A péterrévei hívők tiltakozása ellenére - Szilárd atya elhagyta Péterrévét

Péterréve hívőközössége július közepén nem volt hajlandó elfogadni a Bácskai Egyházmegye püspöke, msgr. dr. Pénzes János püspök áthelyezési határozatát, amellyel elhelyezi Péterrévéről Balcsák Szilárd atyát és odahelyezi Baráth Gábor moholi plébánost.

A péterrévei hívek több levélben és petícióval is kérték a püspököt, hogy hagyja Péterrévén Szilárd atyát, a pasztorális tanács tagjai is kértek meghallgatást a szabadkai püspökségen, valamint a hívők három autóbusszal Szabadkára is elutaztak, de a püspökkel nem sikerült találkozniuk.
Július 17-én lakat őrizte Szilárd atyát a péterrévei plébánián – a pasztorális tanács ugyanis úgy döntött, Szilárda atyát nem adják ki, mást meg nem engednek be, amíg a püspök meg nem hallgatja kérésüket. Ferencz Magdolna kijelentette, hogy Szilárd atya nehezen viseli a kialakult helyzetet, de a hívők kitartanak elhatározásuk mellett. A püspök nem hallgatta meg a hívők kérését.
A péterréveiek azért zárták a szívükbe a fiatal atyát, mert az alatt a nyolc hónap alatt, amióta Péterrévén szolgál, felpezsdítette a falu hitéletét: maga köré gyűjtötte a gyerekeket, kinyitotta a plébániát a különböző lelki közösségeknek, és fölkarolta az ifjúságot. A hívők azt mondták: ha nem talál megértésre kérésük, megtagadják az egyház támogatását, és a templom is üresen kong majd.
A hívők azonban július 18-án levették a lakatot a plébániáról és felhagytak a tiltakozással. Aznap Szilárd atyát Szabadkára rendelte a püspökség, ugyanakkor a nap folyamán a pasztorális tanács egyik tagját telefonon arra szólította fel valaki: vegyék le a törvénysértő lakatot a plébániáról, amit a hívők meg is tettek.

Miért nem hallgat a püspök a hívekre?

A péterrévei ügy mellesleg egy levéllel kezdődött, amelyet a hívek írtak. A levélben leszögezik, hogy a püspök a péterrévei nép kérése ellen döntött.
A levélben többek között ez áll: „Péterréve I. hívőközössége nem hajlandó elfogadni a Bácskai Egyházmegye püspöke, msgr. dr. Pénzes János püspök úr áthelyezési határozatát, amellyel elhelyezi Péterrévéről Balcsák Szilárd atyát és idehelyezi Baráth Gábor moholi plébánost. A püspök úr tudja, hogy a péterrévei hívek milyen lelki sivárságban éltek az elmúlt harminc-pár évben. A megboldogult Tisza-menti kerületi esperes plébános, Mátéffy Béla atya viselkedésével és agresszív természetével sok sérelmet okozott. Igaz az is – mentségére szolgáljon –, hogy imádságos lelkületével vezekelni próbált tetteiért, de a népet nem tűrte és nem szerette. Tavaly gyorsan romboló betegség támadta meg Mátéffy atya szervezetét. Püspök atyánk több papot is felkért a beteg plébános kisegítésére, de mind elutasították, mert ismerték Mátéffy atya goromba természetét. 2011 novemberében a püspök úr ide helyezte Balcsák Szilárd atyát, akit két évvel ezelőtt szentelt pappá és eddig káplán volt Bácstopolyán és Óbecsén. Ő vállalta a beteg plébános melletti munkát és a kezdetekben nem kapott még egy meleg teát se, nem hívták be megmelegedni a plébániára két mise között, vasárnaponként a 12 km-re lévő Óbecsére ment vissza.
Balcsák Szilárd atya a maga kényelme helyett az emberek mély lelki sivárságával törődött: szívhez szóló, evangéliumi szeretet és benne Jézust hirdető prédikációival, méltóságteljes viselkedésével a szentmiséket magasztossá tette-teszi. Az emberek örömmel a szívükben viszik haza Jézust és élnek ebből a lelki útravalóból egész héten“.
A levélírók kitérnek arra, hogy a püspök nem tartotta tiszteletben kérésüket, s nem tartotta Szilárd atyát Péterrévén: „Püspök atya végül önkényesen, a jó ellen döntött, igazságtalanságot követ el a péterrévei hívek ellen, mert olyan papot nevezett ki Péterrévére, aki hasonló lelkületű, mint a megboldogult Mátéffy atya volt“.
Végül a hívek kijelentették, hogy a helyzet miatt a média bevonását latolgatják (ez meg is történt), továbbá azt ígérték: ha nem talál megértésre kérésük (nem marad Péterrévén Szilárd atya), „megtagadjuk az egyház támogatását, amit eddig ez a falu bőkezűen megtett, nem szolgáltatunk szentmisét halottainkért ezen a plébánián és nem adakozunk a szabadkai püspökség támogatására sem, annál is inkább, mert olyan dolgok szivárogtak ki a plébániával kapcsolatban, hogy nagy pénzösszeg áll majd az új plébános rendelkezésére. Ha így van, akkor éljen abból. Nem akarunk még harminc évet (egy napot sem) lelki sivárságban élni. Nem akarunk olyan lelki vezetőt, aki az egyik földműves faluból eljön (kérte az áthelyezést) a 7 km-re lévő másik földműves faluba. Miért? Mi vezérli őt, annak ellenére, hogy tudja, hogy nem örülnek neki Péterrévén? Mi azért a lelki vezetőért szállunk síkra, aki szeret bennünket, aki megmutatta a lelki felemelkedés minden örömét és boldogságát, aki minden ember papja és barátja és Jézust látja a legegyszerűbb emberben is. Aláírást gyűjtünk, sok-sok imával, szentmiseáldozattal teszünk hitünk mellet tanúságot, mert Jézus mondta: ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, én velük vagyok. Velünk lesz az Isten és megsegít minket“, áll a levélben.
Nos, mint a későbbi történések bizonyították, a levélírók kérése süket fülekre talált. És hiába jöttek többen össze Jézus nevében, mintha mégsem lett volna velük senki…

(A levél részleteit F.D.K. válogatta)

A hívőközösség nevében Ferencz Magdolna ezzel kapcsolatosan kijelentette: a péterréveiek nem kívánták veszélybe sodorni Szilárd atya biztonságát és jövőjét, ezért döntöttek úgy, hogy leveszik a lakatot a templom kapujáról. Bár szerették volna továbbra is a faluban tudni őt, azt sem akarják, hogy a hívők ragaszkodásának árát az atya fizesse meg, ezért felhagytak a tiltakozással.
A péterrévei hívők beszámolója szerint Balcsák Szilárd atya helyére mégsem Baráth Gábor moholi plébános került, ugyanis múlt vasárnap reggel Varga Jenő atya, a péterrévei Szent Imre plébániahivatal vezetője szolgáltatott misét a Mindenszentek-templomban. Az atya a misén jelentette be: őt nevezték ki egy évre ebbe a templomba, így ez idő alatt mindkét plébánián ő teljesít majd szolgálatot.
A misén Jenő atya arra kérte a híveket, imádkozzanak Szilárd atya gyógyulásáért. Balcsák Szilárd atyát annyira megviselték ugyanis a történtek, hogy kórházi ápolásra szorul, de már jobban van. A fiatal atya gyógyulása után egy évig Szabadkán fog káplánként szolgálni.

Szerkesztőségi összefoglaló

Papcsere és földművelés

A szóbeszéd szerint egyébként a tervezett papcsere (ugyan jelenleg mégsem az a pap került Péterrévére, akit Szilárd atya helyére tervezett a püspök) mögött többek között anyagi haszonlesés is lehet. Ugyanis az egyháznak földje van, továbbá a péterrévei plébániának jár vissza több tízezer euró is.
Mindeközben és mindemellett felvetődik a kérdés – amelyet a péterrévei plébánia illetékesei könnyen megválaszolhatnak, ha akarnak –, hogy jelenleg ki/kik és mennyi pénzért használják/bérelik az egyházi földeket, hiszen, feltételezzük, nem az egyház vet és arat…