trg_fontane
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szombaton ünnepelte fennállásának 20 évfordulóját.
A párt 1990. március 31-én alakult meg Doroszlón.
A jubileum alkalmából a VMDK ünnepi ülést tartott becsei székházában. Szilágyi Balázs, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének képviselője is köszöntötte a jubiláló pártot: „Sikerült ezt a húsz évet túlélni valahogy, ismerve azokat a megpróbáltatásokat, amelyek az itt élő magyarokat, és talán különösen a VMDK-t érték ebben az időszakban. Az ünnep mindig emlékezés, illetve előretekintés, egy születésnapkor mindig eszébe jut az embernek a születése pillanata. Nagyon érdekes időszakot éltünk mi Magyarországon és Önök az akkori Jugoszláviában. Tele voltunk reménnyel, nagy terveink voltak, azt gondoltuk, hogy ami előtte sokáig nem volt lehetséges, akkor talán lehetségessé válik. Mindenkinek megvoltak a maga csalódásai. Végig kell gondolni, mi is történt a húsz év alatt, miért nem teljesültek elképzeléseink, és át kell gondolni, hogy miként lehet másképp csinálni, hogyan lehet a jövőben többet elérni, sikeresebbnek lenni. A 2010-es év biztosan nem lesz olyan fordulatokkal teli, mint amilyen az 1990-es év volt, de változások biztosan lesznek. Magyarországon választások lesznek, és lehetősége nyílik arra, hogy újrafogalmazzon a határon túli magyarokkal kapcsolatban is. Talán több lehetőség nyílik kapcsolattartásra, együttműködésre ezután”.
Az egybegyűlteket dr. Páll Sándor, a párt elnöke is köszöntötte. „Azok, akik 1989 telén és 1990 kora tavaszán, görcsben és félelemben elkezdték a VMDK szervezését, abban bíztak, talán túlságosan is naivan, hogy húsz évvel később a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan helyzete rendeződik. A doroszlói művelődési egyesület kissé hideg termében történelmi pillanatnak voltunk tanúi és részesei: magalakult a VMDK, az első vertikális kisebbségi magyar politikai szervezet a II. világháború után Szerbiában. Ez egy gyorsan kiterjedő folyamatnak volt a csúcspontja. Az alakuló közgyűlés után futótűzként alakultak a körzeti szervezetek és tagozatok. A nyár kezdetekor állt az egész szervezet. Felkészültünk az első parlamenti választások lebonyolítására. A többi jól ismert és – történelem”.
A párt elnöke köszöntőjében a zentai virágvasárnapi közgyűlést is említette, amely elmondása szerint végzetesnek bizonyult. Elmondása szerint a csapat egyik része Vajdaság autonómiáját és a saját önkormányzati hatalmának megőrzését fontosabbnak tartotta a magyar autonómiánál. Szerinte a későbbi szétválásnak is ideológiai oka volt: a távozók, nem kis meglepetésre, mondta Páll, lecsontozták a magyar autonómiát, maradtak a perszonális autonómiánál.
A pártelnök kijelentette, hogy csak a VMDK állt ki az eredeti célok mellett: az etnikai alapú területi autonómia, a perszonális autonómia és Vajdaság autonómiája mellett, kiegészítve azt a települési önkormányzatok létrehozásával és tényleges jogosítványainak kibővítésével.
Páll bírálta a VMSZ-t, amelyről úgy véli, hogy az egyéni érdekek miatt lemondott a vajdasági magyarok alapérdekeiről, valamint a magyar kormányt, Magyarország külpolitikáját is. Szerinte a tétovázó, körülményeskedő, akadékoskodó, meghunyászkodó külpolitika nem segített a magyaroknak.
A pártelnök szerint a vajdasági magyarság elöregedett, kiábrándult, fáradt, nem bírja a „gyűrődést“, és nem szívesen hallgatja a pártok közötti vitát. „Mesterséges egységre int, meg is próbáltuk ezt, de az elbalkanizálódott viszonyok közepette civilizálódott pártok arra törekedtek, hogy a partneri viszony kialakítása helyett beintegrálják, lesöpörjék partnereiket a politikai porondról. A vajdasági magyar politikai elit zöme nem együttműködik, a kényszerből partnerként fellépő szerb nacionalistákkal és kriptosovinisztákkal – hanem kollaborál. Egyéni és csoportérdekei miatt feladja a vajdasági magyarság érdekeinek képviseletét. E téves és megalázó politikának eredményei a jövőben fognak megmutatkozni, de akkor már késő lesz”.
Ricz Róbert
