trg_fontane
Miközben a „politikum” azt sugallja, hogy a „nemzeti érdek” arról szól, hogy közülük ki hol irányít és uralkodik, az egyszerű matematika arról tanúskodik, hogy bizony eltűnőben a magyar.
„Boldogítóink” természetesen a mi, a „nép” érdekében kötnek ilyen meg olyan szövetségeket, rekesztenek ki másként gondolkodókat, telepednek rá a társadalom minden szegmensére – még véletlenül sem az egyéni érdekeiket nézik, minden miértünk, a megmaradásunkért, talpon maradásunkért, identitásunk megőrzéséért történik.
Ha így folytatódik, márpedig semmi sem utal arra, hogy nem így lesz, akkor a „szórványosodás” eléri előbb-utóbb Bácska közepét is.
Nem következett be a Kánaán 2000 után, nem lett vége a magyarság lemorzsolódásának és elvándorlásának sem.
Szép dolog, hogy a magyar állampolgársághoz újabban igen könnyen hozzá lehet férni, sokak számára felemelő érzés, hogy Magyarország több évtizedes elhallgatás és oda nem figyelés után ily módon is elismeri a kisebbségben levő magyarokat a nemzet részeként (sőt, szavazati jogot is ad, aminek pártpolitikai mellékzöngéje is van), de ez ugyanakkor megkönnyítette a gazdasági emigrációt is.
A magyar útlevél ugyanis EU-s útlevél, a szerb útlevél viszont még sokáig nem lesz az, ha egyáltalán lesz is valaha. Így a magyar „passzus” birtoklása megkönnyíti a sokadik emigrációs hullámnak a kivándorlást, nem feltétlenül a súlyos gondokkal küszködő Magyarországra, hanem pl. Németországba, Ausztriába vagy még tovább.
Persze, nem a leegyszerűsített visszahonosítás az emigráció oka. Ez csupán egy újabb keletű kocka a mozaikban.
A mozaik pedig alapvetően a kilátástalanságról, a szegénységről, a munkanélküliségről, a reménytelenségről szól. Továbbá arról, hogy nem álltak le az önkéntes asszimilációs, beolvadási folyamatok. Kissé sarkítva: sokan gondolják úgy, hogy nem érdemes magyarként itt maradni.
És ez a mozaik Óbecse községben az általános iskolai beiratkozás esetében nagyjából így mutat:
– Zdravko Gložanski Á.I.: a 99 beírt elsősből 10-et írtak be magyar tannyelvű osztályba,
– Sever Đurkić Á.I.: 55 elsősből 15-öt,
– Samu Mihály Á.I.: 65-ből 47-et (a 6 pe-cesorit is beszámítva),
– Petőfi Sándor Á.I.: 47-ből 28-at,
– Svetozar Marković Á.I. (Bácsföldvár): a 62-ből 26-ot,
– a péterrévei Samu Mihály Á.I.: az 54-ből 46-ot.
Drasztikus változás talán nincs is, a trend azonban folytatódik. A községben 380 elsőst írtak be idén (ami 40-nel kevesebb, mint tavaly), ebből 172-őt magyar tannyelvű osztályba.
A legdrasztikusabb a változás Péterrévén, ahol tavaly 90-en indultak első osztályba, idén ennek alig több a felénél.
A Magyar Nemzeti Tanács adatai szerint 1840 elsőst írattak be idén magyar tannyelvű osztályba, több mint százzal kevesebbet, mint tavaly. Joó Horti Lívia, az MNT oktatási bizottságának elnöke a Vajdaság Mának többek között ezt mondta: „Szó szerint fogyunk, ezek a gyerekek a tömbben hiányoznak. Azokban a közösségekben, ahol tradicionálisan magyar nyelvű osztályba íratják a gyerekeket. Óbecsén, Csókán, Adán és Szabadkán tapasztalható jelentős számú csökkenés. A szórványban sikerült megőrizni a tavaly beállított tendenciát, sőt enyhe emelkedésről beszélhetünk”.
Az állami statisztikai hivatal még mindig nem közölte a 2011-es évi népszámlálás „etnikai” vonatkozású adatait. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy továbbra is csak találgathatunk, becsülgethetjük, hogy mekkora a magyarságfogyás aránya. Hiszen senki sem reméli, remélheti, hogy az adatok esetleg a magyarság számbeli erősödéséről szólnak majd.
Vajon felelősnek érzi-e magát a hatalomért folytatott harcokban edződő „politikum” emiatt?
Márton Attila
