trg_fontane
A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én a péterrévei, 23-án pedig a becsei Népkönyvtárban tartottak ünnepi műsort.
A közönséget Šormaz Izabella, a Népkönyvtár igazgatónője, majd Galgó Ferenci Andea, a Községi Tanács oktatással, művelődéssel és civil szervezetekkel megbízott tagja köszöntötte.
„Amikor a Himnuszról, vagy a magyar kultúráról beszélünk, nem lehet, hogy személyes érzelmeinktől mentesen mondjuk el gondolatainkat. Nem lehet, hogy egy betanult, valakitől átvett szöveggel, szavakkal illessük azt, ami létünk legtermészetesebb eleme… Olyan világot élünk, amikor az anyagi értékek sokszor felülkerekednek belső, igazi értékeinken. A mindennapok forgatagában nem tudjuk úgy megélni ünnepeinket, ahogyan szeretnénk. Azt mondjuk, nincs időnk beszélgetni, jövevényszavakat, más nyelvből átvett kifejezéseket használunk kincseink helyett, vagy csak félmondatokat fogalmazunk meg.
Jeleket küldözgetünk egymásnak a technika korszerű vívmányainak segítségével, és nem mondjuk ki, nem írjuk le: boldog vagyok, könnyezem, elkeseredtem, csodálatos a hangulatom, csókollak. Sokszor elgondolkodom, vajon meddig mehet ez így? Vajon tudjuk e, hogy amikor jeleket küldünk egymásnak kimondott, leírt szavak helyett, valami módon megbántjuk, s talán le is alacsonyítjuk az anyanyelvünket, nemzeti értékeinket, kultúránkat…
Nagyon sokszor elgondolkodom azon, hogy bizony önmagunkba kell néznünk. El kell önmagunkkal számolnunk, eleget teszünk-e azért, hogy kultúránkat ápoljuk. Művelődési egyesületeink, kultúrintézményeink fáradhatatlan munkája elengedhetetlen, de nem elég ahhoz, hogy megtartsuk magyarságunk, hanem mindannyiunknak egyénileg is tenni kell kultúránk fenntartása érdekében. Ez a fenntartás nem is olyan nehéz, mindössze magyarul kell énekelnünk, olvasnunk és beszélgetnünk”, mondta Galgó Ferenci Andrea.
Az est vendége Fazekas Katalin tanárnő volt, aki nem mindennapi módon mutatta Lángot adok át, ápold, s add tovább! című könyvét. Fazekas Katalin személyében a szép számban összegyűlt közönség egy igazi pedagógust ismerhetett meg, aki, amíg dolgozott, hivatásként élte meg a gyermekek nevelését és oktatását.
Szerinte a gyermeket elsősorban nevelni kell. Szeretettel, türelemmel és főképpen példamutatással. Örökérvényű igazságokat hallhattak tőle a jelenlevők. Segítő szándékkal írta ezt a könyvet elsősorban pedagógusoknak, de minden gyermeket nevelő szülő meríthet belőle tapasztalatot. Fazekas tanárnő nagy szerelmese a verseknek, ezért a minden szempontból értékes előadását néhány gyönyörű szavalattal ékesítette.
B.M.
