Könyvbemutató - A Vörös halál

Edgar Allan Poe (1809. január 19. – 1849. október 7.) amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus volt, a romantika egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Az első ismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni, emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.

1838-ban jelent meg Poe egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése, melyről több kritika is napvilágot látott. 1845 januárjában jelent meg A holló (The Raven) című verse, ami azonnali sikert aratott.
Poe 1849. október 7-én, Baltimore-ban halt meg. Október 3-án Poe-t Baltimore-ban, az utcán találták meg. Félrebeszélt, és megtalálója, Joseph W. Walker szerint „rendkívül kimerült volt, azonnali segítségre volt szüksége”. Kórházba vitték, ahol október 7-én, hajnali 5 órakor meghalt. Az alatt a négy nap alatt Poe sohasem volt olyan állapotban, hogy részletesen el tudja mondani, mi történt vele, miért viselte valaki más ruháját. A halála előtti éjszakán állítólag többször kiáltotta egy bizonyos „Reynolds” nevét, bár nem tudták kideríteni, hogy kire gondolt. Egyes források szerint Poe utolsó szavai ezek voltak: „Uram, mentsd meg a lelkemet”. Az idők folyamán Poe orvosi kartonja és halotti bizonyítványa is eltűnt. Az újságok akkoriban Poe halálát „túlzott agyi vérbőség”, illetve „agyi gyulladás” következményeként írták le – ezeket az eufemizmusokat akkor használták, ha az elhunyt önpusztító módon élt. Poe halálának valódi oka azonban ma sem ismert. Az egyik feltevés szerint Poe halálát az okozta, hogy erőszakkal leitatták és több választási körzetben is szavazásra kényszerítették. Más elméletek szerint Poe halála delirium tremens, szívbetegség, epilepszia, szifilisz, agyhártyagyulladás, kolera vagy veszettség következménye volt.
Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt, de közvetetten olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Emellett Poe és művei a kortárs irodalomban, zenében és filmekben is gyakran felbukkannak. „A ’Vörös halál’ már régóta pusztította az országot. Soha dögvész ilyen végzetes, ilyen rettenetes nem volt. Vér volt az istensége és vér a pecsétje, a vér pirosságának a borzalma. Hirtelen éles fájdalmak, szédülés, erős vérzés a pórusokon át és feloszlás: a testen és különösen az áldozat arcán skarlátpiros foltok! Így jelentkezett a Vörös halál, amely kilökte szerencsétlen áldozatait embertársaik segítő köréből és szánalmából. És a vész egész rohama, lefolyása nem tartott tovább egy félóránál. De Prospero herceg boldog, vakmerő és rettenthetetlen volt. Mikor országa félig már elnéptelenedett, ezer vidám, könnyelmű barátját – lovagokat és dámákat, udvara színe-virágát – egybegyűjtötte és bezárkózott velük egyik apátságból átépített kastélyába. Hatalmas, nagyszerű volt az épület, a herceg különleges, de mégis fenséges ízlésének remekműve. Erős, magas fal övezte körül. A falban vaskapu. Amint az udvar bevonult, olvasztókemencéket állíttatott fel és hatalmas, nehéz kalapácsokkal áttörhetetlenné kovácsolták a keresztvasakat. Elhatározták, hogy a kétségbeesés, vagy őrület hirtelen rohamában senki se ki, se be a kapukon ne mehessen.“ (A Vörös halál)