Nagy a baj Szerbiában – veszélyben a „szerb életmód” egyik megnyilvánulási formája. Nem a „kafana” – az még mindig tele van, igaz néha „kafićnak”, néha étteremnek, sőt klubnak (?) becézik. A kocsmák még ellenállnak valahogy, de a gazdasági válság állítólag gondot okoz a fogadóirodáknak! Tavaly tavasszal még arról cikkezett a sajtó, hogy az emberek éppen a válság miatt tódulnak a fogadóirodákba: így gondolnak pénzhez jutni, sőt megélni. Van, akinek sikerül is, vagy legalábbis ezt állítja…
Országos szinten ma 1245 bejegyzett fogadóiroda van. Ennyi maradt, miután az utóbbi két évben 600-at bezártak! Négy fogadóiroda-lánc ellenőrzi a legális piac 54%-át.
Az elmúlt két hónapban, tehát a foci világbajnokság (pesti műszóval: vébé) ideje alatt is, viszonylag óvatosak voltak a fogadóirodák vendégei: kevesebb, mint a felük fizetett be 200 dinárnál többet (egy-egy alkalommal). Nincs a népnek pénze!
Ám nemcsak a gazdasági gondok jelentenek veszélyt a fogadóirodákra: a szerbiai kormány június végén elfogadta a szerencsejáté-kokról szóló törvény módosításait (akkor lépnek életbe, ha a parlament is elfogadja azokat), amelyek értelmében kiskorúak be se léphetnek fogadóirodákba (és játékbarlangokba). Szerintem sokan törik már a fejüket azon, hogy miként tudják majd kijátszani a tilalmat. Merthogy, mi jelenti sok középiskolás szórakozását? A Féjsz, a komputerjátékok, a „kladionica” (bizony, így mondja sok magyar gyerek is!), na meg az alkohol. Tisztelet a kivételnek.
Egy éve jelentek meg a Politikában egy kutatás eredményei, melyek szerint Belgrádban a 15-19 éves fiatalok 11%-a fogadásfüggő. Ez azt jelenti, hogy az utolsó pénzüket is befizetik, a fogadás miatt szöknek az iskolából, minden nap fogadnak és felbőszülnek, ha veszítenek. A fiúk 71%-a járt már fogadóirodában, sőt a lányok 13%-a is! Miért mennek oda? Természetesen pénzt szeretnének nyerni, de nemcsak emiatt: szerintük ez is szórakozás, így küzdenek az unalom ellen.
Tavalyi adat szerint az országban élő 17 és 35 év közötti férfiaknak majd a fele járt sportfogadóba. Tomboláról, bingóról, lottózásról nem is beszélve.
Szakmai tanulmányok szerint azok, akik sportfogadni járnak, három és félszer több alkoholt fogyasztanak, mint a többiek, kétszer gyakrabban részegednek le, háromszor gyakrabban keverik az alkoholt és a kábítószert és agresszívabbak.
Hát akkor miért engedélyezett a fogadás, a játékautomaták, a játékbarlangok? Az idei év első három hónapjában rekordbevételt valósított meg az állam a szerencsejátékokból. Másfél milliárd dinárt. Ennek 60%-a jutott a költségvetésbe, a többit pedig a Vöröskeresztnek utalták át, továbbá más szociálisvédelmi és emberbaráti intézményeknek, „a sportnak” és a helyi önkormányzatoknak.
Vajon tényleg olyan sok ez a másfél milliárd dinár? A Blic az év elején megállapította, hogy a költségvetés évente több millió eurót veszít amiatt, hogy Szerbiában a legalacsonyabb a fogadási adó a régióban, és hogy a fogadóirodák eltitkolják valós bevételeiket, mert nem hatékony a pénzügyi ellenőrzés. Kivárjuk az új törvényt…
Márton Attila