trg_fontane
A Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben május 26-án és 27-én megtartott 21. Kőketáncon, az óvodások és az általános iskolások énekes népi gyermekjáték- és néptánc vetélkedőjén, 1500 gyermek, táncos és kísérő vett részt.
A zsűri – Lukács László és Lukácsné Haránt Eszter néptánc-pedagógusok, a Kecskemét Táncegyüttes művészeti vezetői, a hódmezővásárhelyi Czékmánné Fejes Katalin nyugalmazott népdaltanár – a két nap alatt 62 műsorszámot értékelt és rangsorolt.
A megmérettetésen részt vettek községünk művelődési egyesületei és iskolái is. Az énekes népi gyermekjátékok kategóriájában ezüst oklevelet kapott a Petőfi kultúrkör Kenderkóc gyermekcsoportja, bronz minősítést nyert a Samu Mihály iskola Szederice csoportja, a péterrévei dr. Kiss Imre MK Fürtike gyermekcsoportja és a péterrévei Tisza Mente KNE Pitypalatty gyermekcsoportja.
Az alsós néptánccsoportok mezőnyében a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára állt a kultúrkör Petrence táncegyüttese, a Kisbekecs táncegyüttes (Petőfi Sándor MK) pedig második lett. A felsősök kategóriájában kiemelt aranyérmet nyert a Petőfi kultúrkör Csiperke táncegyüttese, ezüst minősítést kapott a Gyöngyszem néptánccsoport (Tisza Mente KNE, Péterréve), míg a vegyes korcsoportban a Csicsergők gyermekcsoportot (Tisza Mente KNE, Péterréve) és a Pintyőke táncegyüttest (dr. Kiss Imre MK, Péterréve) ezüst, a Kópé táncegyüttest (Petőfi Sándor MK) pedig bronz oklevéllel tüntette ki a zsűri.
„Fontos, hogy a magyar néptánc és népi kultúra iránti érdeklődést elmélyítsük a gyermekekben és a fiatalokban, hogy megismerjék hagyományainkat, a magyar nép táncait, a táncok lépésanyagát, énekeit, jellegzetességeit, stílusát. A néptáncot élővé kell tenni a gyermekek számára, hogy ne csupán koreografált színpadi produkciót tanuljanak, hanem a néptánc a gyermekek életformájának részévé váljon. Ez egyre nehezebb, mert régen, amikor még megélték a szokásokat, mindenki tudta, hogy milyen például a farsangi bál, a betlehemezés, de ma ez másként működik, újra kell értelmeznünk a jeles napok üzenetét. A szokások, hagyományok által közvetített értékrendet kell vonzóvá, elfogadhatóvá tenniük a pedagógusoknak, csoportvezetőknek. Nem könnyű, de szép és nemes feladat”, mondta Szabó Gabriella, a rendezvény megálmodója és szervezője.
Lukács László, aki néhány év kihagyás után másodszor volt már a zsűri tagja elmondta, hogy folyamatos fejlődést tapasztal: „Nagyon sokat számít, hogy egy-egy ilyen rendezvény után a csoportvezetők véleményt, értékelést kapnak, amit egyre többen hasznosítanak és beépítenek a mindennapi munkájukba. Ez visszaköszön a színpadon és egyre színvonalasabb a rendezvény. Megbecsülendő, hogy még mindig ennyi gyerek mutatkozik meg, idén mintegy ezerötszázan. Nem volt nagyon fárasztó végignézni a produkciókat, hiszen színvonalában igen jó, erős mezőny volt. Nyilván sok helyen a körülmények és a lehetőségek adottak, de nagyon sok függ a pedagógus hozzáállásától, hogy miként fogadja el a csoport, az egyesület vezetősége, illetve a település vezetősége a koreográfust. Talán, ha a pedagógusok önmaguk felé igényesek maradnak, önmagukat fejlesztik, akkor még jobb produkciók fognak születni”.
A Kőketánc szervezője az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete volt, ezúttal a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztérium, a magyarországi Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület és más támogatók segítségével.
Erer
