Podržite Bečejski mozaik

Dostupan za sve, finansiran od strane čitalaca

Arhiva |

Impresum |

Kontakt |

Pretražite

Logo Becejski

Markó és a szabad sajtó

Markó és a szabad sajtótrg_fontane

Érkezett a szerkesztőségbe egy RMDSZ-TÁJÉKOZTATÓ nevű levél, amelyet jó kedvvel olvastam. Idézek az elejéből: Nem elég kinyilvánítani a sajtószabadságot, tenni is kell érte. Szabad Sajtó Díjban részesült Markó Béla.

– Markó Béla több mint két évtizedes munkássága nélkül a magyar demokratikus nyilvánosság Romániában, Erdélyben szegényebb lenne és kevésbé lenne szabad. Vannak politikusok, akik nem azért támogatják a sajtót, hogy az ő arcképük legyen a címlapon, hanem mert tisztában vannak azzal, milyen óriási jelentősége van annak, hogy a sajtó működjön és ne a politika játékszere legyen. Markó Béla azok közé tartozik, akik tisztában vannak azzal, hogy a sajtó csak akkor lehet felelős, ha szabad – jelentette ki szombaton, Marosvásárhelyen Földes György, a magyarországi Szabad Sajtó Alapítvány elnöke azon a rendezvényen, amelyen átnyújtotta Markó Bélának az Alapítvány Szabad Sajtó Díját.
Eddig az idézet, amely sok régi szép emléket előcsalogatott belőlem.
Az első emlékem 2003-ból való, amikor egy hetilapnál dolgoztam képszerkesztőként, és főszerkesztőm kéthavonta fenyegetett meg kirúgással, mert nem akartam hagyni, hogy három egymást követő címlapon Markó Béla szerepeljen. Én szeretem Markót, ezért két egymás utáni címlapot még elnézek, de a harmadik már sok volt, na.
És ezt kéthavonta eljátszottuk, ami annyiban volt jó, hogy vagy kirúgtak, vagy felmondtam, aztán egy-két napon belül visszahívtak, természetesen fizetésemeléssel. Lehet, hogy azért szeretem Markót, mert miatta kaptam életemben a legtöbb fizetésemelést?
Akkori főszerkesztőm egyébként fasza ember, nagyon jó szakember, bármikor szívesen dolgoznék vele, de jobban szereti a pénzt, mint a sajtószabadságot. Ez különben elmondható a ma sajtóban dolgozó kollégák legalább háromnegyedéről, ezért nincs miért haragudni emberünkre, aki a napokban blogot indított, és első bejegyzései a sajtószabadságról szólnak.
Aszondja: „A szabad sajtó eszmény, amely néha elérhető közelségbe, néha pedig reménytelen távolságba kerül”.
Lefordítom: ha pénzszag van, akkor a reménytelen távolságokból álmodozunk az eszményről, de ha nincs semmiféle remény, akkor éljen a sajtószabadság! Szóval hogyha pénzszag van, akkor a címlapon Markó.
A pénz pedig jön, Markó pedig boldog, még akkor is, hogyha Földes úr, a kezdeti idézetünk szerzője, másképp ismeri
őt. Második emlékem 2008-ból ástam elő.

Minek nekünk sajtó, ha szabad?

A sajtószabadság hasonló dolog mindenütt, Romániában, Szerbiában, Magyarországon… Tanulságos, ha elolvassuk Egyed Ufó Zoltán cikkét. Éppen a sajtó(szabadság)ról szól.

Egy csodálatos délelőttön a vásárhelyi Bernády Ház sajtószobájában ültünk sajtós kollégákkal, amikor berobogott Markó vérmes szemekkel, vörös arccal, és elkezdett üvölteni a szomszédomnak, hogy ha még sokat játssza a független újságírót, akkor … lényegtelen most, hogy mit mondott, és mivel fenyegetőzött. Az újságíró kioktatása fél óránál hosszabb üvöltözésből állt, amíg csak Az Elnök bírta szusszal.
Igazat kell, hogy adjak Földes Györgynek, mikor azt mondja: „Markó Béla azok közé tartozik, akik tisztában vannak azzal, hogy a sajtó csak akkor lehet felelős, ha szabad”. Markó tényleg tisztában van ezzel, pont ezért nem akar szabad sajtót. Mert Markó politikus. Én bírom Markót mint politikust, nem a rosszabb fajtából való, és időnként humorérzéke is van, de tisztában vagyok vele, hogy politikus.
Amióta világ a világ, a politikusok irtóznak a felelős szabad sajtótól. Igazuk is van, meg is tudom érteni őket teljesen. Ezért nem is csodálkoztam, amikor Markó utódjának kampányfőnöke kijelenti kollégámnak, hogy ez vagy az nem jelenhet meg a lapban, és ha megjelenik, akkor úgyis leszedetik. Ez nem túl régi emlék, két hete történt. Ilyen a politikus, ennyire viszi az agya. Ezt örökölte a fiatal politikusgárda a kitüntetett Markótól.
Politikusnak Szabad Sajtó Díjat adni nonszensz, legalább annyira vicces, mint egy profi hóhért a Teréz anya érdemrend csillagával kitüntetni. De amint a jelen eset is bizonyítja, a politikus is ember, hiú, bedől a buta bókoknak, amelyek legitimitást adnak színházi naftalinszagú politikusi mellényének.
Verestóynak is jól esne idén egy Pro Natura díj. Vagy ha nem, akkor legalább házon belül egy Ezüstfenyő, vigasztalásként.

(Egyed Ufó Zoltán, átvett cikk a manna.ro-ról)

 

Ostavite odgovor

Vaša adresa e-pošte neće biti objavljena. Neophodna polja su označena *