trg_fontane
Húsvét vót, osztan vót minden, de errű maj később. Me hogy együtt a rokon Németbű. Meg hozott az onokáimnak ajándékot. Vagyis a kicsinek a Nyuszi hozta, a nagynak meg a rokonok. Oszt ojan jó csoki vót főleg, nem a lilatehenes, hanem másmijen, de nagyon finom vót. Me a tata meg a mama is megkóstóta. Osztan kérdezte, hogy mi a hejzet minállunk, hát vót mit meséni…
Mehogy, meglett a felelős a helikopter lezuhanásáé. Na persze, hogy a legkisebb a felelős az egíszbe, főleg, hogy mán nem él szegény. A legínység. Ivott a pilóta, aszongyák. Ugyanaz a pilóta, akit korábban hősnek, meg szuperprofinak neveztek. De amijóta a bölcs vezérünk aszonta hogy ő nem adhassa oda a kerámialapozó védelmi miniszterit meg az egésségi miniszterit, azóta sejthettük, hogy ebbe a szabad jogállamba meg demokrácijába az ügyésség biztos nem báncsa őket. Me ijen szabad országba egy törvény van – az amit a vezér mond. Utánna aszonta, hogy a pilóták továbbra is hősnek számítanak. Errű ennyit.
Na de megemlékeztünk arról is hogy a gaz agresszor nátó bombázta az ártatlan Szerbiát. Igaz, előtte vót a lapozós miniszter meg a dagi miniszter a nátónak a székházába, meg utánna vót egy nátókonferencia Beográdba, de ezekbű nem csináttak olyan nagy hisztit a médijákba. Eggyet kő mondani a népnek, a másikat meg azoknak akiktű a hatalom igazábú függ.
Na oszt ha mán vezérekné tartunk, a Putin nem vót sehun a médiákba tíz napig, osztan má a halálhírit kőtötték. De legalábbis asztat hogy beteg. Hogy mostan beteg vót e vagy se, nem tunni. De képzejjük e hogy mi történne, hogy a mi nagy vezérünk tíz napig, vagy csak tíz óráig nem szerepőnne a médiákba, neadjisten? Ijen nincsen. Tán még tíz percig se naponta.
Egy ember röplapokat osztogat a Vörös Téren. Szinte percek alatt ott terem a rendőrség, és röplapokkal együtt begyűjtik az osztogatót. Az őrszobán megnézik a röplapokat, ám ekkor veszik észre, hogy azok üresek. Megkérdezi az ügyeletes rendőr, hogy miért nem írt rá semmit.
– Azért – hangzik a válasz –, mert így is világos minden.
Oszt olvastam a neten, hogy a másik vezérünk, odaátrú, vót valami -sztánba, ottan a Keleten, oszt nagyon dicsérte az ottani főnököt, aki má két évtizede megnyer minden választást kilencvenvalahány százalékka. Ez az amit nagyon szeret a mi odaáti vezérünk is – az illiberális demokrácia. Fábú vaskarika.
Itabén meg ellopták a Kosutszobrot. Eppen nagypéntekre viradóra. Túlélte az oszlobodiocokat 19-be akik belelűttek, 41-be kirakták, 44-be is ottmaratt, nem vót vele semmi baj. Azé nem mindeggy vót látni, hogy vót nincs a Kosut. Huszonéve arrú vót ismert Itabé hogy évente eccő odazarándokónak a politikusok beszédeket tartani, de főleg azé hogy vegye őket a tévé meg a rádió. Szerintem zarándoklat akkó is lessz, ha a szobort nem talájják meg.
Na de vannak hejji érdekességek is. Megtanáták asztat az autót amive március végin egázóttak valakit a pecellósi úton.
Me hogy a gyanúsítottak állítólag belelükték az autót a Tiszába. Meg hogy heten vóttak a jugóba amikó elütötték asztat a valakit. Vótak „zsivotba“, aszongyák a médiják.
A tévébe meg láttuk, hogy mosmá a tojásokat is van aki pártalapon festi.
Két ember beszélget a villamoson:
– Elnézést elvtársam, ön párttag?
– Nem, kérem.
– Akkor esetleg valamelyik rokona?
– Nem.
– Vannak jó ismerősei a rendőrségen?
– Nincsenek.
– A minisztériumban sem dolgozik senkije?
– Nem, senki.
– Esetleg a városi tanácsban?
– Ott sem.
– Akkor szállj le a lábamról te szemét, mert felpofozlak!
Amúgy meg húsvéteztünk, nagyba, ahogy má írtam is. Nemcsak Németbű vótak a rokonok, mások is gyüttek, meg még locsókodók is. Vénségemre… De azé jóesett. A nagy onokám meg ment locsókonni, de csak egy személyné, me aszonta hogy neki má nem illik ideoda menni, me komoj kapcsolatba van. A tata meg ehúszta a száját, hogy nem kő annyira komojkonni, ráérsz még azza. De pisszentettem a tatának, hogy ájjon le, me még bajt csinál. Asztat locsol a gyerek akit akar. Összegyüttünk a barátnőkke is, oszt kicsit kalácsot ettünk, kicsit kávét ittunk. Oszt a nagy járás-menésnek is meglett a böjtje, böjt után. Me kidurrant a bicigli gumi. Asztat mán fótozni nem lehetett, oszt maj összeestem, hogy mennyibe kerű egy belső gumi. Úgyhogy idejutottunk, hogy má gumidefekttű is félni kő, oszt nem is azé, me az ember fél hogy leesik, hanem azé me leesik az álla az áraktú.
Maj lessz jobb is, maj…
Na puszil Marisotok
