1. Ottavio Cappellani: Ki a fene Lou Sciortino? A napjaink Szicíliájában játszódó detektívtörténet helyszíne az éjszakai Catania, szereploi pedig elegánsra vasalt maffiózók, filozofikus hajlamú bunözok, bizarr fodrász-borbélyok, bordélyos lányok és ügyefogyott filmesek. Egy ideig úgy tunik, semmi sem zavarhatja meg a szolid vidéki hétköznapok békéjét, ahol a bunözok is megbízhatóan betartják a játékszabályokat, mígnem egy „nyújorki ámerikás“ olasz fel nem kavarja az eseményeket. Elképesztoen humoros, fordulatos, jól sodrott történet, még maga Tarantino is megirigyelné!
2. Gábor Endre: Sztárvadászat. Egyeseknek a képernyon való megjelenés maga az élet, másoknak viszont a halált hozza el. Foleg, ha egy pszichopata sorozatgyilkos vadászik a sztárokra, s módszeresen kiirtja az általa kiválasztott ismert személyiségeket. A brutálisan megkínzott és összeszurkált musorvezeto nok hóhéra után ezúttal nemcsak a rendorség nyomoz, hanem a folyton szenzációra éhes televíziósok is. Az sem zavarja oket, hogy ezzel a saját és kollégáik életét teszik kockára, hiszen a véres sztori mindennél elobbre való. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egy titkos szervezet a hazai média megtisztítására buzdítja tagjait, akikrol nem lehet tudni, hogy milyen módszereket vetnek be céljaik elérése érdekében. A szó ugyanis veszélyes fegyver, de a kés sokkal élesebb.
3. Bohumil Hrabal: Búvópata-kok. Hrabal utolsó, saját kezuleg készített portréját tartja most kezében az olvasó. E levelekben, amelyek egy fiatal amerikai lányhoz íródtak, az öregedo Hrabal ír az idos ember kiszolgáltatottságáról, macskái iránti szeretetérol, a rendszerváltozás örömteli eseményeirol és arról, hogyan gabalyodott bele a kommunizmus utolsó éveiben a belügyesek szotte hálóba. A mindennapok misztikája jelenik meg közelmúltunk történelmének legérdekfeszítobb pillanataiban is – keserédes formában.
B.M. (Forrás: alexandra.hu)