trg_fontane
Vajdaság területén 208 mezőgazdasági vállalatot privatizáltak eddig. Ezeknek a magánosításoknak az egynegyedét érvénytelenítették már.
A Gazdasági Bíróság 15 vezető vajdasági mezőgazdasági kombinátban hirdetett csődöt, közöttük az óbecseiben is. Miroslav Vasin vajdasági munkaügyi és foglalkoztatási titkár (valójában „miniszter”, de a vajdasági kormány tárcavezetői hivatalosan „titkárok”) kijelentette, hogy a vajdasági kormány azért döntött az államosítás mellett, hogy legyen termelés, hogy ne maradjon senki munka nélkül (mármint azok közül, akik még hivatalosan „pikkesek”, ugyebár), hogy a több, mint 12 000 hektárt művelő és több tízezer állatot nevelő vállalatot – ahogyan Vasin fogalmazott – „megmentsék a privatizáció karmaitól, a felaprózástól és a vagyon rendeltetésének megváltoztatásától”… Tehát a tartományi miniszter is arról beszél, hogy valamit meg kell menteni a privatizációtól…
Szóval közvállalat lesz az óbecsei PIK (mezőgazdasági-ipari kombinát) – egy ideig. Mert hivatalos bejelentések szerint miután talpra állítják (hozzáteszem, HA talpra állítják), akkor ismét privatizálni fogják. Az adófizetők pénzéből akarják helyrehozni, hogy aztán ismét eladhassák…
Államosítás vár a Mile Jerković által korábban összevásárolt kombinátokra és másokra is. Az ő esete példaértékű. Vagyonra a háborús és szankciós kilencvenes években tett szert, éppúgy, mint a szerbiai privatizáció mindegyik „hőse”.
A Blic szerint csődbe jutott a szépligeti (gajdobrai) Jedinstvo (Egység), a zentai Poljoprivreda (Mezőgazdaság), a bácsi Agrobácska, a kevevári Rudnik, a szőregi Július 7., a kisboszniai kombinát, a topolyai Dózsa György, az új gajdobrai Jadran, a gádori (gakovói) Graničar, a sziváci Bácska, a sári Aleksa Šantić, a zentai Ifjú Harcos, a nagykikindai Rasadnik és a verseci szőlészet. Mindegyik emlékművet állít a rablóprivatizációnak, és talán mindegyiket államosítják is. Az óbecsei kombináttal együtt több, mint 25 ezer hektár földet művelnek és 12 ezer embert foglalkoztatnak – névlegesen – fizetés ugyanis nemigen jár.
Természetesen, nemcsak mezőgazdasági kombinátok estek áldozatul a rossz privatizációnak – május 12-én letartóztatták Milo Đuraškovićot, a szerbiai „utászkirályt”, aki többek között a Vojvodinaput-Bačkaput (többségi) tulajdonosa is. Ez a cég a Nibens csoport keretében működik, amely több belföldi útépítő vállalatot tömörít és – többek között – a 10-es meg a 11-es szárazföldi folyosó (autópálya) építésében is részt vesz. A Đuraškovićot gyanúsító rendőrség szerint alapvetően arról van szó, hogy ez a személy és a társai 2007-ben megvásárolták a kruševaci FAM 70%-át, majd azt adósságokba verve, fiktív ügyletek címén átömlesztettek 32 millió eurót a FAM-ból Đurašković más cégeibe, ebből 15 milliót Đurašković zsebébe. Ez egyelőre még mindig csupán „alapos a gyanúja” cím alatt fut. A szerbiai „igazságszolgáltatást” ismerve ki tudja, mi lesz az ügy kimenetele…
Persze, lehetne azt mondani, hogy az Állam hibát, bűnt követett el azáltal, hogy olyan törvények szerint engedélyezte a privatizációt, amelyek lehetővé tették a pénzmosást, a pénz kipumpálását, a piszkos pénzzel, hitelekkel való magánosítást stb., de Állam Bácsinak mindig van konkrét neve is. Minden olyan ügylet mögött, amelyet az állam megköt valakivel, valamely céggel egy vagy több konkrét név áll, amely pozíción van a hatalmi hierarchiában. A meghívásos pályázatok, formálisan nem is létező cégekkel kötött szerződések, a feltételek konkrét cégre való szabása nyílt versenytárgyalásokon… és a korrupció meg a visszaélések sok-sok más módozata mindig valaki(k)hez kötődnek. Általában arról van szó, hogy politikai döntéssel közpénzeket, monopóliumot vagy más közérdeket kiszolgáltatnak az adott párt/ érdekcsoport holdudvarához. Korrupció nincs a valamelyik szintű hatalom, hatalomgyakorló részvétele, beleegyezése nélkül, mert ellenkező esetben nem lenne kit korrumpálni.
Mint ahogyan a törvényeket is politikai szinten egyeztetik, fogadtatják el a parlamentekben ülő és szavazó pártdelegátusokkal. A törvények hiányosságairól a felügyelőségek tehetetlenségéről pedig egész könyvtárnyi könyvet lehetne írni… Itt egy ékes példa erre is: a Blic kiderítette, hogy kocsmák, kávézók polgárok egyesületeként vannak bejegyezve, mert így nem ÁFA-kötelesek, ha az évi forgalmuk nem haladja meg a 4 millió dinárt. Az ilyen szórakozóhelyeknek nincs cégtáblájuk, tehát még városi adót se fizetnek, a felügyelőségek pedig nem is foglalkoznak velük. Munkásokat nem kötelesek foglalkoztatni, könyvelőt nem kötelesek alkalmazni…
Egyszerű, ugye?
Egyszerűnek egyszerű mindez, de nálunk minden elmegy, mindent meg lehet csinálni, mert az „átlagember” általában viszolyog a politikától (okkal), a tévében inkább megnézi a valóságshowt, újságot nem olvas, esetleg bulvárt vagy a hirdetéseket, „ne fájjon a fejem”, „mindenki lop”, „mindenki ugyanolyan”, mondja, majd mégis elmegy szavazni – teljes és alapos információk hiányában alaposan bebolondítva az alákérdező interjúk, a tévében sorjázó pártpromóciók és a marketing-ügynökségek szerválta jelszavak által. Majd utána ismét négy éven át várja a jobbat…
Márton Attila
