A furcsaságok kisvárosa a mai Óbecse. Nincs pénze a városi hatalomnak furatra, majd „módosítják a költségvetést” és lőn pénz, lesz ivóvíz.
Nincs pénz közvilágításra. Úgy általában nincs pénz. De nem is kell. Minek?! Abszurdum, de tényleg így is lehet értelmezni, ami a napokban történt.
Hogyan értse az ember azt, ami a mezőőrszolgálat-illeték ügyében történt? Előbb februárban határozatot hoz a községi képviselő-testület arról, hogy az október óta működő mezőőrszolgálatért illetéket fizettet meg a gazdákkal. Számítástechnikai okok miatt azonban csak később, áprilisban, postázta az adóhivatal a végzést az április 8-a és december 31-e közötti időszakra vonatkozó, negyedévente fizetendő illetékről – tudósított a Magyar Szó.
Az elszámolás alapjául az újvidéki terménytőzsdén meghatározott első osztályú búza árát vették, ami a díjszámítás napján 30,24 dinár/ kg volt. Hektáronként 17 kilóval számolva ez 514 dinár/ év/ hektár.
Persze, a búza ára aratás után majd ennek a felére csökkent – minő meglepetés! De az illeték árán nem változtatott a községi hatalom.
Erre 400 gazda petíciót ír alá, amit szeptember elején át is adnak a községi hatalomnak. Válasz gyanánt a községi elnök közli, hogy aki fizetett nagyon jó, aki meg nem, az is jó.
A 3000 kötelezettnek az egyharmada fizetett, őket azzal kecsegtetik, hogy jövőre majd mentesülnek egy (!) negyedévi illeték befizetésétől, az a kétharmad pedig, aki nem fizetett, idén mentesül, ha jól értem, háromnegyedévi illeték fizetésétől. És akkor ki járt jobban?
Civilizált országokban a patriotizmus mércéje az, hogy fizet-e a polgár adót. Gondolom én, hogy a hatalom hozzáértésének a mércéje pedig az, hogy be tudja-e szedni az adókat és hogy a beszedett pénzzel mihez kezd. Merthogy a hatalom van az emberekért, a hatalom az emberek pénzét költi, elvben arra, amire az emberek felhatalmazták. De, lehet, hogy rosszul gondolom.
Óbecsén kitalálta a hatalom – majd megszavaztatta a pártdelegátusokkal a helyi parlamentben –, hogy ennyi meg ennyi legyen a mezőadó (nevezzük így, szerbül poljarinának mondják, miért ne lenne magyarul mezőadó). Azt is beleírják az adóhivatali végzésekbe, hogy aki nem fizet, azon behajtják. Erre jön egy lázadás. 400 gazda az 400 gazda, meg hát a tavaszra választások lesznek, rájön a községi hatalom, hogy elvetette a sulykot. Meggondolja magát a hatalom, mondom, választások lesznek, be kár lenne elveszíteni a hatalmat, és beismeri tévedését. Nem reális az ár, mondják, hét hónappal azután, miután ezt a nem reális árat megszavaztatták a községi parlamenttel.
A szemétkihordásnak, víznek, parkolásnak stb. az ára viszont reális – üzenik –, azt fizetni kell!
20 milliót terveztek bevételként a mezőadóból, a „feloldozásig” viszont 1,3 millió dinár folyt be. Lesz-e több? Elképzelem, hogy most megrohamozzák majd a községi adóhivatalt a „csakazértis” alapon fizetni akarók, mondjuk, örömükben, mert közölték velük a község vezetői, hogy nem muszáj. Ja, ha már nem „muszáj”, akkor önként megtesszük, igaz?
De ha elképzelésemből mégse lesz semmi, akkor nem fog hiányozni a kb. 18 millió dináros (kb. 180 000 eurós) kiesés?! Mert ha nem, akkor tényleg fölösleges a mezőőri illeték, vagy legalábbis túl magasra emelték a lécet februárban, magyarán: kevesebb is elég lett volna, ha pedig mégis hiányozni fog a pénz, vagy annak egy része, akkor viszont miért a „bűnök bocsánata”?
Végül is, lehet, hogy én értem félre az egészet, a fránya firkászok mindig csak kritizálnak, igaz, firkásza válogatja, vannak szófogadók is, akik tudják, hol a határ. És ez utóbbiakból van több.
Márton Attila