trg_fontane
Egyelőre nem sikerült a második jogurtforradalom Noviszádon. Nem is vótak olyan sokan, habár szorgalmassan vitték őket a spontánul beszervezett buszokka’ a haladók meg a szoccik.
Nem tudom, mit szól ehhő a becsei liberáldemokrata társaság, ők is utaztak a haladó buszokka’, vagy most éppen nem tartottak a koalíciós partnerre’?
Na de nem bisztos, hogy előbb-utóbb nem lesz hatalomváltás. Pásztorunk alapossan megdorgá’ta a demokratákat, de aszt is monta, hogy nem tud eleget tenni a Mírovity kérésének, hogy írjon ki rendkívüli választásokat Vajdaságba’. Me’ a demokratáknak a ligásokka’ eggyütt biztossan megvan a többségük. Biztossan? Na, majd lássuk, hogy amikó újra beindul a „korrupció elleni küzdelem” (mápedig beindul: ha aláírnak valamit Koszovóva, akkó azé, ha meg nem, akkó meg azé), akkó, hány demokrata menti majd a bőrit úgy, hogy elárulja a pártját.
Oszt mindenhunnan a politikusok folynak. Főleg a haladók, me’ majnem mindenki az ő szekerüket tojja mán a médiumokban. Na, persze a magyar médiumok azé tuggyák, hogy ki az ő gazdájuk, pásztoruk.
Amúgy kijött a medribű a Tisza, de nincs olyan veszély, mint hét éve.
Gyütt a tavasz, a Bözséve’ ementünk sétáni a Tiszára. Ott tanákoztunk egy sor olyanna’, akit olyan rég láttunk mán’, hogy má’, Uram bocsá’, asse tuttam, hogy megvannak-e még. Bisztos ők is ugyanezt monták ránk. Így vagyunk, mi mán, öregessen.
Ja, a vikkenden kiment mán az uram a határba. Majd meghüjütem mán tőle, itthon ű’t csak, oszt a tévét bámú’ta. Hosszú vót ez a tél. A főd még sáros, aszonta, amikó hazagyütt, de azé dógozni má van mit. Na, hála a papnak! A vejem is kimén tán, a nagy semmittevésbe csak lesz rá ideje.
Melegszik ám az idő, azt láttam valahun, hogy május végére meglesz a harminc fok. Na akkó aszály vagy nem aszály, aflatoxin vagy nem, lesz-e termés vagy nem. A kajszibarackot e’vitte az a késői fagy, barackpálinka nem lesz az idén. Az uramnak a körtébe’ van most reménysége, le is kopogom, nehogy azza’ is úgy járjon, mint a baracka’.
Lehet, hogy Mariska nem tuggya, hogy mi történik, igaz, kevesebbett is nézem mán a tévét, amiúta van ám mit csináni a ház körű, meg az uram körű is, de nem nagyon hallottam semmit újabban arrú a szörnyűségrű, ami a pecellósi úton történt. Én még ott marattam le, hogy nem azé’ verték meg a gyereket me’ magyar vót (pedig jaj de beindútak erre a „nemzeti” médiumok), meg tán nem is a csaj rokonai vótak, hanem egy 14 éves magyar gyereket gyanúsítanak. Sőt, azt is megírták a nemzeti médiák (de ezt meg a szerbek), hogy a fészbukon a gyanúsított ilyen szkinhed vagy micsoda jeleket adott magárú. De a 14 évest meg nem is gyilkosságga’ vádojják tán, hanem csak megverésse’, me’ hogy az áldozat, miután megverték, belefullat egy pocsolyába. Szörnyű egy ügy, akárhogy is vót. Ja oszt a leggusztustalanabb meg az vót, amikó az egyik tévé (le nem írom én a nevit, nem én) leatta, hogy a szegény gyerek apja beugrott a sírgödörbe a temetésen, oszt még meg is kérdezték tűle, hogy aszongya, mié’ tette? Csinájják a feszkót, ugye?
Ja, oszt lesz cseszlovák (ordibál mán az onokám, hogy olyan má’ nincs, hanem cse), bickligyár Becsén. Óriási siker, gyütt a befektető, munkahejet is létesít (eszt most így kő mondani, me’ így úrias). Hányan kapnak munkát? Há’ tizenöten. Iparosodunk, rohamossan.
Megbódogútt Jani bá’ monta mindig, hogy emlékszik még a nagy iparosodásra meg a zádrugákra, meg a kulákokra – oszt nem szívessen emlékszik rájuk. Nem ojan most ez, mint akkó, dehogy is. Kulák az van most is, csak nem üldözik, hanem mindenki a kedvibe jár, főleg, ha arab a kulák. Azok aztán nagy kulákok lesznek. Vannak idevalósi kulákok is, de azok se akkorák, mint az arabok lesznek, meg az ilyenolyan folyókon túlrú származó bizmiszmenek.
Ja, oszt ha mán a múltat emlegetem, jutnak eszembe régebbi történetek is – zsellérekrű, meg szobalányokrú, meg ilyasmi. Oszt mintha ez az idő gyünne vissza. Láttam a kútná egy hirdetést, hogy aszongya házvezetőnőt keresnek Magyarországra. Visszagyün a szobalányok korszaka tán. Aszongyák, rossz vót abba a szocializmusba (pedig akkó lett házuk, meg fődjük is), de akkó nem vótak urak meg szó’gák.
Persze, aki pártgóré vót, annak akkó is jó ment, de azé tán nem akkorák vótak a külömbségek mint most. Most is vannak ám pártgórék, oszt azoknak jó megy ám. Ilyen alap, olyan alap, ki kinek a seggevége, te meg hüje hallgasd a beszédeket, oszt karikázzá’ maj’ ügyessen, me’ ha nem, akkó nekünk kiesik a csöcs a szájunkbú.
Hallom má’, hogy két sarokka arrább egy magyar fiatal betagosodott a haladáspártiakhon, me’ most azok adhatnak munkát, oszt jó gyün nekik, amikó van magyar tagjuk is, me’ hogy abbú maj’ láccik, hogy ők má’ nem azok, akik vótak.
A noviszádi mítingen meg hallottam, hogy a náprednyákok legyőzték a demokratákat Kiszácson, még a szlovákok is úgy szavaztak. Há’ szeretnek az emberek a hatalomhó dörgölődzeni. Oszt maj’ csurran-csöppen egykét díszmanyinásnak is, tán. Vót az újvidéki mítingen is egy szlovák, meg egy bunyevác. A hozzáértést meg bizonyítja, hogy a szónok valami magyar-bunyevác pártrú beszé’t.
A ligás Kosztres, az a szakállas, meg aszonta, hogy ezútta nem tudunk dobánivaló jogurtta szógáni, me’ Vajdaság le van szegényedve, oszt nem tellik. Nem bizony, me’ vót akkó még tejgyár is Noviszádon, oszt mosmá nincs, me a nagy privatizációba megvette Szalford, oszt megszüntette. Minek az – há van Beográdba tejgyár, nem elég?
Annyjuk, má megin politizász, mongya az uram, de micsinájjak, amikó csak ez van a tévébe, nálunk is mindenki a közvetítést nézte.
Az onokám közbe’ a hosszú májusozásra készül. Me’ előbb lesz a május elseje, ami a dógozók napja vót, utánna meg gyün a pravoszláv húsvét. Múnak ám a napok, mennek föl az árak. Oszt valahogy mindig úgy alakul, hogy több a temetés, mint amikó gyerekre hozzák a csasztit. Oszt nem fájna annyira, hogy má huszonvalahány éve tart ez a nyomorgás, civakodás, háború, szardobálás, ha nem éltünk vóna meg jobb időket.
Errű majd májusba’ írok, oszt ha érdekli magukat, akkó maj’ elolvassák.
Puszil
Mariskátok
