Gáz és politika

Szeptember elején még nem lehetett tudni, hogy mennyibe kerül majd a távfűtés a télen.

Dušan Bajatović, a Srbijagas Közvállalat vezérigazgatója azt mondja, hogy gazdaságilag indokolt lenne a gázdrágítás (mégpedig 20 százalékos!), de a politikai akarattól függ, hogy a fogyasztók tényleg többet fizetnek-e majd a gázért, mint eddig. Az SPS-es (Szerbiai Szocialista Párt) politikus minden interjújában hozzáteszi azt is, hogy drágítani nem muszáj, de akkor valakinek állnia kell az oroszok iránti tartozásokat!
Na, ugyan, kinek? Az államnak? Az államnak viszont annyi pénze van, amennyit beszed a polgáraitól… De az állam már jócskán megvámolja a polgárokat az üzemanyag árán keresztül. Bajatović azt mondja, hogy – éppúgy, mint az elmúlt két évben – a Srbijagas állja majd az árkülönbséget, amely szerinte az év végéig 150 millió euró lesz.

Ki fogja megmondani a gáz árát?

A szerbiai kormány (amelyben a zsákmányelosztáskor az SPS-nek jutott az energetikai minisztérium, éppúgy, mint vajdasági szinten is). Ám a távfűtés árát a helyi önkormányzatok (értsd: a községi, városi hatalmak) határozzák meg. Ebből következik, hogy várostól, községtől függően különbözhet. Újvidéken például a Távfűtő 15%-os áremelésre kért engedélyt a városi hatalomtól (még nem kapta meg), arra hivatkozva, hogy a jelenlegi ár 30%-kal kisebb a gazdaságilag indokoltnál.
Az LDP (Liberális Demokrata Párt – Čedomir Jovanović) az oroszokkal kötött energiaügyi szerződés módosítását követeli, Bajatović szerint más alternatíva nincsen. Az LDP azt mondja, hogy miközben a Srbijagas 450 eurót fizet az oroszoknak 1000 köbméter földgázért, van, ahol csupán 180 euró az ár. Mire Bajatović: az Azerbajdzsánban van, de onnan valahogy ide kellene szállítani.
Nem mellékesen, volt már olyan is, hogy a gázt olcsóbban árulták az oroszok (a Gazprom), de a szerbiai fogyasztó számlája nem csökkent, mert a kormány lehetővé tette a Srbijagasnak, hogy a kapott pénzzel betömjön néhány lukat. Egyes szakértők tavaly ősszel azt mondták, hogy Szerbia fizet a legtöbbet a gázért a régió országai közül. A fogyasztó költségei még nagyobbak, mert a Srbijagas és a fogyasztó között közvetítő cégek is valamiből megélnek…
Ami a megélhetést illeti, a tavasszal Bajatović fizetéséről cikkezett a sajtó. Az SPS vajdasági részlegének vehemens vezetője, az SPS alelnöke, az újvidéki TV Most tulajdonosa, parlamenti képviselő annak idején, még mielőtt Miloševićet Đinđić kiszolgáltatta „Hágának”, tüntetéseket szervezett vezére védelmében, később pedig azt mondta, hogy egyszer majd felelniük kell azoknak, akik „Slobót” kiadták. 2008 májusában viszont éppen ő kardoskodott a demokratákkal (DS) való koalíció mellett. Jutalmul megtették a Srbijagas első emberének. Idén májusban a Blic azt állította, hogy Bajatović havonta (!) 1,345 millió dinárt keres. Parlamenti képviselőként 30 000 dinárt kap havonta, 319.258 dinár jár neki vezérigazgatóként, és majd egymillió a Jugoroszgász igazgatóbizottsági tagságáért. Erre érkezett egy helyesbítés, miszerint a kormány döntésének értelmében (válság van) január elseje óta 220.000 dinárt vihet haza a Srbijagasból ez a sokrétű ember. Szóval, nem 1,345 millió havonta, hanem nagyjából 1,2 millió dinár! Ám ez az ember egyben jótevő is: akkoriban írták róla azt is, hogy összesen 6,5 millió dinárral segített meg rászorulókat és állami egészségügyi intézményeket.

Mi is az a Jugoroszgász?

Az orosz-szerb vegyes az akkori „jugoszláv” és orosz kormány 1996-os évi megállapodásával jött létre. 2007-ben, tehát Koštunica első kormányának idejében, ez az orosz-szerb cég kapta meg az exkluzív jogot a közvetítésre a gáz behozatalakor (annak idején a DSS-é volt az energiaszektor, ahogyan ma az SPS-é…). A sajtó szerint a szerb fél mulasztása miatt lett a Jugoroszgász az 50-50 százalékos szerb-orosz tulajdonból 75 százalékos Gazprom (orosz) tulajdonú. A gáz a Gazpromtól érkezik. A Jugoroszgasz természetesen lefölöz valamit az árból, hiszen közvetít…A Gazprom, ugyebár, a NIS többségi tulajdonosa is.
Vannak szakemberek, akik azt mondják, hogy Szerbia jól járt az oroszokkal, mert a NIS még annyit se ért, amennyit az oroszok adtak érte (azért ne feledjük el, hogy a NIS a vajdasági Naftagasból lett, amikor Slobo elorozta a Naftagast Vajdaságtól).
Mások azt mondják, hogy Szerbia a NIS-szel és más Gazpromos ügyletekkel, az oroszoktól való teljes energiafüggéssel fizet az orosz szavazatért Koszovó ügyében. Az Olvasóra bízom, hogy eldöntse, vajon kifizetődött-e az „ügylet”…
Az ügylet része volt az is, hogy Szerbián áthalad majd a Déli Áramlat gázvezeték. Egy hónapja Tadić államelnök és a bolgár kormányfő közösen követelték a Gazpromtól, hogy a Déli Áramlat ne Zaječarnál, hanem Dimitrovgradnál „folyjon” be Szerbiába. Ám a Gazprom erre annyit válaszolt, hogy ezt majd ők döntik el… Zaječar a Gazpromnak jobban megfelel, mert nekik úgy olcsóbb, Szerbia pedig azért szeretné Dimitrovgradot, mert így szét tudnák vezetni a gázt az ország déli részén (Niš és környéke).
Más kérdés, hogy Ukrajna megkerülése (értsd: Déli Áramlat) most már mennyire fontos Putyin számára, lévén, hogy nemrég Ukrajnában ismét oroszbarát erők kerültek hatalomra.
Szóval, politika ez a legjavából. Világpolitika is és helyi politika is (a politikai alapon odatett Bajatović magyarázza, hogy politikai döntés a gáz ára…).
A politika pedig általában pénzről szól, a többi gyakran csak szemfényvesztés.
E cikk írásakor még nem lehetett tudni, hogy végül drágább lesz-e az áram és a gáz. Ugyanis az EPS is drágítana. Vannak, akik kiszámolták, hogy egy 60 négyzetméteres lakás fűtése a jelenlegi árakkal számítva az áram esetében 5000 dinár havonta, ha este töltik fel a hőtároló kályhát, és ennek duplája, ha „drága árammal” töltik. Földgázzal viszont 8500 dinár.
A távfűtés ára, tehát, községenként változó és egyes helyeken akár a legdrágábbnak is mondható, mivel egész évben fizetni kell. Nem meglepő tehát, hogy a szén és a fa iránt egyre nagyobb a kereslet, sokkal nagyobb, mint tavaly… Ennyit a környezetvédelmi stratégiákról. Svédország egyébként azon van, hogy 2020-ig teljesen megszabaduljon a fosszilis üzemanyagoktól.

Márton Attila