trg_fontane
„A kórusok találkozója az egyik legfontosabb színtere hagyományőrző munkánknak.
A zene, a dal az, ami összeköt, megnyugtat és megnyitja a szíveket. Elődeinknek is sokat jelentettek dalaik, mert azokban mondták el örömüket, bánatukat. A közös éneklés pedig még felemelőbb volt számukra. Népzenénk őrzése és bemutatása céljából szerveztük a mai estet, hiszen a népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek”, hangzott el a „Lefelé folyik a Tisza…” elnevezésű népzenei műsoron, amelyet április 21-én tartottak a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben. A budapesti Nemzeti Kulturális Alap és a becsei önkormányzat támogatásával szervezett rendezvényen a Mórahalmi Parasztkórus, a temerini Dalárda, az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület citerazenekar és kórus, a gunarasi Rozmaring asszonykórus és a csókai Rákóczi férfikórus, illetve a Petőfi kultúrkör Dúdoló kórusa, Botra férfikórusa, a Csörögi fiú- és Csincsele leánykórusa mutatkozott be.
A fellépőket és a közönséget Kisimre Szerda Anna, a Petőfi kultúrkör elnökségének tagja köszöntötte: „Miért is vagyunk itt? Kik is vannak itt? Szükségünk van erre? Visszafelé kezdem. Igen, szükségünk van a találkozókra, találkozásokra, a közös éneklésekre, az együttlétekre. Hogy miért? Mert megerősít bennünket, összeköt, összekovácsol. Az éneklés által segíti életünket a csoport, a közösség, ahová hétről hétre eljárunk. A csoport tagjaival gyakran megosszuk örömünket, bánatunkat, megünnepeljük a születésnapokat, névnapokat, és egymás mellett állunk a nehéz pillanatokban is. Szabadidőnket áldozzuk fel, de nem hiába, hiszen egy nemes cél érdekében tesszük ezt. És kik vagyunk mi? Olyan emberek, akik szeretnek énekelni, muzsikálni, és fontosnak tartjuk értékeink éltetését és továbbörökítését a jövő nemzedékeire. Ezért vagyunk ma is itt: megmutatni értékeinket, népzenei hagyatékunkat – népdalaink, népzenénk sokszínűségét Bukovinától Szigetközig, de külön figyelmet fordítva a hazai népzenei örökségünkre. Mindezt tesszük oly módon, hogy közben jól s jót szórakozunk, barátkozunk, mulatozunk, mert igazából ott volt, ott van helye az éneklésnek. Mégis Kodály Zoltán törekvéseinek, munkájának köszönve a népdal bekerült a színházakba, felkerült a színpadra, ezért élvezhetjük mi is a népdalkórusok előadásait”.
A műsorban bácskai aratónóták és szerelmes dalok, bukovinai népdalok, zalai népdalok, betyár- és katonadalok, felcsíki dallamok és szigetközi népdalok csendültek fel, míg a műsor utolsó produkciójaként a rendezvény címadó dalát énekelte el a több mint százfős énekkar.
B.M.
