trg_fontane„A Magyar Nemzeti Tanács úttörő munkát végez, ennek a ’felfedező’ munkának minden előnyével, veszélyével és buktatójával együtt, hiszen Szerbiában van alkotmányban rögzített autonómia, míg a Kárpát-medence többi magyar régiójában nincs”, állította nemrégiben a Hét Napnak adott interjújában Korhecz Tamás, az MNT elnöke. Magyarázata szerint, amikor Szerbiában, Vajdaságban az autonómiáról beszélnek, akkor az egyrészt azt a szerencsés helyzetet jelenti, amelyben megvan a lehetőség arra, hogy a hatályos jog vonatkozásában vizsgálják a kérdést – hiszen „más kárpát-medencei magyar közösségek csak az álmok, elképzelések és követelések vonatkozásában tárgyalhatnak erről“, másrészt pedig a gyakorlati megvalósítás azt is eredményezi, hogy problémák, kérdések merülnek fel.
Arról beszélve, hogy a szerb alkotmánybíróság 2014 januárjában alkotmányellenesnek nyilvánította a nemzeti tanácsokról szóló törvény egyes pontjait, Korhecz kiemelte: „Indoklásában viszont a bíróság kísérletet tett arra is, hogy doktrínát hozzon létre, azaz megpróbálta általánosságban értelmezni azt, hogy mit jelentenek a kisebbségvédelmi rendelkezések, meghatározni, hogy mik a nemzeti tanácsok, mire szolgálnak, és mi az önkormányzathoz, önkormányzatisághoz való jog. Emellett pedig nem csak megszüntetett, hanem meg is erősített bizonyos jogokat, ami pozitívumként értékelhető”.
Korhecz szerint az utóbbi négy évet a stratégiai tervezés és a stratégiai cselekvés jellemezte, most pedig fontos a beszámolás és az elszámolás. A vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzati szerve négy év alatt nyolc, különböző területet érintő fejlesztési stratégiát fogadott el. Ezek az oktatásra, a kultúrára, a hivatalos nyelvhasználatra, a tájékoztatásra, a civil szférára, a felnőttképzésre, a tudományra és a népesedésre vonatkoznak. Munkájukat 160 oldalas beszámolóban összesítették. Korhecz az MNT négy évéről úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi négy évben a vajdasági magyarság körében, de Szerbiában és a Kárpát-medencében is sokan megismerték tevékenységüket, és már nem keverik össze az MNT-t egyik párttal vagy civil szervezettel sem. „2010 előtt még a magyarság körében is csak alacsony százalékban volt elképzelése az embereknek arról, hogy mi az MNT, mi a szerepe, mi a közjogi státusza. A Kárpát-medencében, valamint a szerb közvéleményben pedig jóformán egyáltalán nem volt erről elképzelés”, fogalmazott Korhecz.
Korhecz, saját bevallása szerint, nem kíván többé az MNT elnöke lenni, habár a nemzeti tanácsi választásokat október 26-án tartják, s elvileg nem lehet tudni, hogy épp a VMSZ-es választási lista győz-e.
„Amikor 2010-ben elfogadtam az elnöki jelölést, négyéves mandátumban gondolkodtam. Eredetileg már 2010-ben vissza akartam vonulni a politikai élet élvonalából, de az MNT elnöki tisztsége egy olyan kihívás volt, amelyre nem tudtam nemet mondani. Meg akartam mutatni, hogy ebben az ügyben mit tudok tenni. Ez a válasz azonban nem teljes, hiszen ezen az elhatározásomon időközben akár változtathattam is volna. Hogy ez nem történt meg, annak nagyon sok oka van. Az elmúlt időszakban számos eredmény erősített meg és szította bennem a parazsat, a lelkesedést, de természetesen sok sérülés, csalódás is ért. Ezek – ha nem ráztak is meg nagyon – nyomot hagytak bennem. Hogy az elhatározásomon nem változtattam, annak az a fő oka, hogy a politikai életünkben nagyon sokszor éreztem magam magányosan, árván. A szülőföldemre, a közösség iránti elkötelezettségre, az itthoni érvényesülés lehetőségeire tekintve gyakran éreztem magam egyedül. Soha nem rejtettem véka alá: hiszek benne, hogy az ember csak a szülőföldjén lehet boldog, és hiszek benne, hogy ennek a magyar közösségnek van jövője. Én a négy gyermekem jövőjét itt képzelem el, és nem egyfajta áldozathozatal miatt, hanem hiszem, hogy itt tudják majd igazán jól érezni magukat a bőrükben. A saját jövőmet is itt képzelem el, nem kívánok elköltözni Palicsról. Ebben a szemléletemben nagyon sokszor éreztem egyedül magam. Rengeteg olyan ember van körülöttem, aki hangoztatja ezeket az elveket, nagyon sokszor felesküszik rájuk, de magatartásával folyamatosan cáfolja őket. Attól az embertől, aki a megmaradásról, a szülőföldön való érvényesülésről beszél, miközben a gyerekeit külföldre küldi, én nem tudok megerősítést kapni. Ebben a vonatkozásban ha másképpen alakultak volna a dolgok, akkor egészen biztosan könnyebben változtattam volna meg korábbi elhatározásomat“, mondta az MNT jelenlegi elnöke.
Arról, hogy az elkövetkező időszakban mi lesz az MNT-vel, Korhecz imígyen vélekedik: „Az ember nem lehet biztos abban, amit nem maga csinál. Azt hiszem azonban, hogy ha az én távozásommal összeomlik az a rendszer, amelyet az elmúlt négy évben kiépítettünk, akkor az nagyon gyenge lábon állt. Ez azt jelentené, hogy nagyon rosszul dolgoztam, megérdemelném, hogy gyorsan elfelejtsenek, és a jövőben a közélet közelébe se engedjenek. Nem azzal a szándékkal építgettem, hogy magamnak állítsak szobrot. Úgy próbáltam megalkotni ezt a rendszert, hogy ha elkötelezett és hozzáértő emberek folytatják az irányítását, akkor tovább tudjon működni. Hiszek benne, hogy erre jó esély van, hiszen a Magyar Összefogás újból létrejött. Rengeteg olyan ember van benne, akivel vállvetve építettük fel a rendszert. Az ő személyük egyfajta garancia“.
Vannak dolgok, amelyekre az MNT elnöke nem büszke: „Nemcsak Észak-Koreában és más diktatúrákban vannak rossz lépések, kudarcok, hanem mindenhol. Többször elmondtam már, hogy az ígéreteinket legalább nyolcvan százalékban megvalósítottuk, de beszéljünk a kudarcokról. Kiemelt stratégiai célunk volt, hogy megreformáljuk a szerb nyelv oktatását a magyar iskolákban.
A tömbben a magyar diákok jobban megtanulnak angolul, németül, franciául, mint szerbül, vagyis nagyon rossz hatékonysággal oktatják a szerb nyelvet. Nagy energiát fordítottunk rá, hogy ezen változtassunk. Kudarcnak élem meg, hogy a VMSZ-szel együtt sem sikerült egyről a kettőre jutnunk. Az ígéretekkel ellentétben a háttérben nagy erőkkel, szándékosan megakadályozták, hogy új módon tanítsák a szerbet. A többi közt ezért kezdte el az MNT a szerb nyelvi felzárkóztató képzést. Ebbe a sorba tartozik az Európa Kollégium ügye is. Nagyon fontos projektumnak tartom, és mindig kiálltam mellette. Az MNT rengeteg magyarországi támogatást fordított a kollégium építésére, ennek ellenére nem sikerült négy év alatt teljesen befejezni. Nem az MNT a beruházó, nem mi vagyunk a fő finanszírozók sem, ennek ellenére mi szurkoltunk a legjobban, hogy elkészüljön. Sajnos olyan mulasztások sorozata következett be, amelyeket nem tudtunk befolyásolni. Az alkotmánybíróság döntését is kudarcnak élem meg. A bíróság az én jogfelfogásommal homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott. Természetesen vannak pozitív elemei is, például néhány alapkérdésben meg lett erősítve az alkotmányossága annak, hogy van közvetlenül választott országos kisebbségi önkormányzatunk. Ha azonban mérlegre teszem ezt az alkotmánybírósági ítéletet, akkor azt kell mondanom, hogy mégis megcsonkította az autonómiánkat. A szabadkai magyar állami egyetem ügye is megfeneklett. Ezt is kudarcként élem meg. Nem kaptam meg azt a társadalmi, politikai támogatást, amely esélyt adott volna rá, hogy ezt a valóban ambiciózus tervet sikerre vigyük. Számomra nagyon nehéz döntés volt a Magyar Szó főszerkesztőjének a menesztése is. Noha meggyőződésem, hogy az akkori főszerkesztőnek valóban sok mulasztása volt, nagyon szívesen elkerültem volna ezt az epizódot. Valamikor én is foglalkoztam újságírással, és a sajtószabadságot egy olyan fontos értéknek tartom, amelybe csak akkor szabad belenyúlni, ha minden más lehetőség elúszott“.
S végül Korhecz tovább beszélt a sajtószabadságról (annak hiányáról): „Szerintem a vajdasági magyar médiában akkora a sajtószabadság, mint a szerbben. Az is nagy kérdés, hogy a világban mekkora a sajtószabadság. Dániában valószínűleg jóval nagyobb, mint nálunk, és az is valószínű, hogy Észak-Koreában sokkal kisebb. Egészen biztosan van még mit tenni ebben a vonatkozásban. Meg vagyok győződve róla, hogy független sajtó sehol nem létezik“.
Az MNT elnöke az MNT lapjának adott interjújában beszélt az MNT népességfogyás elleni intézkedéseiről (az az MNT stratégia meglehetősen furcsa intézkedésekkel kívánja növelni a „magyar népességet“): „Becsületbeli ügynek tartottam, hogy ezekben a kérdésekben az MNT cselekedjen. Egyéb esetekben a reális, megvalósítható eredmények motiváltak. Láttam, hogyan juthatunk el A pontból B-be, és milyen eszközökkel tudjuk ezt elérni. A népesedési gondok és az elvándorlás esetében azonban ez korántsem volt így. Ha az ember egy közösséget vezet, nem nézhet a tükörbe, ha ezt a kérdést a szőnyeg alá söpri, ha hazudik, ha nem mond igazat. Ki kell mondani az igazságot. A közösségünk azért fogy, mert nem születnek gyermekek, a gyermekvállalás pedig nem pénz kérdése. Ezek olyan taburomboló gondolatok, amelyek dogmákat feszegetnek. Egyszerűen nem igaz, hogy a demográfiai helyzet azért ilyen, mert nagy a munkanélküliség, mert nincsenek magas fizetések. Nekünk világos programokat kellett készítenünk arról, hogy hogyan kívánunk ezen a helyzeten változtatni. Ezeknek az akcióterveknek a hatásfokával kapcsolatban nem voltak illúzióink. Nem hittük, hogy azoknak a pároknak, amelyeknek most nincs gyermekük, kisvártatva három lesz. Ennek ellenére úgy gondolom, az erőfeszítéseink eredménye máris mérhető. A tabudöntögetéssel és a dolgok kimondásával csökkent az önbecsapás mértéke. Másrészt megerősítést kaptak azok az emberek, akik – nagyon erős kommunikációs ellenszélben – eleve családban, házasságban, gyermekvállalásban gondolkodtak. Abban is biztos vagyok, hogy vannak magyar gyerekek, akik azért születtek vagy fogantak meg az elmúlt egy év során, mert az MNT ezt a programot elindította. Még az elején elmondtam, hogy ha az akciótervnek köszönhetően csak egy gyermek fog születni, akkor máris megérte“.
Az átláthatóság szempontjából az MNT teljesített a legjobban?
A leköszönő kisebbségi nemzeti tanácsok munkájának átláthatóságát is értékelték a napokban. Aleksandar Popov, a Regionalizmus Központ igazgatója ezzel kapcsolatban kifejtette: öt kisebbségi nemzeti tanácsot vizsgáltak, és megállapították, hogy működésükben nagy különbségek tapasztalhatók. Kiemelte: átláthatóság szempontjából a Magyar Nemzeti Tanács teljesített a legjobban, de „a helyzet sehol sem tökéletes, van még min dolgozni“.
Azt vizsgálták, magyarázta, hogy a kisebbségi önkormányzati szervek működése mennyire nyitott a közvélemény előtt, vagyis hogy nyilvánosak-e az ülések, milyen módon szerezhetnek tudomást a munkáról az adott nemzeti közösséghez tartozók, van-e honlapja a testületnek, az hogyan néz ki, és hogy mennyire átláthatóak a pénzügyeik. Felállítottak egy kritériumrendszert is, amely alapján azt osztályozták, hogy a nemzeti öntudat szempontjából kiemelt jelentőségű területeken – oktatás, tájékoztatás, kultúra, nyelvhasználat – mennyire rendezett, illetve ellenőrizhető a tevékenységük.
Összeállította: Erer (Interjúrészletek: Hét Nap)
A melléklet megjelenését a Művelődési és tájékoztatási minisztérium tette lehetővé
