trg_fontane
Na vót mán hó is az idén, de nem az vót a baj, hanem az a nemongyam mijen szél. Me hogy maj szétvitte a fejünket, az uramma ki se mertünk menni az uccára. Bent űttünk oszt néztük a tévét. Monta a nagyobb onokánk hogy még a bibíszíbe is benne vót a vajdasági helyzet, csakhogy ott aszonták, hogy Szerbiába rossz a helyzet.
Oszt kit láttunk a tévébe a hófúvásba? Há egy csomó riportert, akiket maj efútt a szél, na meg szerető atyánkat, gondoskodónkat, aki éppen arra járt véletlenű, oszt a sok egyenruhás közű éppen ő, hajadonfőtt meg kesztyű nékű, szabadította ki a gyereket. Nahát, hogy ennek semmi köze a választási kampányhó, ammá biztos.
Na, oszt amióta legutóbb írtam lemondott a Radúlovity is, na de az egész kormány is. A kormány magárú aszonta, hogy őnekik bizony semmi hibájuk nem vót, meg nagy siker a zuniós tárgyalások, oszt mégis lemontak. Hogy mijé? Há azé, hogy urunk és parancsolónk még nagyobb hatalmat kapjon a néptű.
A Radúlovity meg mennyen, én nem sajnálom, jó megjárta azokka, akik miniszternek tették nemrég. Mehogy addig vót jó, míg ki nem beszétte, hogy kormány az nincs is, me minden úgy van, ahogy a Vucsity mongya, a többieknek kuss. Oszt erre, micsoda véletlen, megszólalt a Vucsity pártja (mindannyiunk szeretett pártja, me mindenki velük akar szövetkezni, kivéve a Gyilaszt, meg a Zsivkovityot), hogy a Radúlovity csalt, lopott, meg hazudik. Na, várjá mán, há amikó ti odaraktátok, akkó nem tuttátok, hogy csődigazgató vót mindenfelé? Nanemán, most jut ijesmi eszetekbe. Szóva, lehet, hogy haladók ezek, de hogy ugyanúgy csinánnak mindent, ahogy a sejsej tanította őket valamikó, az biztos.
Aszongya az uram, hogy most úgy lesz, hogy Radúlovity nem lesz mán, de a törvény meglesz, még tán rosszabb is, mint amit a Radúlovity akart.
Úgyhogy egyelőre nem lesz munkatörvény, de maj lesz a nyárig, errű a Jájity gondoskodik maj. Ő má bejelentkezett partnernek a haladókhoz, úgyhogy ebbe az új kormányba is benne lesz, ahogy mindegyikbe a Milosevity ekergetése óta. De ott kopog mán a Vucsity ajtaján a Kispásztor is, ők is akarnak minisztériumot. Biztos azé, me a nemzeti tanácsuknak a szarvát egy kicsit lefaragták, oszt maj vissza akarják csinánni. A haladókka pedig a kojalíció abszolúte leheccséges, csak éppen tunni, hogy a partnerségbe ki van fön, oszt ki van lenn.
Oszt ebbe az ötnapos viharba nem is nagyon gyütt hozzánk senki, vasárnap gyütt csak e a lányom körösztannya a párjáva. Recefteket cseréttünk, me hogy ő mán készül a húsvétre, nagyon meglepődött, amikó montam neki, hogy a párjáé meg az övé is most egyidőbe lesz, április vége fele, úgyhogy még korai készűnni a receftekke meg az ötletekke. Beszégettünk az időrű persze, oszt monta az ura, aki mérnök, mittomén mijen, nem kérdeztem, hogy hülye az egész ország, me nem lettek vóna behavazva az emberek az utakon, hogyha az utak mellett lennének fák.
Na most én ehhő nem értek, de az érdekes vót, hogy aszonta, hogy bezzeg a Máriaterézia az rendes vót, me az mindenfelé az utak mellé fákat űttetett. Pedig a zember nem idevalósi, csak van neki esze, oszt lássa, hogy mi a normális, meg mi nem. Márminthogy mellik a normális ország, meg mellik nem.
Nem is kő mondanom, hogy ki is derűtt rúla, hogy nagyobb vajdasági, mint sokan mások a családba, pedig lentrű gyütt. Megis örűttünk neki, oszt jó e is marattunk, má másnap vót mire lefeküttünk. Dél mire fölébrettünk, szégyőttük is, de főleg én. Megettünk a maradékot, oszt vártuk, hogy elájjon mán a szél…
Még az onokánk se gyütt, a nagyobb se, a kissebbet meg jobb is, hogy ki se vitte az annya. Telefonáttunk le-fő, maj lesz számlánk, de valamit csinánni köllött. Azt figyetük a tévébe, hogy sokat mutassák a pecesori bekötő utat, ahogy tisztíccsák. Azoknak se lehetett könnyű.
De nem könnyű a vejünknek se, me bekőtözött a rokonáhó Noviszádra, me most kapott ott valami munkát, eladó a trafikba, ehhő is veza köllött, oszt nem mer kimenni este az uccára. Me hogy ott mindennap lelőnek valakit. Oszt hiába mongyák neki a házigazdái, hogy ájjon le, nem vészes, ő a munkáján hallgatja a rádiót, oszt hall ám mindenfélét. Iskolába vernek meg gyerekek másik gyereket, me hogy navijácsok, utána meg valami buleváron hárman rálőnnek egyre, meg ijesmi. Na még az a jó, hogy nállunk ijesmi nincsen. Nálunk csak lopnak cefetű.
Na de a sláger az vót, hogy „valakik” lelopták a hóbahagyott kocsikrú a kerekeket, meg betörték az ablakokat, oszt kirabótták a szerencsétleneket. Na ez aztán mindenné gusztustalanabb. Mit mongyak? Eccő mán szeretném látni, hogy ijeneket efognak, oszt rá is fáznak.
Amúgy meg gyün a tavasz, választások mindenfele, ojan jó lesz nekünk, hogy csak higgyük e, amit mondanak. Befektetnek, meg új munkahejek, meg a nyugdíjjasoknak nagyon jó lesz, de az érdekeinket nagyon védik maj, me mi magyarok, meg kopjafa, szónoklatok március 15-re, meg minden. Na de az is kiderűtt mán, hogy a nők majcsak 63 évessen mehetnek nyugdíjba néhány év múvva. Oszt ezt annak a kis mitugrássz pénzügyi miniszternek atták ki, hogy közőjje a néppe. Szegénykémnek az a dóga, hogy ő hozza a rossz híreket. Csak ennek több esze van, mint a Radúlovitynak, ennek nincsenek saját ötletei. Csinájja, amit mondanak neki. Nálunk ezt szeresse a nép, amikó nem szabad gondókozni. Csak lehessen lopni, na má jó is.
Puszil, Mariskátok
