trg_fontane
Az „amerikai Télapót” (Santa Claus) nagyjából azóta ismeri a világ piros-fehérbe öltözötten, amióta ez része volt a Coca Cola reklámkampányának az 1930-as években, habár korábban is voltak ilyen ábrázolások.
Ám a Coca Cola reklámja volt az, amely „szabványosította” a megjelenést. Nem mellékesen, nem a Coca Cola volt az első, amely reklámban használta fel Santa Claust, hanem a szintén amerikai White Rock Beverage, még 1915-ben… Santa Claus már 1890 óta járja az áruházakat is, az első ilyen esetet az amerikai Massachusetts államban jegyezték fel…
Santa Claus az „angolszász világban” valójában a Mikulás szerepét tölti be (a reformáció idején a protestáns országok száműzték hagyományaikból a Mikulást – Luther ötlete volt, hogy ne december 6-án, hanem 24-én lepjék meg egymást a hívők). Santa Claus (Angliában Father Christmas – Karácsony Apó) az, aki december 24-25-én rénszarvas vontatta szánjával egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba rakott ajándékokkal lepi meg a gyerekeket. Spanyolországban a Háromkirályok hozzák az ajándékokat, ahogyan – a keresztény tanok szerint – a megszületett Jézusnak is ők vittek (aranyat, tömjént és mirhát). A mediterrán országokban így Vízkereszt napján (január 6.) volt szokás ajándékozni.
|
A karácsony szavunk eredete Egyesek szerint a latin incarnatio (megtestesülés) szóból származhat. Nyelvtörténészek azonban szláv eredetéről beszélnek, miszerint a kracsun, vagy korcsun szóból ered, amely lépőt, átlépőt jelent, és a téli napfordulóra vezethető vissza. Mások viszont ősmagyar eredetűnek tartják, méghozzá a hun-magyar totemállat, a turul, vagyis a kerecsen (karasun!), a sólyom napjának mondják, amikor is a téli napfordulón a sólymokat elengedték a Napot üdvözölni. |
A magyarság körében valaha a hagyományos ünneplés az álarcos, jelmezes játék volt Szt. Miklós-napon, tehát december 6-án, amely szokás nyugatról érkezett hozzánk. A 18. század végén be is tiltották, a gyerekek ijesztgetése miatt, mert akkoriban egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém járt körbe, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Manapság már senki sem büntet, a krampuszok is csak ritkán jelennek meg óvodai ünnepségeken.
Nálunk, magyaroknál, a Mikulás (szláv eredetű névváltozat) ajándékoz december 6-án, a „kis Jézuska” pedig karácsony első napján, 25-én (van akinél a Télapó jön karácsonykor).
A szocialista Jugoszláviában – a keresztény vonatkozásokat megkerülve – Szilveszter táján érkezett meg a munkahelyekre, szakszervezeti otthonokba, óvodákba, iskolákba a Télapó (Deda Mraz). Ez utóbbi szokás túlélte Jugoszláviát, annak ellenére, hogy például öt éve a nem hivatalosan (ismét) állami egyházzá vált Szerb Ortodox Egyház egyik püspöke, Amfilohije nem létező, hazug lénynek nevezte a Télapót, amely által Európa népei a pogánysághoz térnek vissza…
Mikulás vagy Santa Claus, Télapó, gyakorlatilag mindegy. Elüzletiesedett az ünneplés, a tömegkultúra részévé vált már régen. A globalizáció csak felgyorsította és kiterjesztette a folyamatot. Londonban például már november elején karácsonyi hangulat van a bevásárló-övezetekben – amennyiben a felcicomázott, csillogó-villogó kirakatok, girlandok jelentik a karácsonyi hangulatot.
Manapság, a média hatására, a Szeretet Ünnepének szokás nevezni a karácsonyt, ami az ünnep szekularizálásából ered, mintegy megfosztva azt keresztény előjelétől, így ateisták, agnosztikusok számára is elfogadhatóvá vált. Egyes keresztény hívőknél a karácsonyfát manapság is az angyalok hozzák, tehát nincs családi díszítés, Szentestén felolvasnak a Szentírásból, a család együtt énekel…
Ma a televízió, a reklámipar azt sugallja, hogy a karácsony a szeretet, az ajándékozás, meg a nagy evések ünnepe, mert ekkor van együtt a család, „ezen az egy napon, rohanó világunkban…”. Azon a napon tehát muszáj (!) jól érezni magunkat, ünnepelni, ajándékozni. Ez a „muszáj” sokaknál stresszt, depressziót okoz.
Pszichológusok szerint a karácsony ürügy arra, hogy elhallgattassuk az év közben működő belső hangokat, amelyek önmérsékletre szólítanak a vásárláskor. Hiszen ilyenkor olyan, mintha minden rokonunknak, szerettünknek szü-linapja lenne – egyszerre!
|
A keresztény ünnep… … 325 és 335 között keletkezett Rómában. Célja az volt, hogy népszerűsítse a niceai zsinat (325.) határozatát, amely szerint Jézus Isten és ember egy személyben. Az ünnep napjának kiválasztása sok gondot okozott, mivel ebben az időben számos nézet létezett Jézus születésének időpontját illetően. Egyesek szerint 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én vagy január 6-án született. A választás mégis december 25-ére esett, hogy ellensúlyozzák a római „Sol invictis” (legyőzhetetlen Nap, Mithrász isten születésnapja) ünnepét. Egyébként a Napot istenként évezredekkel ezelőtt ünnepelte az emberiség: például az egyiptomiak és a sumérok is. I. (Szent) Gyula (Julius) pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét Jézus születésnapjává. A húsvéti böjthöz hasonlóan, előkészületi időt csatoltak az ünnephez – Advent. |
Komoly lapok, közgazdászok világszerte november eleje óta azt találgatják, hogy „felpörög-e a karácsonyi költekezés”, mindenfelé a fogyasztói kedv megnyilvánulásait lesik és a gazdasági felépülés esélyeit igyekeznek kiolvasni a karácsony előtti eladási mutatókból. Ilyenkor óriási a választék és csábítóak a kedvezmények („akciós áron!”). Ilyenkor mértéktelenül költekezni „kell”, mintha az ajándékok száma, nagysága, ára határozná meg annak „értékét”?!
M.A.
