trg_fontane
Április második felében alkotmányosnak ítéltetett az egyházi és vallási közösségi vagyon visszaszármaztatásáról szóló szerbiai törvény. Ez többek között azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az egyházi vagyon visszaszármaztatásával nincs baj. Vagyis, akkor ugyanazt az elvet – a természetben való visszaszolgáltatás elvét – kell (vagy lehet) alkalmazni az „egyszerű halandók” esetében is…
Azt is jelenti viszont, hogy most már nem nagyon van mire hivatkoznia a kormánynak – meg kell hozni a vonatkozó törvényt. Mármint, az egyszerű emberekre vonatkozót is, nemcsak az egyházi vagyonról szólót. A sajtó értesülései szerint nagyjából május vége felé várható, hogy a pénzügyminisztérium előrukkoljon a törvény javaslatával.
A meg nem született törvénnyel kapcsolatban több kérdés merül föl. Az egyik alapvető éppen az, hogy milyen arányban beszélhetünk majd természetbeni vagyon-visszaszármaztatásról. Slobodan Ilić, a pénzügyminiszter azóta leváltott államtitkára (ő volt az, aki megvádolta Dinkićet, hogy pártja érdekeinek megfelelően helyezi el a befektetőket támogató állami szubvenciókat) tavaly decemberben egy szakértői csoport véleményét hangoztatta, miszerint a természetbeni visszaszármaztatás még az esetek egytizedében sem lesz lehetséges! Slobodan Marković egyetemi tanár viszont akkoriban azt mondta, hogy az állam nem restitúciós törvényt készít, hanem „könyöradományt” akar adni. Így jellemezte ugyanis azt a szándékot, hogy a vagyont visszakövetelők ne a követelt vagyont, vagy annak megfelelő helyettesítését, hanem állami kötvényeket kapjanak.
Milan Parivodić, aki a Koštunica-kormányban volt külgazdasági miniszter, azt mondja, hogy az általa kidolgozott restitúciós modellt támogatta annak idején az EU parlamentje, de az a kormány is megosztott volt a kérdésben, ezért nem lett semmi belőle. Parivodić azt mondja, hogy egyedül a természetbeni vagyon-visszaszármaztatás nevezhető restitúciónak, minden más csupán „ismét valami 300 eurós ingyenrészvény-osztogatás, vagy választások előtti akció”.
A Restitúciós Hálózat szerint nincs szükség arra, hogy a kormány valamiféle újabb törvénytervezetre várakozzon, mivel jó ideje léteznek már tervezetek. Méghozzá olyanok, amelyek a természetbeni visszaszármaztatást (földet földért, házat házért…) szorgalmazzák. Merthogy az államosított vagyont visszakövetelők nem papírt akarnak, hanem a jussukat, ugyebár.
És valójában itt jutunk el a lényegig. Kötvények, értékpapírok, kárpótlási jegyek vagy restitutio in integrum?
Diana Dragutinović, az átalakítás előtti Cvetković-kormány pénzügyminisztere nem is olyan régen azt mondta, hogy a közvagyonról és a vagyon-visszaszármaztatásról szóló törvények tervezetét még 2009 végéig be akarta a kormány nyújtani a parlamentnek, de ez nem történt meg, mert „igen érzékeny” témákról van szó.
2010 végén Božidar Đelić kormányalelnök azt nyilatkozta, hogy szerinte az elmúlt tíz évben elsősorban bizonyos érdekcsoportok irreális követelései miatt nem került sor a kárpótlásra, mert egyesek arra számítanak, hogy ha nem is milliárdosok, de legalábbis multimilliomosok lehetnek az elszegényedett Szerbia és nem kevésbé elszegényedett polgárai pénzéből. Szerinte ez nem helyénvaló. „Én támogatom a restitúciót, de nem azon az áron, hogy a már így is igen leterhelt állami költségvetést újabb több milliárd eurós kifizetési kötelezettséggel terheljük. Szerény vagyon-visszaszármaztatást kell végezni, az ország lehetőségeihez mérten”.
A Restitúciós Hálózat viszont azt állítja, hogy az állami vagyon nagyobb, mint amennyit a polgárok visszakövetelnek, vagyis szerintük pénzt nem is kellene költenie rá az államnak, hanem csak vagyont adna vissza…
2006. július 30-áig 140 000 személy nyújtotta be a visszaszármaztatási igényét és további 1500-an nyújtották be az említett dátum után. 3961 kérelem érkezett külföldről, legtöbb Magyarországról (700). Becslések szerint az egykor elkobzott vagyonnak mindössze 20%-át követelik vissza az arra potenciálisan jogosultak. Az átadott kérelmek 97%-a föld-visszaszármaztatásra irányul.
A szerbiai pénzügyminisztérium meg nem nevezett tisztségviselője a Blicnek azt nyilatkozta, hogy előbb el kell fogadni a törvényt és csak azt követően kezdődhet meg a leltározás – vagyis csupán azt követően állapítja majd meg az állam, hogy milyen vagyon(oka)t követelnek vissza az emberek.
A minisztériumban azzal érvelnek, hogy eddig egyetlen állam sem adta vissza egyszerre a nacionalizált vagyont, sőt az sem gyakorlat, hogy a visszaszármaztatás teljes, vagyis 100%-os legyen: „Magyarországon például 25%-ot adtak vissza, és azt is hosszú lejáratú kötvények formájában, amelyek 10, 15 és 20 évre szóltak”.
Vagyon-visszaszármaztatás lesz, mert anélkül nem kapja meg Szerbia a tagjelölti státust. Az is szinte biztosra vehető, hogy emiatt még idén megszületik a törvény. A kérdés „csupán” az, hogy konkrétan mit irányoz majd elő. Az erre a kérdésre adandó válasz(ok)ból következnek majd a válaszok az olyan kérdésekre is, mint például az, hogy mi lesz a sorsa annak a vagyonnak, amelyet az állam valaha elvett, majd az elmúlt egy évtized során eladott – másoknak?!
Márton Attila
