trg_fontaneA szabadkaiakkal ellentétben, az óbecsei véemeszesek elfogadhatatlannak tartják a más pártok belügyeibe való beavatkozást.
Persze, más a felállás, mások a körülmények, de hasonlóságok azért vannak. Hasonló volt például az is, hogy előbb Szabadkán, majd Óbecsén is a szavazatok újraszámolását követelte a VMSZ a Szerb haladó Párttal együtt. Szabadkán végül a szavazócetlik más árnyalata lett a gond, Óbecsén ez sem. Mindkét esetben a Demokrata Párt iránti viszony a téma, pontosabban a régi koalíciós „partnerség” újraszítása.
A VMSZ számára Szabadka a legfontosabb (na meg az MNT feletti ellenőrzés). A szabadkai székhelyű párt 2010-ben kivonult a szabadkai helyi hatalomból, miután a DP helyi vezetői – mint mondták, a választási eredményeknek megfelelően – csökkentették a VMSZ szerepét. Ezt követően a VMSZ Zentán is kimaradt a hatalomból, a DP más partnert (MPSZ) talált. A VMSZ soha nem titkolta – elsősorban az ellenőrzése alatt álló magyar nyelvű médiában –, hogy fő ellenfelének, talán ellenségének azokat a pártokat tartja, amelyekre magyarok is szavaznak. Ezek elsősorban a DP és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, az URS és az LDP – legalábbis erre lehet következtetni a legfrissebb eredményekből (is). Pásztor István lejanicsározta azokat a magyarokat, akik „szerb” (mások szerint polgári) pártokban jeleskednek.
A DP jóval gyengébben szerepelt a négy évvel ezelőttihez képest, sőt Tadić elvesztette az államfőválasztást is. Vajdaságban azonban a DP a szavazatvesztés ellenére is megőrizte pozícióit.
A VMSZ meg sem közelítette a beharangozott 100 ezer szavazatot. Maga Pásztor 30 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint 2008-ban (akkor a néhai Magyar Koalíció jelöltjeként). A VMSZ a leadott magyar szavazatoknak felét se szerezte meg. Kirívó példa a majd 80%-ban magyarok lakta Ada, ahol a DP abszolút többséget kapott.
Óbecsén jelentősen csökkent a magyar előjelű pártokra leadott szavazatok száma a négy évvel ezelőttihez képest. A VMSZ nélkül lehet községi hatalmat teremteni, elegendő ehhez a DP és az LDP is, esetleg a VMDP egy képviselőjével kibővítve. A VMSZ be sem tudta juttatni jelöltjét a tartományi egyéni választások második fordulójába – végül a demokrata jelölt legyőzte a szerb haladót 2:1 arányban.
Ennek ellenére nem zárható ki Knéziék részvétele a helyi hatalomban, habár úgy tűnik, hogy az óbecsei demokraták nem szívesen közösködnének velük további négy éven át. A DP és a VMSZ viszonyát (nemcsak Óbecsén!) az utóbbi időben a kölcsönös bizalmatlanság és a magas fokú ellentét jellemzi. Pásztor viszont azt állítja, hogy pártja és a DP minden helyi önkormányzatban (ezek szerint Óbecsén is) együtt fog működni, azzal, hogy Szabadka „külön elbírálásban” fog részesülni. Pásztor ugyanis nem hajlandó együttműködni a DP szabadkai vezetőivel, ideértve az eddigi polgármestert is.
Azokkal tehát, akik ismét az első helyre vitték a DP-t az észak-bácskai városban, ahol – mellesleg – a tartományi választások második fordulójában a DP és a VMSZ küzdött meg mind a négy helyen és a demokraták három esetben győztek.
Pásztor cserébe azt kínálja, hogy a VMSZ is új embereket javasol posztokra Szabadkán. Saša Vučinić, Szabadka (eddigi) polgármestere viszont erre ezt válaszolja: „Talán a mi vezetőségünknek a VMSZ vezetőségében lévő emberek többsége nem szimpatikus, de nem nekünk, hanem a VMSZ tagjainak van joguk őket megválasztani. Mint ahogyan a mi vezetőségünket is a Demokrata Párton belül rendezett közvetlen választásokon választották meg“.
Vučinićhez hasonlóan nyilatkozott a minap Knézi Péter (Óbecse eddigi polgármestere) miután Milivoj Vrebalov, a Fordulat (LDP) törökbecsei és óbecsei listavezetője kimondta, hogy „amennyiben a község valóban fejlődni kíván, mind a DP-nek, mind a VMSZ-nek új emberekkel kell részt vennie a hatalmi struktúrában”. Azt is hozzátette, hogy „amennyiben a DP és a VMSZ ebben nem lesz partner, mi nem kívánunk hatalmi tényező lenni, ebben az esetben elnézést fogunk kérni a választóinktól, és ellenzékből fogunk politizálni”. Vagyis, ha jól értem, egyszerű a képlet: Vrebalov (az LDP) csak akkor hajlandó egy hatalomban lenni a DP-vel és a VMSZ-szel, ha azok megszabadulnak Medurićtól és Knézitől.
Persze, az LDP nem a koalíciós tárgyalásokon tudja megkerülni a DP-t (a VMSZ-t viszont igen), hiszen ezt diktálja a számtan: a DP-nek 11, az LDP-nek, a szerb haladóknak és a VMSZ-nek 8-8 képviselője lett, a VMDP-nek pedig egy. A többséghez 19 képviselő szükséges.
Knézi azt mondja, hogy a VMSZ Óbecsén mindaddig tiszteletben tartja a csúcsvezetés megállapodását, amíg a másik fél is azt teszi. A VMSZ stratégiai partnerének továbbra is a DP-t tekinti. Vrebalov idézett kijelentésére ezt válaszolta: káderkérdésekbe nem ildomos beleszólni, a VMSZ sem tesz ilyen jellegű kikötéseket a tárgyalópartnereivel szemben…
Érdekes viszont, hogy Medurić arra a kérdésre, hogy tiszteletben tartják-e majd Óbecsén a(z) (állítólagos) Tadić-Pásztor megállapodást (amely előtt és amely után a VMSZ szavazatlopással vádolta meg a DP-t), ezt válaszolta: „A DP-ben a központi ajánlások és a helyi autonómiák ugyanolyan súllyal vannak jelen a döntéshozatalkor, és a koalíciós megállapodást nem egyéni érdekek és érzelmek mentén, hanem a község érdekében fogják meghozni”.
Egyértelműnek tűnik tehát a helyzet: a VMSZ akkor és azért lesz a helyi hatalom tagja, ha és mert Tadić ezt így elrendeli óbecsei embereinek. Vagyis, ha a pártközpontból erre rákényszerítik az óbecsei demokratákat. Amennyiben az LDP ebből kimarad, akkor még jól is járhat – egyes mostani demokrata szavazók a következő választásokon átpártolhatnának Vrebalovékhoz, ha másért nem, akkor azért, mert a helyi DP-sek ismét Knézivel szövetkeztek.
Márton Attila
