trg_fontaneAz Európai Unióhoz való csatlakozás miatt kell elfogadni valamiféle restitúciós, azaz vagyon-visszaszármaztatási törvényt.
Nagyjából ez következik a különféle politikusi ígéretekből, amelyek elhangzanak időről-időre, általában valamiféle határidők emlegetésével.
A hangsúly azon van, hogy az EU miatt kell ezt elvégezni.
Az állam viszonyulásának legjobb illusztrációja az, hogy tíz éve csak ígéretek hangzanak el, közben pedig az egykori tulajdonosok vagy azok örökösei által visszakövetelt vagyont is beledobták a szerbiai rablóprivatizáció örvényeibe. Vagyis, az állam úgy „adja vissza a vagyont”, hogy saját tulajdonaként eladja azt másoknak (néha kiderül, hogy enyhén szólva kétes hírű „üzletemberekről” van szó…).
Szerbia az egyetlen volt jugoszláv tagköztársaság, amely nem fogadott el törvényt a restitúcióról! Ez a mondat gyakran elhangzik a médiában, de nem helytálló a megállapítás. Van ugyanis egy restitúciós törvény. Ez az egyházi vagyonra vonatkozik (2006-os évi). Évek óta az Alkotmánybíróság fiókjában hever a törvény alkotmányosságának kérdése. Közben a törvényt alkalmazzák – az egyházak lassan (eddig 10%), de biztosan visszakapják a vagyonukat. A Szerb Ortodox Egyház (SPC) meg az állam által „hagyományosnak” nevezett többi egyház és az állam közötti viszony pedig felhőtlen… A 3049 egyházi követelés közül 1619 volt az SPC-é, 520 a Zsidó Hitközségé, 467 a Római Katolikus Egyházé, 236 a Szlovák Evangélikus Egyházé.
A mezőgazdasági földterületek visszaadása megkezdődött 1991-ben, de csak részleges volt, az 1953-tól kezdődő időszakra és a kötelező beszolgáltatások alkalmával elkobzottakra vonatkozott.
Diana Dragutinović, a jelenlegi kormány pénzügyminisztere nem olyan régen azt mondta, hogy a közvagyonról és a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvények tervezetét még 2009 végéig be akarta a kormány nyújtani a parlamentnek, de ez nem történt meg, mert „igen érzékeny” témákról van szó.
2009 nyarán azt olvashattuk, hogy a kormány törvénytervezete szerint a restitúció állami kötvényekben történne (!), de lehetséges lenne a természetbeni visszaadás (ugyanaz az ingatlan vagy kompenzáció).
Azóta annyi történt, hogy volt törvénytervezet, nincs törvénytervezet. Legalábbis ezt, mármint hogy nincs törvénytervezet, állítja Slobodan Ilić, a pénzügyminisztérium államtitkára. Ő azt mondja, hogy ki kell várni az Alkotmánybíróság döntését az egyházi vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban. Államtitkár úr már legalább egyszer megígérte, hogy lemond, ha egy bizonyos határidőig nem lesz meg a törvény. A határidő el is múlt, államtitkár úr azonban maradt, mert lebeszélték a lemondásról a felettesei…
Most is határidőket emleget. Azt mondja, hogy 2011 első felében, de legkésőbb 2011 végéig meglesz a törvény, de alkalmazni csak azután fogják, miután felbecslik a visszakövetelt vagyont – és ez több, mint egy év lesz…
|
Számok 110 000-en követelik vissza államosított vagyonukat, örökségüket Szerbia államtól (76 000 követelés). |
És – most jön a java!
Slobodan Ilić, a pénzügyminisztérium államtitkára azt mondja, hogy alaptalanok és manipulatívok azok az állítások (a Hálózat a Restitúcióért állítása), miszerint az annak idején elkobzott és most visszakövetelt vagyon 90%-át vissza lehet adni eredeti formában. Ő egy szakértői csoport véleményét hangoztatja, miszerint a természetbeni visszaszármaztatás még az esetek egytizedében sem lesz lehetséges!
Slobodan Marković egyetemi tanár úgy véli, hogy az állam nem restitúciós törvényt készít, hanem „könyöradományt” akar adni. Így jellemzi ugyanis azt a szándékot, hogy a vagyont visszakövetelők ne a követelt vagyont, vagy annak megfelelő helyettesítését, hanem állami kötvényeket kapjanak.
Milan Parivodić, aki a Koštunica-kormányban volt külgazdasági miniszter, azt mondja, hogy az általa kidolgozott restitúciós modellt támogatta annak idején az EU parlamentje, de az a kormány is megosztott volt a kérdésben, ezért nem lett semmi belőle. Parivodić azt mondja, hogy egyedül a természetbeni vagyon-visz-szaszármaztatás nevezhető restitúciónak, minden más csupán „ismét valami 300 eurós ingyenrészvény-osztogatás, vagy választások előtti akció”.
Az Alkotmánybíróság döntését az idei év végéig várja a sajtó. Ez egy fontos döntés lehetne. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság kimondja, hogy az egyházi vagyon visszaszármaztatásával nincs baj, akkor ugyanazt az elvet – a természetben való visszaszolgáltatás elvét – kell alkalmazni az „egyszerű halandók” esetében is…
|
Az AVNOJ továbbra is érvényes Elkobzott vagyont Szerbiában 2005 júniusától 2006 júniusáig lehetett bejelenteni. A törvény csak az 1945. március 9. után meghozott és alkalmazott törvények, jogszabályok kárvallottjaira vonatkozott, vagyis ők és örököseik jelenthettek be restitúciós igényt. |
Ellenkező esetben…
Slobodan Ilić, illetve a pénzügyminisztérium azt állítja, hogy a természetben való visszaszármaztatás ugyan a legjobb opció lenne, mert az államnak a legolcsóbb, de ez „nem kivitelezhető és egyetlen állam sem tette meg”. A pénzben való teljes kárpótlásra az államnak nincs pénze – folytatja az államtitkár, aki két lehetőségben hisz:
– az egyik szerint a vagyont visszakövetelők 10%-ának adnák vissza a természetben a vagyonát, a többiek pedig a keresetük értékének 80%-át kapnák meg (ha jól értem, kötvényben?!), ami 7,2 milliárd euró, vagyis egy éves költségvetés értéke,
– a másik értelmében a vagyonát visszakövetelő a vagyon 30%-ának megfelelő pénzt kapna kézhez, ami kb. összesen 3 milliárd eurónak felel meg.
Márton Attila
