trg_fontaneElfogadta a héten a szerbiai kormány a restitúciós törvény javaslatát. A kormány szándéka szerint a parlament szeptember 22-étől kezdve foglalkozna vele, vagyis a „visszaszármaztatási” törvény október közepén léphetne életbe.
Módosítaná a kormány az egyházi vagyon visszaszármaztatásáról szóló törvényt is, a csomag harmadik része pedig a közvagyonról szóló törvény lenne. Ez utóbbi definiálná a községek (esetleg helyi közösségek?) és Vajdaság vagyonát. Az már biztos, hogy Vajdaság nagyon keveset kap vissza majd abból, amit elraboltak tőle a ’88-as évi puccs következményeként.
A közvagyonról szóló törvény valójában szinte csupán Vajdaságban váltott ki érdeklődést – a többé vagy kevésbé burkolt centralisták és az autonomisták közötti nyilatkozatháború erejéig. A szerbiai kormánykoalíció vezető pártjai igyekeznek röptében elfogadni ezt a törvényt – ha már az EU megköveteli.
A vagyon-visszaszármaztatási törvény is EU-s követelmény, de ez ügyben már évek óta folyik a vita a médiában, hiszen itt érdekelt (szűkebb) Szerbia is, az egykor létezett szerb polgári osztály, meg persze a csetnikek, más antikommunisták leszármazottai.
Megszálló erőkben szolgált személyek és leszármazottaik viszont nem jogosultak a vagyon-visszaszármaztatásra – hiába, Szerbiában törvény van arról, hogy a csetnikek antifasiszták voltak.
Nem engedett a kormány(koalíció) azoknak a követeléseknek, hogy tegye lehetővé a vagyoncserét, vagyis azt, hogy amennyiben nem lehetséges a természetbeni visszaszármaztatás, akkor hasonló értékben, azonos fajtájú vagyon járjon a jogosultnak. Ez volt egyébként az egyik fő követelés a rövidre szabott nyári közvitában (júl. 29. – szept. 2.). Az indoklás szerint a vagyoncsere engedélyezése ajtót nyitna a korrupció előtt.
Mondhatom, jó véleménnyel van saját tisztviselőiről az állam…
A közvita eredményeként a törvénytervezethez képest (amelyet részletesen ismertettünk a Becsei Mozaikban a nyár folyamán) a törvényjavaslatban kibővítették a természetbeni visszaszármaztatás lehetőségeit az építési és a mezőgazdasági földterületek esetében (pl. szőlő- és egyéb sokéves ültetvények).
A pénzügyi kártérítés viszont 15 éves lefolyású lesz, kötvények (!) formájában. A 70 évnél idősebbek 5 éven belül kapnák meg a kötvényekért járó pénzt. A maximális kárpótlási összeg félmillió euró lehet – tulajdonosként. Az állam összesen 2 milliárd eurót szán a restitúcióra, ehhez megkapta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) engedélyét is. A kötvényeket 2015-ben adnák ki, euróra szólnak majd, 2%-os kamattal. Akik 2015 után kapják meg a végzést, azonnal megkapják pénzben a tőkét és az addigi kamatokat.
Đelić kormányalelnök (DP) történelmi igazságtalanságról, a második világháború utáni „ideológiai alapú” vagyonfosztásról beszél – ebből is látszik, hogy nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy errefelé, a Száván és a Dunán túl, nemcsak „ideológiai”, hanem bizony etnikai alapon is fosztottak meg embereket vagyonuktól, megélhetésüktől, jogaiktól (ne csak 1944-ig és 1941-ig menjünk vissza, hanem akár 1920-ig is, miközben a törvénytervezet 1945-öt tekinti kezdőpontnak).
Azon Holokauszt-áldozatok esetében, akiknek nincsenek élő leszármazottjaik, az állam emlékközpont építésével és az azt igazgató alap létrehozásával „tudja le” a restitúciót.
A politikusok szeretnek nagyokat mondani, így nagy számokat is emlegetni, és Đelić azt mondta, hogy a restitúció nagyobb méretű lesz, mint a privatizáció, mert több mint 4 milliárd euró értékű vagyon válik magántulajdonná.
Persze, a visszaszármaztatás lefolytatására is létrehoznak egy kormányügynökséget – mindenre van, éppen erre ne kellene?! – 150 000 tárgyról van szó, a kormány reményei szerint ennek a javát 3 éven belül megoldaná az új ügynökség.
Ennyit volt muszáj megtenni EU-s követelésre.
M.A.
