trg_fontane
Február hó fontos a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör életében, hiszen ekkor jegyzik a kultúrkör újraalakulását. Idén kétszer tartottak a kultúrkörösök műsort az egyesület újraalakításának 25. évfordulója alkalmából, mindkét alkalommal telt ház előtt, ami kb. 700 nézőt jelent.
A negyed évszázad munkáját összegző rendezvényen Ricz Róbert, a Petőfi kultúrkör elnöke üdvözölte a közönséget, a kultúrkör volt elnökeit és tagjait: „Köszönet nekik azért, mert éltették eddig egyesületünket, ide jártak, dolgoztak és kitartottak mellettünk, velünk. Jómagam már 24 éve tevékenykedek a kultúrkörben, először táncosként, majd koreográfusként, később csoportvezetőként. Tagja voltam akkor is, amikor csupán nyolc aktív tagja volt a körnek, amikor hidegben, embertelen körülmények között tartottuk meg a próbáinkat. Amikor tíz évvel ezelőtt megkerestek azzal, hogy vállaljam el az elnöki posztot, nem sokat őrlődtem a válaszon. Tudtam, hogy mit akarok, elég fiatalnak és erősnek éreztem magam a munkához, voltak előttem célok, jó példák és olyanok, akikre felnézhettem, akikre mindig számíthattam. A céljaink azonban csak azután valósultak meg, hogy a magyar politikum is mellénk állt, felkarolt bennünket, elismerte a kultúrkörben folyó munkát. Sikerült az otthonunkat élhetővé tenni, a tagság és a szakcsoportok számát növelni, sikerült a becsei magyarság kultúrigényeinek megfelelni, azokat kielégíteni. A mai műsor lehetőséget ad arra, hogy elődeink és magunk eddig végzett munkájáról szóljunk. Egyesületünk nagyon sokat fejlődött az évek során. Voltak nehézségek és voltak felemelően szép pillanatok. Az eltelt 25 év valamennyiünk életében rendkívül hosszú idő. A múlton való töprengés azonban nem feltételezi, hogy ne a jelenre figyeljünk, hiszen épp egy évfordulót ünneplünk. Azt jelenti, hogy valami, ami a múltban kezdődött, a jelenben is él, és még mindig a miénk, az alapítóké. Egyesületünk olyan missziót vállalt fel, amely próbára teszi a leglelkesebb embereket is. Vállaltuk, hogy zászlóvivőként mutatunk példát a magyar gyermekeknek, fiataloknak és időseknek egyaránt, hiszen, szerintem a művelődési egyesületek az utolsó végvárak egyike az itt- és megmaradásunkban. Nem könnyű a feladat, megtartani az egységet, de van ennek egy kitűnő módja: a hagyományok ápolása, ötvözése a mai igényekkel mindig segít ebben“.
Ricz Henry Fordot idézve mondott köszönetet mindazoknak, akik éltetik a kultúrkört: „Ha összejövünk, az a kezdet, ha összetartunk, az a haladás, ha összefogunk, az a siker”.
Az egyesületben jelenleg 350 tag tevékenykedik, egyesek hagyományápolással, mások, társas- és moderntánccal, színjátszással, szavalással, képzőművészettel és kézimunkázással foglalkoznak. Emellett a kultúrkörben számos rendezvényt is szerveznek, színházi előadásokat, foglalkozásokat gyermekeknek, illetve pályázatokat írnak ki óvodásoknak és iskolásoknak.
A jubileumi rendezvényen a kultúrkör énekesei és táncosai mutatkoztak be.
Az ünnepségen megjelentek a belgrádi magyar nagykövetség, Csongrád, a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárság, a helyi önkormányzat képviselői is. A jubiláló egyesületet Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Török Marika, a Csongrádi Múzsa Művészeti Egyesület 2000 elnöke köszöntötte.
Pénz és tervek
A jubileum kiváló alkalom volt arra, hogy megkérdezzük Ricz Róbertet, mit tervez az egyesület 2016-ban.
– Idén ünnepeljük a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör újraalapításának 25. évfordulóját, ennek a jegyében tervezzük az évet. Tervezünk színházi produkciókat is bemutatni a kultúrkör színpadán, de a hagyományos rendezvényeinket is szeretnénk megtartani.
A civil szervezetek, művelődési egyesületek nem szívesen beszélnek a pénzügyeikről. Mennyi pénzzel gazdálkodott 2015-ben a kultúrkör?
– Tavaly csaknem 8 millió dinár volt a megvalósított költségvetésünk. Ebből 3,4 millió dinárt a becsei önkormányzat biztosított a működésünkre. A fennmaradó 4,5-4,6 millió dinárt saját erőnkből biztosítottuk. Itt gondolok a pályázatokra, ahol ki kell emelnem a Magyar Nemzeti Tanácsot, a tartományi titkárságokat, a Bethlen Gábor Alapot és a Szekeres László Alapítványt, a budapesti Nemzeti Kulturális Alapot, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériumát, de a becsei vállalatokat, vállalkozókat is meg kell említenem, hiszen támogatták munkánkat.
B.M.
