trg_fontane
Részben felújították már a „gyöngyszigeti hidat”, de a tulajdonjogi viszonyok tisztázatlanok, a községi elnök pedig betiltaná a mezőgépek áthaladását.
Októberben adtuk hírül a Becsei Mozaikban, hogy 1 700 000 dinárba (ami jelenleg valamivel több mint 16 000 €) fog kerülni a Gyöngyszigetre vezető híd felújítása. Knézi községi elnök akkor közölte, hogy 720 000 dinár (nem egész 7000 €) lesz az első szakasz (a padlózat), november közepén kezdenek bele. A pénzt az állami földek bérbeadásából gyűjtik majd össze. A második szakaszt (a hídszerkezet karbantartása) tavaszra tervezik, a községi büdzséből.
2011 végéig el is készült a padlózat. Tagadhatatlanul újak a pallók, itt-ott kisebb rések vannak közöttük, de laikus szemlélő számára sokkal bizalomgerjesztőbb, mint korábban. A kérdés persze nem az, hogy a gyalog vagy autóval áthaladó laikus biztonságban érzi-e magát (autóval gond nélkül áthaladtunk rajta), hanem az, hogy biztonságos-e a híd kombájnok, répaszedők, pótkocsis traktorok számára – tekintettel arra, hogy a Gyöngyszigetnek mezőgazdasági (és egyszer majd turisztikai) szempontból nagy a jelentősége. Vagyis, megérte-e a hétezer euró?
Az óbecsei község pénzeli tehát a felújítást, de továbbra sem tudni, hogy kié a híd. Annak idején a hadsereg építette. Most a két Becse közül valójában csak az egyik, a Tisza jobb partján levő, szeretne a tulajdonosává válni. Törökbecse községi elnöke azt mondja, hogy részükről semmi akadálya annak, hogy a híd Óbecse tulajdonává váljon, annak ellenére, hogy kataszterileg Törökbecse község területén van. Milivoj Vrebalov indoklása szerint a hidat amúgy is a földváriak használják leginkább.
Tehát, Törökbecse nem érdekelt. Az óbecsei önkormányzat viszont igen.
Ha (és amikor) Óbecse megkapja a tulajdonjogot, akkor tilos lesz mezőgépekkel vagy teherautókkal végighajtani rajta – nyilatkozta a Blicnek Knézi községi elnök. Mint mondta, egyébként semmi értelme nem lesz a javításoknak.
A napilap megszólaltatott egy földvári gazdát is, aki ezt a bejelentést „nevetségesnek és felelőtlennek” tartja. Dragan Đumić szavai szerint a több mint 40 éves hídon traktorok, kamionok, kombájnok haladtak át, és mindent elbírt. Mint mondta, a hadsereg a súlyos katonai járművekre „méretezte” a hidat. Szerinte arról van szó, hogy a mostani munkálatok tessék-lássék jellegűek és hogy egy év múlva nem lesz látszatuk. „Profi módon kellene megcsinálni és akkor nem kellene azon gondolkozni, hogy traktor, autó vagy kerékpár átmehet-e a hídon” – így a földvári földműves.
A bácsföldvári helyi közösség új elnöke nem a tilalomban, hanem hídadó bevezetésében látja a megoldást. Vladimir Jovanović ezt javasolja annak érdekében, hogy legyen pénz javításra, mert, mint mondja, nem lesz a községnek minden évben 1,7 millió dinárja erre a célra.
Ha jól értem a bácsföldvári helyi közösség elnökét, a híd javításait azok fizessék, akik használják. És mi lesz a hídra vezető úttal – hiszen enyhén szólva az sincs kifogástalan állapotban, és ahogy múlik az idő, egyre rosszabb az állaga? Mivel azt is fel kell majd előbb-utóbb újítani, akkor készüljünk föl rá: Földvár kijáratánál állítsanak föl egy rámpát, mellette bakterházzal?!
Ami pedig az esetleges tilalmat és/ vagy hídadót illeti, arra/ azokra még várni kell, vagyis előbb Óbecse tulajdonába kellene, hogy kerüljön, hogy e témák igazán időszerűvé válhassanak. Meg aztán előbb (legkésőbb május elején) lesznek választások is. Azokon az is eldől, hogy megváltozik-e a községi „parlament” és az általa megválasztott önkormányzati hatalom összetétele, majd az is, hogy ki melyik poszton lesz.
M.A.
