Rend, béke. Sok szelet látott gatyák
jelzik csak a táj csüggedt sóhaját
a vén kötélen, mely több
nemzedék
vágyálmaiba leereszkedék…
Megáll, megfordul és a fél eget
végigokádja azzal, mit bevett
a részeg nap, ahogy a hegyre ér.
Furulyaszó kél, mint sebből a vér.
Apad, végsőt ráng, halványul
a táj,
hogy már a mult és tán a sziv
se fáj.
Itt-ott egy „rosseb!“ még s
nyögés…
Hazatért lám a háznak régtül várt ura.
Az angelus hiányzik még talán
s az őrület: a kismadár a fán.
Melldöngetés helyett – magyarul: Illyés Gyula: Rend, béke…
trg_fontane
POSLEDNJI POSTOVI
Reklame
