trg_fontane
Az MNT Médiastratégiája meglehetős felháborodást váltott ki az MNT-től független újságírók körében, márcsak azért is, mert az újságírók, s nem csatlósok, nem szeretik, ha a politika mondja meg, hogy mit csináljanak.
A Becsei Mozaik a Médiastratégia meghozatala előtt is bíráló hangnemben írt erről a dokumentumról. Ismét közzétesszük azt a cikket, amelyet 2011 márciusában lapunk munkatársa M.A. a Vajdaság Ma portálon jelentetett meg elsőként.
Következzék az írás.
Az MNT Közigazgatási Hivatala elkészítette a Vajdasági Magyar Médiastratégia 2011-2016 című dokumentum munkaváltozatát. Ha jól értem, letelt a javaslattevésre, véleményezésre szánt idő (március vége a határidő).
Feltételezhető, hogy a dokumentumon lényegesen nem fog változtatni annak kidolgozója.
Érdemes tehát belekukkantani (az MNT honlapjáról letölthető).
A 12 pontos nagyságú Times New Roman betűtípussal 27 oldalasra sikerült dokumentumban foglalt szándékokat természetesen a teljesség igénye nélkül mutatom be.
Kezdem azzal, hogy az MNT végrehajtó szerve, azaz Közigazgatási Hivatala (elnöke Korhecz Tamás, aki egyben az MNT elnöke is) hogyan határozza meg az általa (munkaváltozatként) elfogadott Stratégiát: „…pontosan megfogalmazza, hogy az egyes szerkesztőségeknek mi lesz a szerepük a rendszerben”. Mármint a Vajdasági Magyar Médiahálózatban, amelynek létrehozása a Stratégia egyik fő célkitűzése.
Íme, kinek mi lesz a szerepe: az MNT „…elengedhetetlennek tartja egy napilap (Magyar Szó), egy hetilap (Hét Nap), egy-egy heti rendszerességgel megjelenő gyermek- és ifjúsági lap (Jó Pajtás, Képes Ifjúság), valamint egy-egy, napi 24 órás, egész Vajdaság területén fogható magyar nyelvű rádió- és tévéműsor létezését – központi hordozója a Pannon TV és az Újvidéki Rádió magyar szerkesztősége lenne. A két utóbbi működése elképzelhetetlen a kistérségi rádiók és televíziók angazsálása nélkül, mert a feladatot csak egy komplex tudósítóhálózat tudja ellátni”.
A megnevezett médiumok közül egyedül az Újvidéki Rádióban nincs alapítói vagy társalapítói szerepe az MNT-nek. Ha jól értem, akkor a fenti szövegben szereplő „Újvidéki Rádió” megnevezés annak magyar szerkesztőségére vonatkozik.
Az MNT-nek ugyan nincs alapítói joga a tartományi közszolgálati médiában, ám a nemzeti tanácsokról szóló törvény bizonyos (nem is kicsi) befolyást biztosít számára a vezető posztok betöltését illetően. A Vajdasági RTV Újvidéki Rádiójának jelenlegi megbízott igazgatója Klemm József, aki az előző összetételű MNT-ben az Intézőbizottság sajtófelelőse (vagyis, leegyszerűsítve, sajtóminisztere) volt 10 éven át, jelenleg pedig az MNT Tájékoztató Bizottságának tagja.
Az előfizetésből pénzelt, közszolgálati, nagy múltú Vajdasági (régi nevén Újvidéki) Televíziónak tehát nem lesz központi szerepe a majdani hálózatban.
A tartományi közszolgálati RTV helyzete folyamatosan romlott a kilencvenes években, de az elmúlt 10 év alatt is. A Munkaváltozat szerint az MNT feladata az lenne, hogy „a politikai súlyának a latba vetésével hasson oda, hogy az Újvidéki Rádió és az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének munkaerő-állománnyal és sugárzási területének lefedettségével kapcsolatos problémái mielőbb rendeződjenek. Biztosítani kell a forrásokat a külső munkatársak folyamatos alkalmazására”.
A Stratégia munkaváltozatában olyan megfogalmazás is szerepel, miszerint „… a vajdasági magyar média nem látja biztosítottnak a saját jövőjét, működését, fenntarthatóságát és elvárja, hogy minden szinten (önkormányzat, tartomány, köztársaság, anyaország, Magyar Nemzeti Tanács) segítséget kapjon az anyagi helyzetének a stabilizálásához”.
Azoknak a médiumoknak az esetében, amelyeknek alapító jogát megkapta a vajdasági képviselőháztól, vagyis a Magyar Szó és a Hét Nap esetében, az MNT kezdeményezi, hogy a vajdasági és a szerbiai támogatások mellett, „a lehetséges legmagasabb szintű támogatásban” részesüljenek „a magyarországi kormányzati intézményeknél és támogatási alapoknál”.
A Stratégia munkaváltozata Vajdasági Magyar Tévéhálózat létrehozását tartja szükségesnek, mégpedig „a 24 órás magyar nyelvű tévéműsor létrehozása érdekében”, ahol a „műszaki megoldást a Pannon RTV kezdeményezné”. A dokumentumban feltett kérdésre, hogy „miért a Pannon RTV”, a válasz alapjában a következő: „az itteni magyar közösség értékeinek, hagyományainak és eseményeinek népszerűsítésére és továbbítására kötelezte el magát”.
Feltételezem, hogy a VM-Tévéhálózat „központi szerkesztősége” (ez a megfogalmazás szerepel a szövegben) is a Pannon RTV-ben lesz, vagy a Pannon RTV lesz.
A Médiastratégia munkaváltozata szerint „hasznos lenne”, ha a „vajdasági magyar közszolgálati, elektronikus” média a „többségi nemzetet is folyamatosan informálná az itteni magyarsággal kapcsolatos témákról”, mégpedig azért, hogy megelőzhető legyen az, hogy „egyes tájékoztatási eszközök féligazságokkal, vagy az igazság szándékos elferdítésével a magyarság ellen hangolják az államalkotó nemzetet”. Konkrétan az az ötlet, hogy a Szerbiai RTV „egyes csatornája” (feltételezem, hogy a tévéről van szó) heti 30 percet biztosítson a „vajdasági magyarság eseményeinek, jeles személyiségeinek a bemutatására”. A műsorkészítést a Pannonra vagy a Vajdasági RTV-re, vagy a két médiaház közös produkciójára bízná az MNT Közigazgatási Hivatala.
A dokumentum értelmében az MNT-nek „fontolóra kell vennie” az „anyagi kötelezettség nélküli társalapítói státusz” megszerzését a Mozaik TV-ben, a Régió Rádióban és a Temerini Rádióban, majd a „második körben” több más rádióban is: nagykikindai, nagybecskereki, zombori, verbászi, antalfalvi, törökbecsei, kúlai.
A szakmai képzést illetően a dokumentum szerint a Pro Média civil szervezet (elnöke: Klemm József) Vajdasági Magyar Újságíró Iskolája által kiadott oklevelet „valamilyen formában hivatalossá kellene tenni”. A VMÚI tevékenységét egyébként bő egy oldalon taglalja a Stratégia munkaváltozata.
A dokumentumban szó van közös pályázati iroda, továbbá VM-tudósítóhálózat, -hírügynökség és műsorszórási tanács létrehozásáról is. Ez utóbbinak az lenne a feladata, hogy meghatározza „a frekvenciák műsorcsomag-helyeire való pályázás feltételeit, döntene a beérkezett pályázatok elbírálásáról”, amennyiben „a vajdasági magyarok” szavatolt számú digitális frekvenciákhoz jutnának.
Az elmúlt hetek pengeváltásai után, amelyek arról is szóltak, hogy létezhet-e, létezzen-e független magyar újságírás Vajdaságban, avagy lehet-e újságírásnak nevezni, ha nem független, az is érdekelt, hogy foglalkozik-e az MNT Médiastratégiájának munkaváltozata ezzel a témával, vagyis tartalmaz-e útmutatókat arra vonatkozóan, hogy mi a médiában dolgozók feladata. Egyértelműen tartalmaz: „Aki a kisebbségi közösségben akar újságíró lenni, annak fel kell vállalnia, hogy ennek a közösségnek a létkérdéseivel foglalkozzon. Törekednie kell a vajdasági magyar közösség kulturális, oktatási, vallási, tudományos, gazdasági és történelmi értékeinek a feltárására, továbbvitelére és erősítésére; a vajdasági magyar politikumon belüli történések kommunikációjára; a szerbiai, illetve a vajdasági társadalmi folyamatok és jelenségek elemzésére és magyarázatára” – áll a szövegben, amely szerint „közösségi elvárás”, hogy „nem csupán magyar nyelvű, hanem magyar szellemiségű tájékoztatásra” van szükség.
Leváltás a Magyar Szóban
Néhány hónap elteltével, 2011 nyarán, az MNT már megmutatta vasöklét, s menesztette a Magyar Szó főszerkesztőjét. Lapunk a leváltás előtt a következő írást jelentette meg:
Leváltják Pressburger Csabát, a Magyar Szó napilag főszerkesztőjét – ez volt a hétfői nap híre. Ezt javasolta ugyanis június 20-án a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülete a Magyar Nemzeti Tanácsnak, hiszen ez a politikai testület nevezi ki és váltja le az egyetlen magyar nyelvű vajdasági/szerbiai napilap főszerkesztőjét. Az MNT ülését lapzárta után, csütörtökön tartották meg, amelyen nagy valószínűséggel leváltották Pressburgert, s helyére, megbízott főszerkesztőként Varjú Mártát, a Magyar Szó szerkesztőségének munkatársát nevezték ki. Hacsak időközben nem történt „csoda“, s a politika (MNT) elfogadta az észérveket és a szerbiai és a vajdasági újságíró-egyesületek tiltakozását (NDNV és NUNS) Pressburger menesztése ellen, aminek kicsi a valószínűsége. Az újságírókra, a sajtóra való politikai nyomásgyakorlásról – legyen szó ún. többségi vagy kisebbségi sajtóról, egykutya – már nem is érdemes beszélni, mert úgy tűnik, hogy hiába járatjuk a szánkat, a hatalmi politikai pártokat nem érdekli, hogy nyilvánosan is beismerik: igenis, fennhatóságuk alá kerül(t) a sajtó nagy része, a szakma meg le van sz…a (az illendőség kedvéért vannak a pontok, ámbátor akár ki is írhattuk volna, amit akartunk, hiszen azt, ami a sajtóban történik, nem lehet más szóval illetni).
De haladjunk sorjában, a Magyar Szó és a Vajdaság Ma hírei szerint Józsa László, a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének elnöke így indokolta Pressburger Csabának, a lap főszerkesztőjének felmentésére vonatkozó javaslatot: „Értékeltük azokat a tényeket, amelyek szakmai hibákra, szakmai mulasztásokra utalnak azokban a kérdésekben, amelyek a Magyar Szó főszerkesztőjének felelősségi körébe tartoznak. Tárgyaltunk még olyan eseményekről, amelyekről a Magyar Szó egyáltalán nem, vagy nem kielégítő módon tájékoztatott. Igazából azt kell mondjam, hogy a szakmai hibáknak, mulasztásoknak, hiányosságoknak egy sorozatát tártuk fel, amelyek ha egyenként, külön-külön nem is alkalmasak arra, hogy felelősség megállapításának alapjául szolgáljanak, huzamosabb időn keresztül történő megjelenésük és darabszámuk is mégiscsak azt indokolta, hogy az említett intézkedés meghozatalára való javaslattételt megfontoljuk. Ezt tette tehát az testület a mai ülésén. És szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy javasolja a Magyar Nemzeti Tanácsnak Pressburger Csaba felmentését, és megbízott főszerkesztő kinevezését“.
Pressburger Csaba a következő szavakkal reagált a leváltására vonatkozó javaslatra: „Ezt az indoklást, amit az ülés előtti percekben kaptam én is kézhez és még néhány igazgatóbizottsági tag szintén, nagyon röviden, nevetségesnek tartom. Olyan mulasztásokról szól, olyan sajtótájékoztatók, közlemények nem közléséről, amelyek nem bírnak akkora jelentőséggel, hogy emiatt bárki is a főszerkesztő felmentését javasolja. Azt gondolom, hogy ez a döntési javaslat teljes mértékben egy politikailag motivált döntési javaslat, amely mögött a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség bizonyos körei állnak. A cél az, hogy a választások előtt egy olyan Magyar Szót hozzanak létre, amely szolgalelkűen teljes mértékben kiszolgál egy konkrét politikai irányzatot és egyáltalán nem ad teret a kritikának. Nem próbál meg a dolgok mögé nézni, hanem szervilis módon csak arról beszél, amit a politikusok úgymond tálalnak. Ebből kifolyólag nem is fogadtam el azt a felkínált lehetőséget, hogy önszántamból távozzak erről a posztról. A döntés a Magyar Nemzeti Tanács kezében van“.
A Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének leváltási javaslatot indokoló négyoldalas szövegében többek között ez a megállapítás áll: „szakmai nemtörődömséggel, reálisan nézve károkozással, esetenként rágalmazással, részrehajló tájékoztatással, aminek a ferdítés és a csúsztatás ugyanúgy része volt, mint a szándékos elhallgatás, a vajdasági magyar közösség tájékozódási igényének nem szolgálatával hanem irányításával szembesültünk, nem esetenként, hanem folyamatosan, nem egy-egy téma vonatkozásában, hanem tendenciózusan”.
A Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület szerint először is a következő „szakmai hibáról“ van szó: 2010. október 6-án úgy jelent meg a lap, hogy az aradi vértanúkról nem tett megemlékezést. A testület kifogásolja azt is, hogy a Magyar Szó folyamatosan és sorozatosan kihagyta Egeresi Sándor tartományi parlamenti elnök munkájáról a tudósítások elkészítését, a főszerkesztő pedig nem válaszolt a képviselőház elnökének az efféle bánásmódot kifogásoló levelére. Nem tetszik a testületnek az sem, hogy míg más sajtóházak ott voltak, a Magyar Szó nem jelent meg több, a Vajdasági Magyar Szövetség által szervezett sajtótájékoztatón, nem közölt VMSZ-es közleményeket. A Hét Nap és Magyar Szó közötti nézeteltérés ügyében kifogásolja a Magyar Szó főszerkesztőjének „cinikus” megnyilvánulását is.
Mulasztások jegyzéke
A Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének „mulasztásokról“ szóló jegyzékben ezek a mondatok is szerepelnek: „2011. június 3-án a 9.30 órakor megtartott sajtótájékoztatón, melynek témája az aktuális mezőgazdasági helyzet volt, a Magyar Szó – egyedüli sajtóorgánumként, ami alatt azt kell érteni, hogy az összes többi vajdasági magyar és szerb, elektronikus és írott sajtó képviselője megjelent – nem jelent meg, arról nem tájékoztatott.” A határozatban foglalt indoklás szerint, „a mezőgazdasági termelők akkor már napok óta kint tartózkodtak az utakon, a számukra fontos és a kormány által be nem tartott ígéret okán, mely ígéret elsősorban a vajdasági termelőket (így a magyarokat is) érintette hátrányosan. A Magyar Szó ebben a helyzetben nem jelent meg a sajtótájékoztatón, illetve arról semmilyen módon nem számolt be a június 4-5-i Magyar Szóban”.
További megbocsáthatatlan „bűn”: a Magyar Szó nem közölte azt a közérdekű felhívást, amely arról értesített, hogy június 8-án Bácson kihelyezett konzuli fogadást tartanak, majd a nagykövet sajtótájékoztatót tart…
Egyéb „vétek“: „2011. június 5-én, a szabadkai helyi közösségi választások estéjén a VMSZ sajtótájékoztatójára nem tudta meghívni a Magyar Szót, mert senkit nem talált ügyeletesként”, ámbátor a sajtótájékoztatón „a Magyar Szó kivételével minden helyi és vajdasági, magyar és szerb, elektronikus és írott sajtóorgánum képviselői megjelentek és tájékoztattak”. De nem közölte a Magyar Szó a VMSZ május 20-ai sajtóközleményét sem, amely a királyhalmi polgárok bejelentésével foglalkozott, miután azok elégedetlenek voltak az autóút fizetőkapujának elhelyezésével, s mindezek után még „a Magyar Szó, akárha saját kútfőből táplálkozva, két hét elteltével megkérdezte a VMSZ parlamenti képviselőit, mit végeztek fizetőkapu ügyben”.
És a többi, és a többi…
R.M.
A melléklet megjelenését a Művelődési és tájékoztatási minisztérium tette lehetővé
