trg_fontane
Kitavaszodott, oszt az uramnak eszibe jutott hogy megtanul pecázni. Úgy igazábú, botta, nem úgy mint azok a zsilipné akik úgy tömegessen halásznak. Vótam eccő biciglive, láttam, oszt ojat többet nem akarok látni. Szóva pecabotot szerzett, valahun tanátta a kollegájáná a palláson. Nem baj az, legalább nem lessz egész nap itthon, kimegy a levegőre. Igaz hogy nem vót valami nagy tél, de azé a depresszió – ahogy ő mongya, vagy a kínytelenkedís ahogy én mondom, mán nagyon az idegeimre ment. Most valami ojat mond, hogy márciusban nem nagyon lehet nagy halra pecázni, hogy mié, nem kérdesztem, nem érdekel.
Még az a jó hogy nem kezdett e inni többet mind normális. Na de nem szapulom, me azé aranyember ő. Valentin napra is fölköszöntött, montam is neki, szép a szokása, tarcsa is meg.
Egy öregember álldogál az esőben egy kocsma előtt. Egy bot van a kezében, azon egy madzag, amit belelógat egy tócsába. Arra megy egy férfi, csodálkozva nézi az öreget, majd megszólítja:
– Mondja, mit csinál itt?
– Horgászom – feleli az idős férfi.
A fiatalember megsajnálja, behívja a kocsmába egy sörre. Üldögélnek egy-egy korsó sör mellett, a fiatal kérdezi az öregtől:
– És mondja, hány halat fogott már?
– Eddig hetet, maga a nyolcadik.
Szóva evagyunk. Mingyá más az embernek a kedve amikó kisüt a nap. Jó, most eppen esik, de megszoktuk mán ezt a március-áprilisi időt februárba. Úgyhogy megy a pecázás, ki halakra, ki szavazatokra megy.
A mútkó éppen a noviszádi tévét néztük, amikó beolvasták a véemdéká közleményit arrú, hogy Becse kösség területén eggyesek aszongyák, hogy e tuggyák intézni a párttagságuk áttal, hogy valaki nyerjen azon a pájázaton. Mejiken? Azon amire Orbán aggya a pézt a véemesz (vagyis a Proszperitati) meg szétossza. Aszongya a véemdéká, hogy ötven ojrót kérnek a föliratásra, meg tíz százalékot maj ha megkapják a pézt. Persze nem sok hejen monták be vagy jelent meg ez a közlemény. Nem kő a népet nyugtalanítani, a népnek asztat kő tunnia amit nagyon muszáj, oszt ennyi.
Nagyon büszkék hogy jóbavannak a Viktorra meg az Ácóva is, annyira lovon érzik magukat hogy tisztogatnak ám hevesen. Oszt sikeressen kivágták a saját szabadkai polgármesterüket is a pártbú. Osztan az összes szabadkai polgármesterüket kidobták ám, na jó, ez a vezetőség csak hármat a négybű. Így akarjá véemeszes polgármester lenni Szabadkán!
De azé a véemesz nem is titkolja hogy ő áll a proszperitati mellett, mögött vagy előtt. Fényképeszkennek ám nagyon. Nekik mostan ez a kampányuk. Nem hiszem én asztat hogy véletlenű atta nekik a Viktorka a sok pézt elosztásra éppen a választások előtt, de mit tudom én, én csak egy nő vagyok.
Mehogy hivatalossan még nincsen kampány de ez a hatalom, amibe benne van a véemesz is mást nem csinál csak kampányol. Ígér, fenyeget, letartóztat, oszt utánna megin. Oszt orbaszájba majnem mindenhun csak őket látni.
– Mit csinálsz mostanában?
– Semmit.
– És melyik minisztériumban?
De tán jobb is ha nem csinánnak semmit. Me ahogy csinánnak belefájdul a fejem – mongya az uram. Itt van megin összevesztek Hágáva. Titkolták ám sokáig, de Hágába má efogyott a türelem oszt kikürtőtték. Táncsak nem azé van ez az egísz idegesség me a radikrú van szó? Nem annyira múlt az a múlt, na ugye? Persze, megvót az előkészítés, előbb megszólaltatták a kedvenc manyinást a Lyájityot, utánna gyütt valamejik haladó radi oszt a végin az akinek a nevit hiába szánkra ne vegyük. Keményen odamondogatott, férfiassan, ismeri ő azokat a hágaikat, há jogi tanácsadója vót a Sejsejnek amikó az a pártelnöke vót. Nem vót az ojan régen.
Na de mára ennyit errű. Visszahallottam hogy a szájukra vették a népek az onokámat.
Mehogy a mútkoribú mégse lett semmi, oszt ezze a mostaniva is alighanem bevásárótt. Há hiába borotvákozik, gyerek az még. Montam is neki, ész is kő, kisfiam, nemcsak az a másik sz-ve végződő szó. Kezdek má aggónni miatta, me ojan naiv hogy mindég behúzzák a csőbe. Hiába nemcsak kompjúterbű áll a világ. Osztan itt van neki is meg az ojanoknak mint ő, egy régi állatos vicc:
A nyuszi ül a szakadék szélén és hitetlenkedve ingatja a fejét. Közben ismételgeti:
– Paci, paci. Paci, paci.
Arra jön a medve. Kérdezi a nyuszit:
– Hát neked meg mi bajod van?
– Gyere ide hozzám medve, megmutatom.
A medve odamegy, belenéz a szakadékba. A nyuszi hirtelen belelöki, majd leül és elkezdi csóválni a fejét:
– Maci, maci. Maci, maci.
Ezze zárom is soraimat és sokszor üdvözöllek benneteket
Maris
