trg_fontane
A vajdasági export az import 70%-át „fedi le”, a belgrádi régió esetében ez csupán 30%. Ezek az állami statisztikai intézet adatai.
Vajdaság részesedése az országos kivitelből majd 37%, a belgrádi régió adja az országos export majd 23%-át, dél- és kelet Szerbia együttesen a 20%-át, amennyit Šumadija és nyugat-Szerbia is. A behozatalnak valamivel több, mint 45%-a jut a belgrádi régióra, Vajdaságra 30%, a másik két térségre pedig kb. 10-10 százalék.
És ez utóbbi nem is teljesen reális statisztika, írta nemrég a Dnevnik napilap, mert a vajdasági behozatalba beleszámítják mindazt, amit a NIS és a Srbijagas importál (hiszen a székhelyük Vajdaság területén van), habár, természetesen, az energiahordozókat az egész ország használja.
A magyarázat a címben vázolt statisztikára a következő: az élelmiszerárak növekedtek, élelmiszerre még a gazdasági válságban is van kereslet.
Valentina Ivanić (Vojvodina CESS) a Dnevniknek elmondta, hogy Szerbia fő kereskedelmi partnerei az EU (nem Kína meg Oroszország!) és a régió országai, amelyek a CEFTA szabadkereskedelmi szerződés aláírói. Szerbiának kereskedelmi többlete van a CEFTA-régió viszonylatában (több mint egy milliárd $), amely többlet szinte kizárólag a vajdasági élelem exportjából származik.
Kommentár? Fölösleges.
Melldöngetés? Mert ha önálló vagy igazán autonóm lenne Vajdaság, stb.? Alaptalan. Autonómiát ugyanis nem adnak. Azért meg kell küzdeni. Optimális esetekben szavazatokkal, politikailag. Van erre igény? Az még tán lenne is, de elegendő szavazat nincs – hiszen ez a Vajdaság nem a 30 évvel ezelőtti Vajdaság, de legalábbis nincs politikai erő, amely a felszínre hozná a lappangó szavazatokat. Túl nagy az ellenszél is – pl. a médiában.
A nemzeti homogenizációk (újabb) időszakában nem is nagyon lehet semmi a vajdasági autonómiából. A vajdasági eszme ugyanis alapjában véve polgári és regionális – mármint az újabbkori vajdasági eszme, az első világháború után létrejött. Addig ugyanis a Vajdaság a Szerb Vajdaságot jelentette, amit Ferenc József adományozott az 1848/49-es harcokban való részvételért a császárságban élő szerbeknek. A nemzeti/ nacionalista homogenizációk ellehetetlenítik Vajdaságot és a „vajdaságiasságot”, ez utóbbit nem valamiféle új nemzetként értve (habár vannak, akik vajdaságiként nyilatkoztak a népszámláláson – amire természetesen minden joguk megvan), nem is nemzetek fölötti identitásként, hanem regionális identitásként, nem utolsósorban pedig közös gazdasági és civilizációs érdekként.
Visszatérve a statisztikai adatokra: szép ez és jólesik, újabb érvek a központosítás meg az unitarizmus ellen (enélkül is van rengeteg), de arról is szólnak, hogy ez az eladósodott ország, amely nem sok mindent tud megtermelni és külföldön eladni, jelenleg elsősorban a mezőgazdaságra támaszkodhat. Ha az állam, pontosabban a mindenkori hatalom ennek tudatában van, akkor talán azt is tudja, hogy nem lehet csak kapni, adni is kellene, vagyis befektetni a mezőgazdaságba.
M.A.
