trg_fontaneKevés az olyan jó állás ebben az országban, mint a hivatásos kisebbségi állása. A hatalom nem bánt, hiszen a hivatásos kisebbségi mindig előhozakodhat azzal, hogy ha őt bántják, akkor az egész kisebbséget bántják, az ellenzék meg egyszer majd (ismét) hatalom szeretne lenni.
A nemzeti tanácsi választások közeledtével valószínűleg még az eddiginél is több nemzetvédő jelentkezik be majd a politikai arénába a „nemzeti közösségek tagjai“ közül. Valószínűleg nem is annyira magyar részről, mint más kisebbségek esetében, hiszen nálunk már minden letisztult: egy párt van, amelyet Pestről és Belgrádból is támogatnak, de Vajdaságban is hatalmon van, övé a sajtó, a pénz, még az utolsó falusi kultúrkör is. Az elmúlt legalább másfél évtized alatt csaknem minden pozíciót e párt emberei foglaltak el. Ellenzék alig, de pénz és szétosztható funkciók nélkül nem is rúghat labdába. Annál is inkább, mert a VMSZ-nél ott a választói névjegyzék, tudják, hogy kihez kell bekopogni, öt perc „figyelemért“ szavazatot kérni.
De a nemzeti tanácsi hatalom bizony érdekes lesz más kisebbségeknél is. Még ha két-három ezren is vannak, nemzeti tanácsuk már van vagy lesz. Annak élén a profi nemzetvédők, akik pénzeket kérnek le Vajdaságtól, Szerbiától és az anyaországtól (már ha ez utóbbi van) utasítanak, kineveznek stb.
Idestova másfél évtizede alakult az első (még nem legális, de megtűrt) nemzeti tanács. Azóta Szerbia, de főleg Vajdaság egyre inkább egynemzetibb lett, vagyis a nagy védelemnek nem sok a látszata. Tisztség és pénz azonban akad. Érdekes, hogy gyakran elhangzik, hogy a nemzeti tanácsok jogkörének csorbítása a kisebbségi jogok csorbítása. Nem arról van-e inkább szó, hogy egy hatalmi szint jogkörének csökkentéséről van szó? A nemzeti tanácsokról ugyanis bebizonyosodott az elmúlt évek során, hogy egy-egy politikai akarat (párt) végrehajtói.
Esetünkben, a magyarok esetében, ez teljesen egyértelmű. Iskolaigazgatók leváltása és beiktatása, főszerkesztők, igazgatók menesztése és kinevezése párthatározattal, színházak begyűrése a színészek és a szakma véleményével szemben, a teljes politikai ellenőrzésre való törekvés a civil szektor szelektív pénzelése által… Vannak, akik szerint ez természetes, a Pártot a nép élvonalának, politikai akarata kifejezőjének tartják, mondván – a régi beidegződéseket felélesztve –, hogy a veszteseknek kuss, mások azzal érvelnek, hogy a nemzetpolitika nem lehet pártpolitika, mert a pártpolitika eleve kirekesztő (és egyéni meg csoportérdekek irányítják), és hogy az egyszólamúság nem járul hozzá megmaradásunkhoz, hanem éppen ellenkezőleg.
Az Alkotmánybíróság év eleji döntése valamennyire csökkentette a nemzeti tanácsok hatalmát. Kiiktatta azokat például a közmédia feletti – közvetett – irányításból, továbbá megvonta a nemzeti tanácsoktól a vétójogot egyes állami intézmények (pl. iskolák) vezetőinek megválasztásakor.
A VMSZ azonban ellencsapásra készül, a minap ismételten bejelentette a párt, hogy szövetségesét, a Szerb Haladó Pártot igyekszik rábeszélni az alkotmány módosítására (új alkotmány meghozatalára) többek között, vagy elsősorban, a nemzeti tanácsok ügyében is. Így, persze már az alkotmány és nem csupán egy törvény, betonozná be a nemzeti tanácsok hatásköreit. Az esetben már az Alkotmánybíróság se tehetne semmit a nemzeti tanácsok hatalmának csökkentése terén.
Ez még a, talán nem is olyan távoli, jövő zenéje, ami biztos, hogy októberben nemzeti tanácsokat választhatnak a kisebbségiek.
B.M.
