Fémkedvelők

Április második hetében Nišben megöltek egy 31 éves férfit – fél vagy két és fél méternyi (eltérő adatokat közöltek egyes médiumok) kábel miatt. Ezt állítja az áldozat családja. A férfi nyakán szúrásnyomokra valló jelek. A vizsgálati szervek közölték, hogy kivárják a boncolás eredményeit.

A sztereotípiáknak ellentmond az áldozat neve: Atiljan Uka. ’99-ben költözött át családja Koszovóból a dél-szerbiai városba. Egyes médiumok „roma mahalának” nevezik a Morava utcát, ahol az eset történt.
Az igazságszolgáltatás majd kimondja, hogy gyilkosság volt-e vagy sem, ám az elhunyt családja azt állítja, hogy Atiljant azzal a késsel ölték meg, amelyiket a kezében tartva kirohant a sötétbe, amikor zajokat hallott az udvarból.
A helyszínen járt újságírók megjegyezték, hogy látszott az elnyisszentett kábel maradványa a házon.
Olvasóink persze nagyon jól tudják, hogy „fémkedvelőkből” vannak elég sokan errefelé is. Persze, most lehet azt emlegetni, hogy 15 ezer dinárig „lopni szabad”, ami nem igaz, hanem a rendőrség nem tesz feljelentést hivatalból, de ennél is fontosabb, hogy az „újrahasznosítók” vajon kinek adják el zsákmányukat?
Kik azok, akik jól megélnek más kárán? Kik azok, akik felvásárolják a lopott árut?!
A történet ugyanis itt végződik minden alkalommal – ha a rezet, a vasat nem tudnák eladni, akkor nem lenne értelme ellopni.
Sajnos, és ez is köztudomású, nem kell Nišig elmenni ahhoz, hogy az ember meggyőződjön a tolvajok és rablók gátlástalanságáról. Két hete az Óbecse melletti Mézesdűlőn (Medenjača) egyértelmű nyomok utaltak arra, hogy több hétvégi házikót végigjártak „ismeretlen tettesek”. Elvágott drótok, kitépett fémkarók, nem bezárt ajtók. Nem először, és félő, hogy nem utoljára.
Kinek a hatásköre? A rendőrség óbecsei vagy a törökbecsei részlege illetékes? Az utóbbi távolabb van, a terület kataszterileg Törökbecséhez tartozik. Kit érdekel ez? Az érintetteken kívül, úgy tűnik, senkit.
Péterrévén nemrég megelégelték az egészet, önszerveződésbe kezdtek. Támogatta őket az MRM, ellenezte a VMSZ. Az állam és a hatalom kudarca és szégyene, amikor a polgárokat nem tudják megóvni.
A niši férfi valószínűleg a feleségét és a gyermekeit védte volna a késsel. A túlerővel nem bírt.
Ez az önvédelem egyik veszélye – hogy nem lesz sikeres. A másik viszont az, hogy ha sikeres, akkor a bíróságon pórul jár a magát és szeretteit, esetleg a vagyonát védő ember.
Ha ez így folytatódik, márpedig semmi jele annak, hogy másként lesz, megtörténhet, hogy errefelé is valaki az önbíráskodás csúszós talajára lép, rézhez, ólomhoz, vashoz vagy acélhoz nyúl, mondván, ha már annyira szeretik a fémet… Ha már az állam nem tesz semmit…

Márton Attila