fokossKarácsony előtt jelent meg a Fokos zenekar Zengető címet viselő lemeze, a Nemzeti összetartozás éve – vajdasági programsorozat keretében.
Ez a kiadvány rendhagyó módon megzenésített verseket tartalmaz, melyekből többet hallhattunk már a zenekartól az elmúlt tíz év során. Megalakulásuk óta foglalkoznak ezzel a műfajjal, de ahogyan az a lemezhez készített leírásukból is kiderül, az aktualitások, megvalósítandó népzenei ötletek elnyomták, háttérbe szorították a versmegzenésítéseket.
Szabó Annamária népdalénekes, a zenekar barátja, ezt írta a megjelent CD-ről: „A verseket Szerda Balázs, a zenekar egyik alapító tagja zenésítette meg. Egy elsősorban autentikus magyar népzenét játszó zenekar természetesen a népzenéből merít ihletet és éppen ez az, aminek köszönhetően kialakulhatott az a sajátos hangzásvilág, ami a zenekar megzenésített verseit jellemzi. A hangszerelés is erre épül: megszólalnak a népi vonószenekar hangszerei, a hegedű, brácsa, nagybőgő, hallunk cimbalmot, a moldvai népzenei dialektusterületen megmaradt kobzot és a hozzá gyakran társuló furulyákat, valamint a szintén erre a területre jellemző kavalt, a tamburák családjából a basszprím-tamburát, valamint dobot, dorombot és a zenekar tagjai a népzenében kevésbé használatos szájharmonikát és gitárt is megszólaltatják. Amitől különlegessé válik a hangzásvilág az a hangszerek izgalmas társítása, aminek köszönhetően a lemezen hallható dallamok nem válnak egyhangúvá”.
– Talán az egész egy autórádióba ragadt Kaláka kazettával kezdődött. Akkor, még egészen kicsi koromban ismertem meg a megzenésített vers fogalmát. Talán még ma is fejből tudom a Kaláka 25 összes dalát, mely zenei zsenialitásán kívül a versekhez, a költészethez való kötődésem is megalapozta. Komoly gondot okozott, hogy az iskolában ne énekelve mondjam: Edward király, angol király… Egy nap aztán, mikor az iskolából hazaérve a szobámba léptem, apám egy gitárral a kezében, akit nagyon ritkán láttam gitározni azelőtt, egy könyv fölé görnyedve dúdolt. A könyv Tari István Vergődő című versénél volt nyitva. A következő, amire emlékszem, hogy ketten gitározunk, dallamot „szerkesztünk” a szövegre. Ez lett életem első, ha úgy teszik, „feledik” saját versmegzenésítése. A dal a Középiskolások Művészeti Vetélkedője színpadán debütált, majd elindult a lavina. Egyre több verset olvastam, egyre több dalt írtam, örömöt, kihívást találtam benne. A következő KMV-re már nevet is adtunk az együttesnek: Zengető. Emlékszem a pénteki, iskola utáni próbákra. Gyakoroltunk, alkottunk, mindenki hozzáadta a magáét, élveztük, szerettük. Szerettük a zenét, a verseket, az alkotást, a próbákat, a lassan, de biztosan szaporodó felkéréseket, fellépéseket. Ekkor kezdődött el közös „zenei életünk” a gimnazista éveink legvégén megalakuló előbb Csikós, majd később Fokos zenekar tagjaival. A sors úgy hozta, hogy a két zenekar, tagjait tekintve, teljesen egybeolvadt. Fokos néven népzenét, Zengető néven énekelt verseket játszottunk – egy darabig. Azóta a főszerep a népzenéé lett, a rengeteg ötlet, egyre több „feladat”, fellépés szépen, lassan háttérbe szorította a Zengetőt. A Fokos név megtartása mellett döntöttünk, a megzenésített versek egy-egy alkalmi, tematikus műsorban jelentek meg, de a terv, miszerint, amikor időnk engedi, újra foglalkozunk majd velük, soha nem került le a napirendről – mondta Szerda Balázs, a Fokos zenekar vezetője.
Kijelentette, hogy koncerteken, műsorokon került elő egy-egy vers, pedig ötlet volt bőven, ahogyan azt az elkészült lemez is tanúsítja, csak idő volt kevés a rohanó világban.
Aztán eljött 2020, lelassultunk mindannyian.
A Fokos zenekar pedig végre megvalósíthatta a régóta dédelgetett álmot, megjelentethetett egy lemeznyi énekelt verset.
Készültek új alkotások, átalakultak régiek és decemberben mindez elérhetővé vált a nagyközönség számára.
– Én továbbra is írtam dalokat, zenésítettem meg verseket. Az irántuk érzett szeretet a régi maradt, arról álmodtam, és valahol legbelül tudtam, eljön az idő, amikor a Zengető előkerül a féltve őrzött, de már kicsit porosodó „dobozból”. Több mint tíz hosszú év telt el azóta, hogy apámmal együtt gitároztunk a szobámban. És most itt tartom a kezemben a CD-t. A Fokos zenekar tíz éve alatt igen hosszú, mozgalmas utat járt be. Fölszállott a páva, turnék Európa nagyvárosaiban, az Egyesült Államokban, négy saját népzenei lemez, számos lemezen való közreműködés, megszámlálhatatlan emlékezetes fellépés jeles helyeken, jeles előadók társaságában, rengeteg barátság, szeretet. Most pedig visszatértünk a legelejére: A Zengető most lett igazán Fokos, a Fokos pedig újra Zengető – mondta Szerda.
A lemezen Meggyesi Éva, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Bobula Ida, Weiner Albert, Kenneth Klára, Tari István, Bogdán József és Arany János versei hallhatók.
A versek kiválasztásáról ezt írják a zenekar tagjai: „A kiadvány a magyar történelem jeles eseményei emlékére, azokat megörökítő versekkel kíván tisztelegni történelmünk nagyjai előtt, akik egész életükkel azt szolgálták, hogy ma is magyarul beszélhessünk, gondolkodhassunk, énekelhessünk”.
Erer
