trg_fontane
A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 15-én a zentai Művelődési Ház színháztermében tartották meg a vajdasági központi ünnepséget.
Ünnepi beszédet Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke mondott, aki megkérdezte: vajon maradék kultúrának számít-e a mi – Magyarország határain túl ápolt – magyar kultúránk, és megadta a választ is: nem.
Pomogáts Béla irodalomtörténész a magyar himnuszról beszélt, az est díszvendége, Kányádi Sándor erdélyi költő pedig arra a kérdésre próbált választ találni, hogy mi a nemzet célja? „Az, hogy a magyar nyelvet továbbvigye a legvégső határokig, mert Magyarország határa ott van, ahol az utolsó emberpár él, akik magyarul beszélnek egymással”, mondta Kányádi.
A rendezvény keretében került sor a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díjának, aranyplakettjének és plakettjének ünnepélyes átadására, valamint a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2009 című pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére is.
Magyar Életfa díjban részesült a szabadkai Deák Ferenc, a zrenjanini Konrád Emma zenetanár, az Emmanuel kamarakórus karnagya, a becsei Sípos Tibor festőművész és a muzslyai Lele József népművész. Aranyplakettet kapott Kányádi Sándor költő, plakettet pedig a szabadkai Soós házaspár, Mária és János népművészek, Csernicsek József muzsikus Doroszlóról, valamint az újvidéki Pécsi Elizabetta közgazdász.
A becsei székhelyű Than Fivérek Értelmiségi Kör nevében Farkas Béla elnök méltatta a díjazottat: Sípos Tibor Óbecsén, 1946. január 29-én parasztszülők gyermekeként jött a világra. Első generációs értelmiségi. Festő, jogász, feltaláló – közösségszervező, állhatatos és véget nem érő, közösséget és közösségért teremtő életvitele, életformája révén környezete megbecsült tagja. Gyökereihez maradt hű, annak hagyományait és értékeit professzionális hivatásába, művészetébe és emberi gesztusaiba egyaránt átmentette. Fiatal jogászként Óbecsén érte a község mintegy húszezer hektárnyi, kisgazda kézben, magántulajdonban levő szántóföldjeinek tagosítása, amit a vidék tanyavilágának – gyermekkora, a családokat generációk óta összetartó és meghatározó létmód – szétrombolásaként élt meg. Ekkor születnek tanyasirató komor vásznai. Joggyakorlati és -elméleti megfontolásait mi másról, mint a földmaximumról értekezve fejti ki: kenyéradó jogászi és ügyvédi praxisa során a vagyonjog terén elért eredményei hoznak számára elismertséget. Elvitathatatlan és példaértékű hosszú, szívós szakmai és emberi teljesítménye, a földvári katolikus temető bírósági végrehajtás útján történt visszaszármaztatása az egyház tulajdonába. Festői tehetsége egyetemista éveiben kezd kibontakozni. Az 1969-es első, zágrábi tárlata és a 2009. évi óbecsei portrékiállítása között eltelt időszakban, művészi pályája eddigi negyven esztendeje alatt Vajdaság- és Európa szerte, továbbá a tengerentúlon is több ízben mutatkozott be, kiállításainak száma a száz felé közelít. Szabadművészi státuszát 1992-ben kapta meg. Tisza-parti magángalériája és műterme az óbecsei, törökbecsei, szenttamási, péterrévei, moholi, adai és a zentai képzőművészek, de egyben a pályakezdők kedvelt találkozási helye, ajtaja mindig nyitva áll: közösen megálmodott és megvalósított műhelymunkák, tanfolyamok, kiállítások… Sípos Tibor ugyan nem rendelkezik pedagógiai végzetséggel, mégis többen tekintik mesterüknek és pályára segítőjüknek, talán épp emberi hitele és közvetlensége miatt. Egyetemista éveiben a horvát fővárosban működő Ady Endre Magyar Kultúrkör munkájába is bekapcsolódik, először csak mint művelődési titkár, majd rá egy évre már elnöke az egyébként rossz anyagi helyzetben levő egyesületnek. Feladatát teljesítve 1970-ben financiálisan megerősödött szervezetet ad át – az egyesület mind a mai napig működik. Szülővárosába visszatérve megalapítja a Képzőművészet-kedvelők Körét. 1995-ben részt vesz a Than Fivérek Értelmiségi Kör megalapításában, melynek keretében, a Kör egyik legaktívabb elnökségi tagjaként, megszervezi a helyi és nemzetközi szinten tevékenykedő Alkotók és Újítók Klubját. Feltalálóként így vall: a világ túlbonyolított és a legtöbb esetben nem végiggondolt. Műhelymunkáiban ezeket a dolgokat veszi szemügyre és kézbe egy-egy helyresimító igazításhoz. Gyerekkori emléke, hogy édesanyja mennyi időt tölt el a subatűvel, s talán épp a felidézéssel egyidejű kötődés újbóli megélése késztette e kiveszőben levő eszköz gyorsabbá, hibamentessé és biztonságosabbá tételére… Sípos Tibor munkájában és magatartásában hol önkéntelenül, hol megvallottan őrzi a paraszti örökséget. Ezek közül valók a keresetlen egyszerűség és szemérmes derű, a furfang és a serény igyekvés. Istenadta tehetsége tette mindezekhez hozzá az elegáns szín- és arányérzéket és a sajátos, merészen üdítő művészi látószöget. A fentebb említettek és a homo faberi hajlamának kivetülése a takaros és arányos egyszerűséggel, saját kezűleg emelt családi hajléka, melyet téli napokon – a görög fűtési és korszerű szigetelési elvek házasítása révén – elegendő egy-egy szalmahordó kosárnyi csutkával felfűtenie. Munkásságában azon kevesek közé tartozik, akik tudásukat, kapcsolataikat mindig a saját közösségükben igyekeznek megsokszorozni, az olyan kisközösségekben, melyek, egyébként, a jól működő nagyközösségek savaborsát képezik.
Ricz Róbert
