trg_fontane
A nemzeti tanácsi választásokat október 26-án tartják meg.
Az érdekelt pártok, szervezetek a választási listákat a Köztársasági Választási Bizottságnak adták át Belgrádban.
A nemzeti tanácsi választásokon listát állítóknak csak az adhat támogatói aláírást, és szavazni is csak az a személy tud, aki feliratkozott – a magyar nemzeti közösség esetében – a magyar választói névjegyzékre.
A magyar nemzeti közösséget illetően akár már most is eredményt lehetne hirdetni, illetve okkal feltételezhetjük, hogy a következő Magyar Nemzeti Tanács is hasonló felállású lesz, mint a jelenlegi: a Vajdasági Magyar Szövetség fogja irányítani.
Szeptember 30-ig a Magyar Összefogás (VMSZ) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége adták át választási listáikat.
A Magyar Összefogás (VMSZ) 35 fős listáján a Vajdasági Magyar Szövetségnek 17 jelöltje szerepel, valamint civilek, értelmiségiek és egyházi személyek, akik, a listaállító szerint, „a vajdasági magyar közösség szellemi, oktatási, kulturális életében kimagasló szakmai teljesítményről tettek tanúbizonyságot“. A listavezető Hajnal Jenő, s a listán egy becsei jelölt van: Szilágyi Miklós ügyvéd (1984).
A VMDK – Csonka Áron elnevezésű jelöltlistán szintén 35 név szerepel. A listavezető a becsei Tari István (1953) író, az utolsó helyen pedig Csonka Áron (1976), a VMDK elnökének neve az utolsó helyen szerepel. Tarin kívül még négy Becse községi jelölt van a listán: Györe István (1979) mérnök Bácsföldvárról, Pesti Ildikó (1981) munkás Becséről, Polyák Ferenc (1971) földműves Bácsföldvárról és Drappos Erzsébet (1964) keramikus Becséről.
A Szerbiában élő nemzeti közösségek elvileg és papíron a nemzeti tanácsokon keresztül valósítják meg a kulturális önigazgatáshoz való jogukat, ez a jog a művelődés, a tájékoztatás, a nyelvhasználat és az oktatás területére terjed ki.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) nem vesz részt a nemzeti tanácsi választásokon, állt többek között az állásfoglalásban, amelyet Csorba Béla pártelnök írt alá.
„A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács létrehozatalának kódolt hibái logikusan vezettek a kisebbségi magyar közéletet mérgező etnokratikus egypártrendszer szellemének és gyakorlatának a megerősödéséhez, mindez azonban jóval korábban kezdődött. Létrejöttét az 1990-es évek második felétől érzékelhető folyamat alapozta meg, melynek során, szerte a Kárpát-medencében, de leglátványosabban a Vajdaságban, ellehetetlenítették azokat a politikai pártokat és áramlatokat, amelyek komolyan vették a kisebbségi autonómia gondolatát, és nem csupán idényjellegű kortesfogásként hangoztatták megvalósításának szükségességét. Ekkor telepedik rá – budapesti jóváhagyással – a mindenekelőtt magyarországi költségvetési forrásokból, de más alapítványokból érkező támogatások elosztási mechanizmusára a VMSZ, hogy azt nyomban kihasználja a civilszervezetek és művelődési egyesületek pórázon tartására és befolyásolására, s ezzel párhuzamosan korábban elérhetetlen nagyságrendű előnyökhöz jusson az akkor még ténylegesen létező, de napjainkra gyakorlatilag megszűnt magyar-magyar pártpolitikai versenyben. Ezt a helyzetet betonozták be azzal, hogy a CMH-irodák szervezeti hálójának teljes irányítását, Kasza József akkori pártelnök követelésére, egyoldalúan a VMSZ-re bízták, majd ezt követte, kisebbségpolitikai próbaléggömbként, az Ideiglenes Nemzeti Tanács létrehozása, amelynek működése csúfos kudarccal végződött. A hibák kijavítására egyetlen mód kínálkozott volna: megvalósítani a Magyar Koalíció (VMSZ-VMDP-VMDK) kisebbségi autonómiára vonatkozó programját, ezt azonban Pásztor István, a VMSZ elnöke nemcsak elmulasztotta, de – magyar politikai partnerei háta mögött – az akkor kormányon levő Tadić-féle Demokrata Párttal (DS) kötött csendes paktumával gyakorlatilag lehetetlenné is tette. Kisebbségi autonómia helyett a szerb politikai elit kettős mércéket alkalmazó nemzetstratégiájának szellemében a VMSZ szakértőinek hathatós részvételével olyan közjogi félmegoldás született, amely lehetetlenné teszi, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsok megjeleníthessék a Szerbiában élő közösségek legáltalánosabb törekvéseit, s hogy önállóan, a szerb politikai elit ellenőrzése és befolyása nélkül irányítsák a közösségük fennmaradása szempontjából alapvetőnek minősülő intézményeiket“, áll az állásfoglalásban, majd szó van az ún., sokak szerint „gettósító“ magyar névjegyzékről – a nemzeti tanácsi választásokon ugyanis csak a kisebbségi névjegyzékre feliratkozott polgárok vehetnek részt –: „Ismeretes, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsot kezdettől fogva alkalmatlannak tartja a Szerbiában élő magyarság alapérdekeinek megjelenítésére, kifejezésére és védelmére, egyrészt mert a választói névjegyzék létrehozásának folyamata a demokratikus normák megsértésével történt, s lehetővé tette az így létrejött adatbázis illetéktelen kisajátítását, másrészt mert megközelítőleg sem öleli fel a választásra jogosult magyarok teljességét, miközben az így létrehozott közjogi képződmény – amit néhány vezetője, miként egy-két, a témában tájékozatlan, vagy túlbuzgó magyarországi politikus is, előszeretettel nevez autonómiának – a magyar lakosság egészét érintő kérdésekben intézkedik, azonban nem társadalmi legitimitása, hanem mindenekelőtt a magyarországi támogatások feletti monopóliuma birtokában. Utóbbi területet leszámítva a Nemzeti Tanács önálló döntéshozatali jogköre a VMSZ és az akkor még meghatározó kormányerőként működő Demokrata Párt (DS) közötti paktum szellemében már eredeti formájában is teljesen minimális volt, s mára a szerb alkotmánybíróság 2014 januári döntését követően mindez tovább szűkült“.
Annak ellenére, hogy a Magyar Remény Mozgalom (MRM) néhány hete még azt közölte, hogy részt kíván venni a nemzeti tanácsi választásokon, s 35 fős jelöltlistát állít, László Bálint, az MRM elnöke szerint, szeptember végén pedig ugyanaz a László Bálint, az MRM Tanácsának nevében közleményt juttatott el a sajtóhoz, amelyben tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy az MRM meghatározatlan ideig befagyasztja a politikai tevékenységét.
„Mindannyiunk számára lehangoló tény, miszerint a Délvidéken élő magyarság száma az utóbbi két-három év alatt mintegy húsz százalékkal csökkent. A döbbenetes adatokat a magyar nyelvű iskolai tagozatokra beíratott diákok száma is megerősíti. Az MRM-et, amely köztudottan túlnyomórészt fiatalokból, negyven éven aluliakból áll, súlyosan érinti a délvidéki magyar ifjúság napról napra észlelhető rohamos méretű kivándorlása. A mozgalom tagságának mintegy 70-80 százaléka közvetlenül érintett a folyamatban. A jelenlegi súlyos társadalmi-egzisztenciális körülmények közepette az MRM-re nehéz feladat vár, hogy kísérletet tegyen felfrissíteni a sorait és pótolja a kényszerből külföldre távozó tagokat és aktivistákat“, áll a közleményben.
A Magyar Egység Párt is közzétette, hogy nem vesz részt a választásokon. „A Magyar Egység Párt véleménye szerint, a nemzeti tanácsokról szóló törvény eleve nem ruházott lényeges hatásköröket a nemzeti tanácsokra. A nemzeti tanácsok nem rendelkeznek végrehajtási és jogszabályalkotó hatáskörrel. A véleményezési és javaslattételi jog sajnos túl kevés, hogy a nemzeti tanácsok tényleges autonómiát jelentsenek a nemzeti kisebbségnek. Az alkotmánybíróság döntése tovább csökkentette a nemzeti tanácsok eleve szerény hatáskörét. Gyakran a nemzeti tanácsok címére érkeztek az elégedetlenséget kifejező vélemények a nemzeti tanácsok munkájával kapcsolatban, pedig az adott törvényes megoldás értelmében a nemzeti tanácsok nem is nyújthattak többet a nemzeti kisebbségeknek. Ezek, a törvényből eredő akadályok nehezítették meg az MNT tevékenységét is az elmúlt időszakban. A Magyar Egység Párt véleménye szerint, elsősorban a nemzeti tanácsokról szóló törvény gördített akadályokat az MNT elé, hogy az, a vajdasági magyarok tényleges autonómia iránti igényeit és elvárásait teljesítse. A Magyar Egység Párt úgy véli, hogy az MNT a szűk törvényes keretek között, pozitív eredményeket is ért el az elmúlt időszakban, de az MNT távolról sem meríti ki a perszonális autonómia fogalmát és tartalmát, habár egyes politikusok Vajdaságban és Magyarországon is igyekeznek az MNT-t úgy bemutatni, mint a perszonális autonómia magvalósításának a példáját“, olvasható, többek között, a párt közleményében, amelyet a párt elnöke, a becsei Szmieskó Zoltán írt alá.
R.M.
A melléklet megjelenését a Művelődési és tájékoztatási minisztérium tette lehetővé
