trg_fontane1. William S. Burroughs: Meztelen ebéd. William Lee, a szerzo alteregója a zsaruk elol menekülve és a következo adag gyötro szükségétol hajtva pszichodelikus kalandra indul.
Szürreális világok birodalmába sodródik: elobb Mexikóban bukkan föl, majd Szabadföldön, a Piacon, Interzónában, végül pedig a víziószeru New Yorkban. Szinte cselekmény nélkül, rövid jelenetek, történetek szenvtelenül eloadott montázsában bomlik ki élményeinek sora: narkósok kínjai, perverz orgiák, vérontás és a pokol ezer más bugyra. A Meztelen ebéd a beat-mozgalom fenegyerekének kultikus muve, a XX. századi amerikai irodalom egyik leghírhedtebb és legnagyobb hatású regénye. A nyers szenvtelenséggel és kíméletlenül oszinte hangon megszólaló írás széthullást mutató szerkezete a drogos hallucinációk logikátlanságát tükrözi. Ez a riasztóan brutális, mégis gyakran szórakoztatóan abszurd, morbid humorú rémálom, mely hu képet fest a kábítószer rabjainak nyomorúságos testi, lelki és erkölcsi leépülésérol, páratlan ereju beavatás a lét sötét titkaiba.
2. José Saramago: Az elefánt vándorútja. A XVI. század derekán III. János portugál király azzal lepte meg házasulandó unokaöccsét, az osztrák Miksa foherceget, hogy a nászajándékhoz ráadásként küldött neki egy indiai elefántot. Az ajándékozási ceremóniáról igen keveset tudunk, csak néhány forrás emlékezik meg róla. Ezekbol a szukszavú beszámolókból kiindulva az áradó írói fantáziával megáldott José Saramago egykori nagy regényeihez mérheto muvet alkotott, lenyugözo történetbe foglalta az elefánt hosszúra nyúló vándorútját Belémbol, a portugál királyi udvarból fél Európán, az Alpok hágóin át az osztrák fovárosba. Nem tudjuk, hogy a könyv olvasása közben mit csodáljunk jobban: elbeszéloi stílusát-e, amely írói munkásságának legmaradandóbb pillanatait idézi, a valóságos és kitalált személyek egymás mellett szerepeltetését-e, amelynek révén a valóság és a képzelet oly mértékben egybeolvad, ahogyan csak a legnagyobb muvészi alkotásokban szokott, vagy figurateremto erejét és azt az elnézo derut, amellyel az iróniára és gunyorosságra hajlamos José Saramago az emberi gyöngeségeket megmutatja.
3. Tolvaly Ferenc: 40 nap lélekúton. „A Caminót, Szent Jakab útját a böjt alatt jártam meg. Ott jöttem rá, hogy van bennem egy belso tér, ahol minden megtalálható, amire szükségem van. A teljes összhang, a csend és a teremto ero. Késobbi zarándokútjaim ezt a felismerést csak megerosítették, árnyalták. Azóta egyre inkább arra használom a negyven napot, hogy a belso térbe vezeto úton járjak. Ez a könyv egy lélekút naplója. Rítusokkal, meditációval eltöltött negyven nap lenyomata. Nem életidegen, hiszen benne van a hétköznapok küzdelme, olykor banalitása. Rögzítettem az adott napok fontosabb gondolatait, azokat, amelyek elobbre vittek befelé vezeto utamon. Összegyujtött tapasztalataimat írtam le, kedves Olvasó, hogy segítse gondolkodását, önvizsgálatát, belso útját, hogy megtalálja eroforrásait, és teljessé tegye életét.“ (A szerzo) A 40 nap lélekúton rendhagyó útikalauz. Az út nem a látható világban kanyarog, hanem a belso térben, ahol az olvasó utazóként forgathatja a könyvet, hogy minél messzebbre jusson a megismerés útján, és segítséget kapjon saját élete rejtélyének megfejtéséhez.
B.M.
