trg_fontaneAz internetfüggőséget, ezen belül is a Facebook-hoz hasonló közösségi oldalaktól való erős függőséget hivatalos pszichológiai zavarrá nyilvánították 2010-ben. Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület azután jutott erre a döntésre, miután megvizsgálta a közösségi oldalak felhasználókra mért hatását. A szakértők úgy találták, hogy a Facebook használata a való élettől való elszakadáshoz, illetve a társadalomtól való elszigetelődéshez vezethet.
„Információ megvonási rendellenesség”
Már meghonosodott a Facebook-generáció elnevezés is, amely a közösségi oldalak, az okos mobiltelefonok és egyéb kütyük világában él. Nemrég a világ különböző részeiről 12 egyetem vett részt egy kísérletben/ vizsgálatban, amely stílusosan az Unplugged (Kihúzva) nevet viselte. Önkéntesek egy egész napot (!) töltöttek el internet, mobiltelefon, iPod, televízió, rádió és újság nélkül. Néhányan a dohányzás felhagyásakor jelentkező tüneteket produkáltak, sokan közülük a kemény drogokról való hirtelen leszokáshoz hasonlították a benyomásaikat, mások úgy érezték, mintha kegyetlen diétába fogtak volna. Az állapotot információ megvonási rendellenességnek nevezték el a szakemberek.
A brit The Daily Telegraph tudósítása szerint az alanyok a szorongás és elzártság érzéseiről számoltak be. „Nem csupán mentális, hanem testi tüneteket is tapasztaltunk. A résztvevők nyugtalanságról számoltak be, és gyakran önkéntelenül is nem létező mobiltelefonjaik után nyúltak“ – mondta Roman Gerodimos, a tanulmányban részt vevő Bournemouthi Egyetem munkatársa, egyben a Marylandi Egyetem média és köztémák nemzetközi központja által vezetett kutatás brit részlegének irányítója. „Voltak pozitív hatások is, például az emberek – túlélési stratégiaként – elmentek sétálni, vagy meglátogatták a barátaikat, ahelyett, hogy a monitor előtt ültek volna. A legmegdöbbentőbb az volt a számunkra, hogy az emberek milyen hatalmas mértékben váltak függővé a modern technológia vívmányaitól. Sokaknak már kar-, illetve ébresztőórájuk sincsen, mert teljes mértékben a mobiltelefonjukra bízzák magukat“ – tette hozzá.
„Összességében a résztvevőknek csak egy kis hányada élte meg tragédiaként a tapasztaltakat. A legtöbbjük először szenvedett az elvonási tünetektől, de aztán a `túlélési stratégiák révén` végül leküzdték azokat. Ha egy kicsivel jobban tisztában lennénk azzal, hogy miként és mire használjuk ezeket az új technológiákat, akkor talán a ránk gyakorolt hatásukat is sikerülhet kordában tartani“ – hangoztatta Gerodimos (forrás: life-style.hu).
A Harrisburgi Természettudományi és Műszaki Egyetemen (USA) kísérleti jelleggel egy hétre blokkolták a Facebook-hozzáférést a diákok számára. Az egyetem igazgatója szerint akadt olyan diák, aki odáig jutott, hogy a nap 21 óráján keresztül képtelen volt elszakadni Facebook-üzeneteitől, csak hajnali 2 és 5 óra között engedett magának némi alvást… (forrás: NOL/MTI)
És lehetne sorolni az ilyen példákat. Nem kell az Egyesült Államokig vagy az Egyesült Királyságig elmenni, itthon is van belőlük bőven. Találkoztam már nem egy középiskolással, aki napokon át kialvatlanul ment iskolába, az órákon próbált aludni, mert rendszeresen éjfél utánig játszott komputeren vagy közösségi oldalakon császkált.
Az ellenméreg?
Az internetnek, természetesen, vannak jó tulajdonságai is. Az információk összehasonlíthatatlanul könnyebben hozzáférhetőek, mint akár 15-20 évvel ezelőtt (a fenti két „kísérletről” szóló hír is az internetről származik). Akár pénzt is lehet spórolni azáltal, hogy az interneten valamit olcsóbban megszerzünk, valamiért kevesebbet fizetünk, mint az üzletben, a tolóablaknál. Az internet nagyon hasznos dolog lehet, ha az ember okosan használja.
Persze, nem minden információ, ami annak látszik, a szűréshez nem kis odafigyelés és tapasztalat szükséges. Az internetet lehet jóra és rosszra is fordítani, lehet hasznos és káros is. Minden a szándéktól és a mértéktől függ. Na meg attól is, hogy az ember ellen tud-e állni a virtuális tér sellőhangjainak. Ami nem könnyű – mint ahogy más függőségi betegségek esetében sem.
Az interneten, egyesek szerint, megtalálható sok minden és sok mindennek az ellenszere is. Három újvidéki fiatalember a közösségi oldalaktól való függőség ellenszerét kereste és – úgy tűnik – meg is találta. Ingyenreklámnak tűnhet, de nem annak szánom, hiszen tényleg közérdekű dologról van szó. A honlap: www.facebooklimiter.com. A cél: lehetővé tenni szülők, diákok, vagy éppen munkaadók számára vagy csupán segíteni azoknak, akik „le akarnak róla szokni, de nem bírnak”.
Az Újvidéki Városi TV interjút készített az ötletgazdával, Nebojša Vislavskival. Korábban ő sem tudott magával mit kezdeni, a Facebook rengeteg időt vont el tőle, igazából ő nem tudott magán uralkodni, így kezdődött. Mára több mint 100 000-en töltötték le a programot, legtöbben Ausztráliából, az Egyesült Államokból és a brit szigetről. Vislavski, Tomislav Kukić és Goran Bogdanović (Axiom Coders) egy ingyenes változatot is kínálnak a neten és ezen felül három fizetőset (10-10 dollár).
A „féjszes hozzáférést” korlátozni lehet (a tanuló például önmagát tiltja le a hálózatról egy bizonyos időre, amelynek leteltéig utóbb hiába gondolná meg magát, mert lehetetlen feloldani a tilalmat), vagy teljesen letiltani. A felhasználás, beállítás állítólag teljesen egyszerű.
Amikor az internet használja az embert
A kérdés most már csupán az, hogy mindez segít-e azokon a gyerekeken, akiknek a szüleik eddig nem tudták vagy nem akarták megtiltani vagy korlátozni a komputer fölösleges használatát. Valamikor csupán a tévékészülékről mondták azt, hogy ingyenes bébiszitter, ma már ez – a szülőkre nézve csöppet sem hízelgő – jelzőszerkezet inkább a komputerekre vonatkozik. Sokat dolgoznak a szülők, nem tudják, hogy a gyerekük mit csinál otthon, a szobájában. Nem tudják, hogy kivel chattel, miről és milyen tartalmakhoz fér hozzá. A gyereket senki sem neveli, a virtuális térben érzi jól magát stb. Az említetthez hasonló komputerprogramok esetleg jók tünetkezelésre (és ez nem kis dolog, sőt!), de az okokat a családon, iskolai tagozaton, esetleg baráti társaságon belüli kommunikációval lehet megszüntetni, vagy (és ez nem szégyen) szakemberhez (pedagógus, pszichológus stb.) kell fordulni. Az internetfüggőség ugyanis már nálunk sem új keletű dolog és bizony elterjedt (pontos kimutatás nincs, de becslések szerint a Szerbiában számítógépet használók LEGALÁBB egytizede). Szakemberek szerint internetfüggőnek számít mindenki, aki naponta 4 órát tölt el a világhálón.
A szülők gyakran örülnek annak, ha gyermekük komputerezik, azt gondolván, hogy ettől lesz okosabb, modernebb a gyerek, hiszen tudják, vagy hallottak arról, hogy az interneten milyen sok tudomány van, meg persze látják, hogy a komputeres alapműveltség hiánya ma már fölér az írástudatlansággal. A gyermek azonban – felügyelet nélkül – általában kizárólag „szórakozásra” használja az internetet, sőt, nagyon gyorsan ez válik egyedüli szórakozási formájává. Mondhatnám talán azt is, hogy ilyenkor már az internet használja az embert.
M.A.
