trg_fontane
Óbecse község és a helyi könyvtár szerepel szervezőként azon a plakáton, amely a Szerelmesek Napja táján megszervezendő zenei-verses estet reklámozza.
Plakát, mint plakát. Rajta Óbecse új címere, a könyvtár logója, ki lép fel stb. A plakát alján már nem a Szerelmesek Napjáról szól a szerb nyelvű, latin betűs plakát, hanem Szent Tryphon (szerbül: Sv. Trifun) napjáról és az aznapi borkóstolóról.
Van-e köze a keresztények eme szentjének a Szerelmesek Napjához?
A catholic.org honlapon utánanéztem: Tryphon libapásztor volt, mártírrá lett és a korai görög egyházban volt népszerű. A mai Szíria területén született és a mai Törökország területén végezték ki, Niceában, Decius római császár uralkodása idején (i. sz. 249-251). Ha jól értem, november 10-én ünneplik. Mármint a katolikus egyházban.
A Szerb Ortodox Egyház (SPC) viszont a Julián-naptár szerint február 1-jén ünnepli, ami a naptári eltérés miatt valójában február 14-ére esik.
A Wikipédián levő hagiografikus (szentek életrajza) szerb nyelvű bejegyzés szerint Trifun kiűzte a rossz szellemet III. Gordianus római császár lányából, majd a kapott ajándékokat szétosztotta a szegények között. Decius alatt, keresztényüldözésben, mártírként, ölték meg, 250-ben.
Mi köze eme történetnek a mai, világi és kommerciális ünnep, a Szerelmesek Napjához? Semmi. Annál is inkább, mert a Dan zaljubljenih itt is angolszász hatásra terjedt el – elsősorban filmek és a média hatására.
A Wikipédia magyar szövege szerint (átmesélve): Szent Bálint napján (február 14-én) tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét, amely az angol név közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és az utóbbi másfél évtizedben népszerűvé. Ezen az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.
A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint, mielőtt keresztény hite miatt az i. sz. 268 és 270 között uralkodó II. Claudius császár idején (a hagyomány szerint: február 14-én) kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Búcsúüzenetet is küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. Az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római-katolikus naptárnak (Calendarium_Romanum_Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill (+ Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.
Vagyis, a Szerelmesek Napjának ugyan keresztény gyökerei vannak a nyugati hagyományban, ám ez az ünnep nagyon is világi, a szerelemről, a virágokról, a szívecskékről, az sms-ekről, szívküldikről szól.
És mi a helyzet Szt. Tryphonnal? Őt az ortodox (pravoszláv) szerbek Vajdaságban és Szerbia egyes részein a borászok és a vendéglősök védőszentjeként ünneplik.
Tehát, csúsztat az, aki egybemossa a kettőt, Sv. Trifun napját és a Szerelmesek Napját, azaz a Valentin-napot. Tetszik vagy nem, az utóbbi nyugati hagyomány. Tetszik vagy nem, a Valentin-nap ünneplése egyre inkább gyökeret ver ebben a társadalomban is, mint ahogyan szinte az egész világon február 14-én Valentin napját, a Szerelmesek Napját ünneplik.
Amúgy meg, mindenki ünnepeljen amit akar, amikor akar és ahogyan akar, együtt vagy egymás mellett, de ne egymás ellen.
Szerelem és bor. Szépen hangzik, Csokonai Vitéz Mihályunk is emlegette mindkettőt.
Márton Attila
