trg_fontane
A nemzeti tanácsi választásokat október 26-án tartják meg.
Az érdekelt pártok, szervezetek a választási listákat a Köztársasági Választási Bizottságnak adják át Belgrádban.
A nemzeti tanácsi választásokon listát állítóknak csak az adhat támogatói aláírást, és szavazni is csak az a személy tud, aki feliratkozott – a magyar nemzeti közösség esetében – a magyar választói névjegyzékre.
A magyar nemzeti közösséget illetően akár már most is eredményt lehetne hirdetni, illetve okkal feltételezhetjük, hogy a következő Magyar Nemzeti Tanács is hasonló felállású lesz, mint a jelenlegi: a Vajdasági Magyar Szövetség fogja irányítani.
Szeptember 13-ig mindössze a Magyar Összefogás (VMSZ) lista adta át a támogatói aláírásokat a nemzeti tanácsi választásokra. Mintegy 1500 aláírásra volt szükség ahhoz, hogy a Magyar Összefogás lista indulhasson a választásokon, de eddig 3850 gyűjtött össze. A szükséges számot a vajdasági magyar közösség és a külön választói névjegyzékre feliratkozottak figyelembe vételével határozták meg.
A 35 fős listán a Vajdasági Magyar Szövetségnek 17 jelöltje szerepel, valamint civilek, értelmiségiek és egyházi személyek, akik, a listaállító szerint, „a vajdasági magyar közösség szellemi, oktatási, kulturális életében kimagasló szakmai teljesítményről tettek tanúbizonyságot“.
A listavezető Hajnal Jenő, s a listán egy becsei jelölt van: Szilágyi Miklós ügyvéd (1984).
A Szerbiában élő nemzeti közösségek elvileg és papíron a nemzeti tanácsokon keresztül valósítják meg a kulturális önigazgatáshoz való jogukat, ez a jog a művelődés, a tájékoztatás, a nyelvhasználat és az oktatás területére terjed ki.
A VMDP nem vesz részt a választásokon
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) nem vesz részt a nemzeti tanácsi választásokon, áll többek között az állásfoglalásban, amelyet Csorba Béla pártelnök írt alá.
„A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács létrehozatalának kódolt hibái logikusan vezettek a kisebbségi magyar közéletet mérgező etnokratikus egypártrendszer szellemének és gyakorlatának a megerősödéséhez, mindez azonban jóval korábban kezdődött. Létrejöttét az 1990-es évek második felétől érzékelhető folyamat alapozta meg, melynek során, szerte a Kárpát-medencében, de leglátványosabban a Vajdaságban, ellehetetlenítették azokat a politikai pártokat és áramlatokat, amelyek komolyan vették a kisebbségi autonómia gondolatát, és nem csupán idényjellegű kortesfogásként hangoztatták megvalósításának szükségességét. Ekkor telepedik rá – budapesti jóváhagyással – a mindenekelőtt magyarországi költségvetési forrásokból, de más alapítványokból érkező támogatások elosztási mechanizmusára a VMSZ, hogy azt nyomban kihasználja a civilszervezetek és művelődési egyesületek pórázon tartására és befolyásolására, s ezzel párhuzamosan korábban elérhetetlen nagyságrendű előnyökhöz jusson az akkor még ténylegesen létező, de napjainkra gyakorlatilag megszűnt magyar-magyar pártpolitikai versenyben. Ezt a helyzetet betonozták be azzal, hogy a CMH-irodák szervezeti hálójának teljes irányítását, Kasza József akkori pártelnök követelésére, egyoldalúan a VMSZ-re bízták, majd ezt követte, kisebbségpolitikai próbaléggömbként, az Ideiglenes Nemzeti Tanács létrehozása, amelynek működése csúfos kudarccal végződött. A hibák kijavítására egyetlen mód kínálkozott volna: megvalósítani a Magyar Koalíció (VMSZ-VMDP-VMDK) kisebbségi autonómiára vonatkozó programját, ezt azonban Pásztor István, a VMSZ elnöke nemcsak elmulasztotta, de – magyar politikai partnerei háta mögött – az akkor kormányon levő Tadić-féle Demokrata Párttal (DS) kötött csendes paktumával gyakorlatilag lehetetlenné is tette. Kisebbségi autonómia helyett a szerb politikai elit kettős mércéket alkalmazó nemzetstratégiájának szellemében a VMSZ szakértőinek hathatós részvételével olyan közjogi félmegoldás született, amely lehetetlenné teszi, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsok megjeleníthessék a Szerbiában élő közösségek legáltalánosabb törekvéseit, s hogy önállóan, a szerb politikai elit ellenőrzése és befolyása nélkül irányítsák a közösségük fennmaradása szempontjából alapvetőnek minősülő intézményeiket“, áll az állásfoglalásban, majd szó van az ún., sokak szerint „gettósító“ magyar névjegyzékről – a nemzeti tanácsi választásokon ugyanis csak a kisebbségi névjegyzékre feliratkozott polgárok vehetnek részt –: „Ismeretes, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsot kezdettől fogva alkalmatlannak tartja a Szerbiában élő magyarság alapérdekeinek megjelenítésére, kifejezésére és védelmére, egyrészt mert a választói névjegyzék létrehozásának folyamata a demokratikus normák megsértésével történt, s lehetővé tette az így létrejött adatbázis illetéktelen kisajátítását, másrészt mert megközelítőleg sem öleli fel a választásra jogosult magyarok teljességét, miközben az így létrehozott közjogi képződmény – amit néhány vezetője, miként egy-két, a témában tájékozatlan, vagy túlbuzgó magyarországi politikus is, előszeretettel nevez autonómiának – a magyar lakosság egészét érintő kérdésekben intézkedik, azonban nem társadalmi legitimitása, hanem mindenekelőtt a magyarországi támogatások feletti monopóliuma birtokában. Utóbbi területet leszámítva a Nemzeti Tanács önálló döntéshozatali jogköre a VMSZ és az akkor még meghatározó kormányerőként működő Demokrata Párt (DS) közötti paktum szellemében már eredeti formájában is teljesen minimális volt, s mára a szerb alkotmánybíróság 2014. januári döntését követően mindez tovább szűkült“.
VMDK: Visszásságok és diszkrimináció
A Vajdaségi Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke, Csonka Áron elmondta, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvényben eszközölt módosításokkal pontosították a választási folyamatot, de számos visszásságot tapasztaltak ezen folyamatok gyakorlatban történő megvalósulásával kapcsolatban: „Ezeknek a visszásságoknak az okozója maga a minisztérium, vagyis a Köztársasági Választási Bizottság, aki le kell, hogy bonyolítsa a választási folyamatot. Arról van szó, hogy egyrészt a minisztérium meghozta azt a szabályzatot, amely szabályozza a feliratkozást a külön választási névjegyzékre, viszont nem mellékelt hozzá kétnyelvű űrlapokat, mintákat, hanem kizárólag szerb nyelvű, cirill írásmóddal írtakat. Mivel újabb kétnyelvű űrlapok nincsenek, hanem csak azok, amelyek négy évvel ezelőtt jelentek meg, és azok találhatóak meg még mindig a minisztérium honlapján is, azoknak a használata most ebben a pillanatban el van lehetetlenítve, ugyanis különösen a Bánságban számos közigazgatásban azzal kellett szembesülnünk, hogy azokat az embereket, akik kérvényezték a felvételüket, visszautasították, és kérték tőlük, hogy szerb nyelvű és cirill írásmódú íveket töltsenek ki, és úgy írják a személynevüket is. Ez szintén diszkrimináció, hiszen a szerbiai alkotmány engedélyezi és előirányozza minden kisebbség számára a hivatalos nyelvhasználatot és a személynévnek használatát a megfelelő kisebbségi nyelv írásmódja szerint“, magyarázta Csonka.
Csonka szerint a Köztársasági Választási Bizottság olyan döntéseket hozott, amely alapján a Köztársasági Választási Bizottság munkájában részt vevők bizonyos juttatásokban, javadalmazásokban részesülnek, míg azok, akik részt vesznek a választási folyamatban, kihirdetik a listájukat, jogosultak minden szavazóhelyre választási megfigyelőket delegálni, viszont csak úgy, hogy azt saját maguk fizetik, a saját zsebükből. „Ez súlyos diszkrimináció, hiszen ezzel azokat a pártokat, civil szervezeteket, polgári csoportosulásokat favorizálják, akiknek van pénzük, és ezt megengedhetik maguknak. Másrészt nem etikus, hogy ők a saját munkájukért felveszik a pénzt, míg mások, akik ugyanolyan munkát végeznek, nem kapnak semmilyen juttatást, és ami a legfontosabb, veszélyezteti a választások tisztaságát és a nemzeti tanácsok demokratikus megválasztását, hiszen ez a döntés egyesek számára gyakorlatilag ellehetetleníti, hogy választási megfigyelőket állítsanak, és ezzel teret nyithat a különböző választási visszaéléseknek, hamisításoknak“, nyilatkozta sajtóértekezletén a VMDK elnöke, hozzátéve, a VMDK illetékesei az illetékes minisztériumhoz és a Köztársasági Választási Bizottsághoz fordultak, rámutatva az említett hiányosságokra és kérve azok kijavítását.
Az MRM 35 jelöltet állít
A Magyar Remény Mozgalom (MRM) részt kíván venni a nemzeti tanácsi választásokon: „A 35 fős jelöltlistánk első három helyén olyan személyek szerepelnek, akik szakmai tapasztalatukkal érdemelték ki az MRM lista vezetését. A Délvidék három nagy régióját képviselik a párton kívüli értelmiségiek“, nyilatkozta a sajtónak László Bálint, az MRM vezetője.
Összeállította: B.M. (Forrás: sajtóhírek)
