trg_fontane
A Bácsország Vajdaság egyetlen magyar nyelvű honismereti szemléje, amely azoknak a vajdasági, magyarországi, Kárpát-medencei sza-kembereknek és amatőr kutatóknak ad teret, akik ennek a régiónak a történelmét, művészetét, társadalom- és természetrajzát kutatják.
A Bácsország folyóiratban elsősorban Vajdaság múltjával foglalkozó tudományos és népszerűsítő stílusban írt helytörténeti, néprajzi, művelődéstörténeti, művészettörténeti, régészeti, vízrajzi, tájtörténeti írások jelennek meg. Az elmúlt években hagyományossá vált évente néhány tematikus szám megjelentetése is – egy téma többnyire vajdasági vonatkozásairól olvashatnak az érdeklődők.
A Bácsország folyóirat karácsonyi számában a bácskai polgárság kultúrateremtő és önszerveződési törekvéseit járja körül, különös tekintettel a reprezentáció kérdésére. A kiadványban több óbecsei vonatkozású írás is megjelent.
Gleszer Norbert, az SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke tanárának A polgári ethosz című írása jelent meg a Bácsországban. Elmondása szerint a polgári ethosz a mikro- és mentalitástörténet eszközeivel és módszertani kereteivel tárható fel. „A XIX. századot, amelyet gyakran a hosszú XIX. századként emlegetnek, a polgárosodás időszakaként emlegetik. Ez egy általános európai fellendülési időszakot jelöl, amely vidékünkön is a gazdasági fejlődést, az innovációt, az alulról jövő szerveződést, a pozitív jövőképbe vetett hitet jelentette. Viszont ha a polgárság kutatását nézzük, akkor a XX. század második felében, sőt a 20-as, 30-as évek Magyarországán is, ideológiai okokból, ez háttérbe szorult”, mondta a kutató.
Szerinte a polgárosodásról sokáig ideologikus felhangokkal szóltak, másrészt különböző közbeszédek ágyazódtak, tagolódtak egymásra, s a népit a polgárival, a nemesit a polgárival állították szembe.
Gleszer írásában arra is választ keres, hogy mivel ragadható meg az óbecsei polgárság. Válasza a következő: a hétköznapok, a lokális kisközösségek, a különböző társadalmi rétegek és csoportok történetével: „Alapvetően prosperitás jellemzi a XIX. század végét, ezt köz- és magánépületek tükrözik Óbecsén, már csak képekről ismert emlékművek lehetnek a forrásaink, családi irattárak lehetnek nagyon fontosak, az ezekben elfekvő társulati meghívók, régi újságok, alapszabályzatok, tablók, fotók, kötvények, magánlevelezések, képesla-pok, számlák, receptek. Ezek mind egy komplex társadalmi rétegnek az életéről, szokásairól, rutinjairól, hétköznapjairól és ünnepnapjairól mesélnek. Ezekből a polgárság különböző csoportjainak múlt-, jelen- és jövőképe rajzolódik ki, illetve az, hogy ők hogyan helyezték el magukat a generációk láncolatában, vagy a saját korukat miként élték meg”.
Gleszer elmondása szerint az óbecsei polgárság kezdete egy dinasztikus, Habsburg birodalomba ágyazódik, majd pedig egy dualisztikus alapokon álló monarchia nyújt keretet, amikor a városban a polgárság német nyelvű: „Ilyen alapokon nyugodva válhatott Óbecse egy olyan községgé, amely lehetővé tette az egyházi és világi mecenatúrát”.
|
A Magyar Kultúra Napja A magyar Himnusz eléneklésével kezdődött január 21-én az óbecsei Népkönyvtár és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör által szervezett ünnepi műsor a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Ünnepi beszédet Varnyú Ilona, a Községi Tanács oktatással és művelődéssel megbízott tagja mondott Óbecse község kultúrateremtő hagyományai címmel: „Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének és felmutassuk, továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Városunk a kultúrateremtő hagyományaival jelentős, már a XIX. században is“. Erer |
A Bácsországban megjelent Mák Ferenc A járásosztás bácskai vitái a Tisza mentén című írása, ahol többek között olvashatunk az óbecsei járásosztás ügyéről is.
Rokay Zoltán A katolikus vallású középrétegeket és templomi mecenatúrát az óbecsei Nagyboldogasszony főplébánia példáján mutatja be a XIX. században és a XX. század első felében.
„Kedves Miklós…” címmel dr. Frauhammer Krisztina, a GFHF-SZTE Bálint Sándor Valláskutató Intézetből, az óbecsei Pulay és a Dunđerski család képeslap-hagyatékának tanulságait mutatja be. Az általa elemzésre kerülő képeslapgyűjtemény az óbecsei Pulai András családjának tulajdonát képezi, amely 443 lapból áll. „Ha képeslapokról esik szó, a leggyakrabban velük összefüggésbe hozható asszociációk a szabadidő, nyaralás, kirándulás, stb. Különösen igaz ez a 19. század végére és a 20. század elejére, amikor az utazási feltételek javulásával kedvelt szabadidős tevékenységgé vált az utazás. A család hagyatékában megőrzött lapok jól illusztrálják, hogy ifjabb Bóbán Miklós felmenői is megfeleltek a középosztálybeli elvárásoknak. Ezáltal az innen küldött képeslapok egyfajta státusszimbólumként is értelmezhetők”, írja Frauhammer Krisztina, aki szerint ezek a lapok egy letűnt világ hétköznapjaiba kalauzolnak el minket, hiszen minden kép egy történet. Általuk lehetővé válik az újbóli szembesülés az egykori eseménnyel, és mindig újraértelmezhető lesz a kép és az írás. Őseinkre, társadalomban elfoglalt helyzetünkre, környezetünk, szokásaink, ízlésünk változásaira, jeles és kevésbé jeles eseményekre hívják fel a figyelmünket.
Emberek, könyvek, utazások – óbecsei társadalmi kistükör címmel Klamár Zoltán írása is megjelent a kiadványban, valamint Cselédsors egy óbecsei nagypolgári családban a két világháború között címmel Kulik Melinda Kószó Gizella egykori cselédlány visszaemlékezéseit írta meg.
Ricz Róbert
