A monopólium és a vadkapitalizmus „eredményei“ – Mindennapi tejünket…

Vadkapitalizmusunk történetének újabb fejezetéhez értünk. Nincs tej a polcokon Vajdaságban (se)!

Évtizedeken át hittünk abban, hogy Vajdaság fél Európát el tudná látni élelmiszerrel, majd a „joghurtforradalom”, azaz a vajdasági autonómiát megdöntő miloševići-udbás puccs után meggyőződhettünk arról, hogy Szerbia és az általa bekebelezett területek („krajinák” és más népirtó államalakulatok) milyen szépen megélnek Vajdaságból.
Utána jött a Nagy Átverés: az egypártrendszerből több egypártrendszer lett, Slobo megbízható embereiből pedig megbecsült „bizniszmenek”, akiket „tycoon”-oknak is neveznek. Igen, ez a hírhedt, „ne kérdezd, honnan van az első millióm” fedőnevű történet.

A tanácsadó

Az egyik ilyen tycoon Milan Beko, aki Slobo idejében miniszter volt és állítólag hozzá fűződik a Telekom eladása. Volt a JUL (Jugoszláv Egyesült Baloldal, Slobo feleségének pártja volt) képviselő-jelöltje, a kragujeváci Zastava igazgatóbizottságának elnöke is. Erről a posztról lemondott, amint szerveződni kezdtek a „Gotov je”-tüntetések Slobo ellen. 2000. október 5-e után visszaadta képviselői mandátumát és kivonult a politikából. Volt róla szó, hogy majd extraprofit-adót kell fizetnie, de nem sokáig volt ez téma. 2000 után három évig nem sokat írtak róla, majd egyre több esetben jelent meg privatizációk alkalmával, „tanácsadóként”.
Slobodan Orlić, az akkori Szociáldemokrata Párt tisztségviselője a kormányból való kivonulásakor (2005) felháborodva közölte, hogy „Beko privatizálgat Szerbia szerte, márpedig nem ez volt a megállapodás”, majd hozzátette, hogy „Koštunicának emiatt le kellene mondania” a miniszterelnöki posztról.
Bekóról a Vreme 5 éve azt írta, hogy Đinđić komája volt, hogy Vladimir Popović Bebának előbb főnöke, majd üzleti partnere volt, de barátkozott a szlóbói állambiztonság alfájával és omegájával, Jovica Stanišićtyal, továbbá Milorad Vučelićtyal, Danka Đunićtyal és Slobodan Radulovićtyal is. A Knjaz Miloš eladásakor (amikor Vlade Divac a földre huppant) a Beko által „tanácsolt” FPP Balkan limited nyert. A cég székhelye egyébként a híres Kajmán-szigetek… Akkor is jelen volt, amikor Koštunica 2005-ben Mišković (Delta) kezére játszotta a C Marketet.
Mostanában ismét emlegeti Bekót a média egy része (e-novine.com), azt állítva, hogy ő áll a Salford befektetési alap mögött, amely tulajdonosa az Imleknek és a Szabadkai Tejgyárnak is. A mostani „tejügy” egyik főszereplője éppen az Imlek.

A Salford esete a szerbiai jogrendszerrel

Az Imlek 1953-ban a Belgrádi Mezőgazdasági Kombinátban (PKB) jött létre. Az Imlekhez tartoznak az újvidéki, a belgrádi, a kraljevói, a zaječari, a szarajevói, a banjalukai, a Kozarska (nem is olyan régen még Bosanska) Dubicában és a Herceg Noviban levő tejgyárak is! 2003-2004 óta van az Imlek a Salford tulajdonában.
A szerbiai Versenyvédelmi Bizottság eddig két ízben is megállapította, hogy a Szabadkai Tejgyárnak és az Imleknek monopóliuma van a hazai piacon, tehát visszaéltek domináns helyzetükkel. Az első ilyen végzést 2006-ban hozta meg a Bizottság. A Salford akkor fellebbezett a Legfelsőbb Bíróságnál – és nyert. 2008-ban ismét ilyen értelmű végzést hozott a Versenyvédelmi Bizottság, erről még folyik a per a Közigazgatási Bíróságon.
A szerbiai Mezőgazdasági Minisztérium a napokban az Imleket tette felelőssé a tejhiányért és arra kérte a Bizottságot, hogy harmadszor is mondjon véleményt. Az a helyzet, hogy a második végzés óta változott a törvény, a szabálysértési bíróságok immár nem illetékesek. A Bizottságnak ezért kellene harmadízben is végzést hoznia, mert a másodikat akkor se lehetne végrehajtani, ha a bíróság elvetné a Salford fellebbezését.

Dragin kontra Salford

A Blic napilap augusztus 13-án azt állította (meg nem nevezett forrásra hivatkozva), hogy a tejhiány oka az, hogy az Imlek a felvásárolt tejet tartós termékekre használta fel, mert ezek egyrészt időállóbbak, másrészt nagyobb rajtuk a haszon.
Az Imlek azt állítja, hogy 20%-kal kevesebb tejet tudnak felvásárolni, mint korábban. A Blic viszont azt írta, hogy a februári nem egész 20 900 000 literhez képest csupán majd 144 000 literrel kevesebb tej jutott be az Imlek gyáraiba júliusban. És ez tényleg nem 20%-os csökkenés.
A Salford egyébként még júliusban közölte, hogy felemeli az árakat, ha nem kap újabb állami szubvenciókat. Más tejgyárak (pl. a šabaci) ilyet nem kértek. Slobodan Petrović, a Danube Foods Group vezérigazgatója (a Salford első embere Szerbiában) akkor azt mondta, hogy Saša Dragin miniszter nemleges választ adott neki, arra hivatkozva, hogy nem a tycoonokat akarja segíteni, hanem a termelőket.
Ami a termelők megsegítését illeti, a minisztert egyesek azért bírálják, mert rendelete értelmében a tej esetében is csak az kap támogatást, aki egyrészt bejegyzett termelő, másrészt fizeti a nyugdíjalapot is.
Dragin egyébként úgy véli, hogy a Salford árulja az Imleket és fel akarja turbózni a cég árát, amit állami szubvenciókkal szeretne megvalósítani. A napokban a miniszter közölte, hogy a Salford a környező országokban 28 eurocentet fizet a tejért, nálunk meg csupán 25-öt.

A tejből nincs (?) haszon, a tejtermékekből van

Erre a Salford úgy válaszolt, hogy minden országos napilapban leadott egy egész oldalas hirdetést, azt állítván, hogy a 2,8%-os zsírtartalmú friss tej (amely 60 dinárba kerül a boltokban) ára így áll össze: 28,5 dinár a termelőnek (ez már új ár!) + 8,5 dinár szállításra és göngyöleganyagra + 11 dinár fizetésekre, áramra, vízre, raktározásra, üzemanyagra, amortizációra, adminisztrációra, kamatokra árfolyamkülönbségre, az ÁFA és a kereskedelmi haszon pedig 12 dinár. Tehát az Imlek profitja NULLA. Hasonló a számadás a tartós tej esetében is. Slobodan Petrović éppen ezt is állítja, hogy a tejből nekik profitjuk nincs, esetleg veszteségük…
Az Imlek augusztus 15-én megemelte a tej felvásárlási árát 10%-kal, de ugyanakkor a kész termékek árát is 5%-kal. Nevena Veselinović PR-menedzser kijelentette, hogy ezentúl a gazdák egy liter tejért
28,5 dinárt kapnak. Az Imleknek mintegy 6000 kooperánsa van, közölte. Ehhez képest az Imlek honlapján 14 000 szerbiai farmer-kooperánsukról beszélnek!
E cikk írásakor még nem lehetett tudni, hogy beváltja-e ígéretét a Vajdasági Tejtermelők Központi Szövetsége, amely azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben augusztus 22-éig nem lesz megállapodás a termelők, a tejgyárak és az állam között a 32 eurocentes literenkénti felvásárlási árról (ÁFA és állami szubvenció nélkül), a termelők beszüntetik a tej átadását. Márpedig a 28,5 dinár kevesebb, mint 0,32 euró… Slobodan Petrović arra hivatkozik, hogy Magyarországon csupán 26 eurocent a felvásárlási ár.
A Salford szerint mindenért a Minisztérium a hibás. Dragin azt válaszolja, hogy máskor talán jobban meg kellene fontolni, hogy vajon egy befektetési alapnak kell-e eladni a tejgyárakat, vagy inkább olyan vállalatnak, amelynek alaptevékenysége a tej termelése és feldolgozása. Ki is mondta, hogy a Salford helyett a Danone-t szeretné látni az itteni piacon?
És mi a helyzet a termelőkkel? A Szerbiai Gazdasági Kamara szerint az elmúlt tíz évben 300 000-rel csökkent a fejőstehenek száma. A minisztérium közölte, hogy félmillió fejőstehén van az országban. Tehát, óriási az esés. Vigasz-e, hogy nagyon rossz a tejtermelők helyzete az Európai Unióban is?

Márton Attila