménnyel forgalmazta az árut. A magyarázat: maga az üzletlánc a szokásos 20 százalékos haszon helyett 5-6 százalékossal is megelégedett, de a beszállítók is csökkentették a saját áraikat: 15-25 százalékkal. Ezek után egy sor hasonló üzlet nyílt Belgrádban és más városokban is a minimális fizetést kapók, a kisnyugdíjasok (20 000 dinár alatt), a munkanélküliek, a koszovói menekültek és a legalacsonyabb szintű szociális segélyre jogosultak számára.
Az Óbecsei Pékség Részvénytársaság, amelynek 72 százalékos tulajdonosa Vera Šćepanović, úgy döntött, hogy az általuk készített és forgalmazott mintegy százféle pékáru és a kenyér 30 százalékkal lesz olcsóbb az üzletben. A kompenzációként kapott cukrot, sót, étolajat, ecetet, tejtermékeket, üdítőket és palackozott vizet a szokásos áraknál 20-50 százalékkal olcsóbban árulják ugyanitt február 6-a óta. Mindenkinek.
Vagyis, lehet olcsóbb, amit majdnem mindenki meg akar venni, hiszen gyakorlatilag létfenntartási cikk. Csak csökkenteni kell a bekalkulált hasznot és eladni azt, amivel úgysem tudna mit kezdeni a cég (pénz helyett kapott áru).
Megteszi-e a verseny a magáét? Érvényesülnek-e a piaci törvények? Más pékségekben, üzletekben is csökkenek az árak?
Ez lenne a törvényszerű, de – majd meglátjuk. Kiderül. Ebben az országban ne jósoljon az ember és ne bízzon máshol bevált dolgokban.
Nálunk kapitalizmus van – nem is akármilyen, vad, kegyetlen és rabló –, de szabad piac általában nincs.
Monopólium
Egy friss illusztráció, amely ugyan nem a kenyérre és a tejre vonatkozik, hanem valamire, ami valaha luxus volt, de ma sokaknak (például a gazdáknak) létszükséglete: az üzemanyagra.
Az egyik benzinkútlánc tulajdonosa szerint harmadával (30-35 dinárral) csökkenhetne az üzemanyag ára, ha csökkentenék a finomítói feldolgozás árát, a jövedéki adót (akcíza) és az áfát.
Stanko Šarac, a pancsovai Gaspetrol töltőállomások tulajdonosa úgy számol, hogy 2005 júniusa és 2010 januárja között az előbb állami tulajdonban, majd többségi orosz (Gaszprom) tulajdonban levő NIS finomítóiban majd 100 (azaz, száz!) százalékkal növekedett a feldolgozási ár. Az állam által kiszabott adó (akcíza) 70 százalékkal nagyobb (a dízel esetében 110 százalékkal!), mint négy és fél éve, az áfa pedig 66 százalékkal.
A kiskereskedelmi árrés (haszon) maradt 5 dinár, márpedig a 83 százalékos költségdrágulás miatt reálisan 9,16 dinárnak kellene lennie.
A magánkutasok emiatt követelik, hogy – ameddig érvényben van a NIS feldolgozási monopóliuma – ők is megemelhessék a hasznukat (!), hiszen így csak a NIS jár jól. Követelésüket az előzte meg, hogy a NIS csökkentette az árakat.
Vagyis, az állam is, az állam által monopolhelyzetbe hozott, majd a furcsa eladás érdekében monopolhelyzetben maradt NIS (Gaszprom) és a magántulajdonban levő töltőállomások is rólunk húzzák-húznák le a bőrt.
Márton Attila
