trg_fontaneBecsén az vót a fő hír, mámind míg le nem űttem eztet bepötyögni, hogy tetten értek a rendőrök három kiskorút amind eppen kirabónnak egy trafikot. Má pakótták is a cigarettát. Oszt fülön fogták űket. Na van ijen is. Úgyhgy ha ténleg így vót, akkó dícséret a policájnak, ami jár, az jár.
Amúgy meg a fő hír a mútt héten, de lehet, hogy az egész idei évbe is eddig, az vót, hogy a Korhec kiborította a bilit. Emonta asztat, amit azé sejthettünk amiúta nem ő vezette a véemeszes listát a nemzeti tanácsi választásokon. Há hogy mostan reped tovább a véemesz vagy se, azt maj meglássuk, mind ahogy aztat is, hogy jót tesz e maj nekik a választásokon az hogy pont ennek a szerbiai hatalomnak a része és hűséges száveznikja. Má az őssze, a nemzeti tanácsi választásokon sokka kevesebb szavazatot kaptak mint fél évve azelőtt a másik választásokon, asszem hogy azok a szerbiaiak vótak.
Osztan így. Na meg az hogy gyütt mán a nyár a mútt héten, mostan meg olyan hidegebb van, mondjuk szokott ez így még akkó is amikó normális vót az időjárás, me hogy nemhiába monták mindig hogy az április az kérem szeszélyes. Mind mi nők. Monta is mindig az uram amikó még udvarótt, hogy szeszélyes vagy, osztan énekőtte is asztat a dalt valamelik operábú. Alighanem Verdi, me megvan még a lemez is, a Rigoletto. Kézbe is vettem, aszongya, hogy La donna é mobile. Ez a címe. Mehogy nállunk még van lemezjáccó, osztan halgassuk is az uramma néha a régi jó dógokat. Csak mostan má nem viccel velem úgymind régen. Aszongya, hogy tönkretette a humorát az ország, meg a hatalom. Még a Milosevicsé. Oszt persze hozzátette, hogy amikó ezeket enézi, meg bekapcsójja valamelik híradót akkó az az érzése hogy semmi nem változott azokhó az időkhő képest. Me ezek ugyanazok, csak a Szlóbó fekszik a fűzfa alatt. Iszto szránye, drugo pákoványe, monta a szomszéd a mútkó, amikó átgyüttek kávézni.
A szomszédasszony meg csitította az urát, ez meg aszonta, hogy neki ne gyűjjön az asszony hüjeségekke, me hogy mielőttünk ő aszond amit akar, me harminc éve barátkozunk. Én meg e is bőgtem magam me meghatóttam. Erre az uram bement a spájzba, oszt elővette a húszéves birset oszt jóberugtak örömükbe. A szomszédasszonny meg én is belenyaltunk, oszt evonúttunk megtárgyanni az onokáinkat.
Osztan mive ez az én nagyobbik onokám nagyon komojan veszi mán a dógokat, oszt lánykérést emleget, fölolvastam a szomszédasszonynak egy viccet az internetrű, amit nem értett asztat le is fordítottam neki, de ezek még ojan emberek, hogy nem kő nekik nagyon fordítani, mind ahogy nekünk se szerbre, na szóva:
Az anyós ablakpucolás közben majdnem kiesett az ablakon, és most két kézzel kapaszkodik az ablakpárkányba, miközben iszonyúan ordít. Hazatérő veje meglátja lentről és felkiabál neki:
– Jaj, mama, ne legyen már olyan ideges! Próbálja kicsit elengedni magát!
Mit mongyak, neki se könnyű, me nekik meg lányonokájuk van, osztan fénnek hogy nehogy valami fékegyelmű újgazdagga szűrje össze a levet, me azok vannak divatba má egy jó ideje. Nagyszülői gondok, mit mongyak, de nagyon bele se szóhat az ember, me leteremtik.
Amúgy meg egésszen odavótak a főztömtű, oszt montam, hogy ez made in internet, meg főzőcskék a tévébe. Csak nem tudok mit kezdeni, amikó ekezdenek avokádózni, lazocolni meg garnélázni. Nem is tudom, hogy Becsén van e ijesmi, de abba bele se gondolok, hogy mennyibe kerűnne ha vóna.
Egy különc úr bemegy a zöldségeshez:
– Tessék mondani, alma van?
– Igen, nagyon szép, friss almánk van.
– Kérek tíz darabot, de kérem, mindegyiket csomagolja be, külön papírba… Köszönöm. És őszibarack van-e?
– Gyönyörű őszibarackunk van. Adhatok belőle?
– Igen, huszonöt darabot, de mindegyiket külön papírba csomagolva kérem… És mák van-e?
– Van, de nem eladó!
Ja oszt olvasom, hogy mégis lejjebb atta a kösségi hatalom a Pogácsa felújításának tervét. Mehogy amikó az oppozíció monta (melik, mit melik? Hát oppozíció ebbe az országba csak a demokraták), akkó aszonták, hogy bizony megcsinájják (persze kreditbű, amit a nép fizet maj vissza). De asse tuggyák, hogy mennyit akarnak megtakarítani, csak aszongyák, hogy behatonbú lessz a tér, me az ócsóbb. Maj eccő tán az is sorra kerül, hogy mennyibe kerűtt a noviszádiaknak amit ezek (csak akkor még radiknak hítták magukat nem národnjákoknak) behatonoztak ottan…
Mire ez megjelenik (ha megjelenik), addigra maguk mán tunni fogják, hogy hogy sült el a Tankcsapda koncert az áruházba. Mi nem megyünk, ahhó mán öregek vagyunk, de azé mindennek örülünk amikó valami történik kicsiny városunkba. De hogy mé pont a központ tetején kő koncertezni, amikó van itten egy stadion is például, asztat én nem értem. Mé kő nekünk mindig főtanánni a melegvizet?
Na puszil Mariskátok
