BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Feudalizmus

Képzejjétek mi vót. Beveretett az uram egy rahedli virágga. Én meg bámúttam ütet meg a vejkót hogy csak pakónak ki az autóbú. Osztan gondókozok hogy van-e valami évfordulónk vagy születésnap vagy névnap. Mi a fenét ünnepel ez meg? De csak rakosgassák kifele. Nafene? Osztan kiderűtt hogy az uram úgy döntött, hogy meglep engemet csak úgy, me aszonta a télen annyi szomorúságot okozott nekem a depresszióiva, hogy úgy gondóta, új lappa kezd. Nem vágott virág vót, ne féjj, hanem a piacon vett olyan akaszthatós cserepeseket. Oszt ők ketten fő is díszítették az udvart. Há mit mongyak, teccik. Utánna hallottam, hogy mostan ez valami divat is, de énneköm nem szmétál. Jobb mindha így jártam vóna:

Feleség a férjnek:
– Képzeld, ma éjszaka azt álmodtam, hogy egy igazgyöngy nyakláncot vettél nekem! Szerinted ez mit jelenthet?
– Majd a szülinapodon megtudod – mosolyog sejtelmesen a férj.
Az asszony alig várja a születésnapját. Elérkezik a nagy nap, a férj beállít egy csokor virággal és egy szépen becsomagolt dobozkával. A feleség kinyitja, és egy könyvet talál benne, Álmoskönyv címmel.
Na osztan vagy igaz, vagy csak rémálom, de az az alfahir.hu aszongya hogy a véemesz valami 102 millió ojrót kér az Orbántú gazdaságfejlesztésre. Alighanem annyit is kap, me le van az má bisztos zsírozva. Van ottan állítólag kredit is, de olyan milliók is amit maj nem kő visszaanni. Oszt ki kapja? Há, természetesen, az akinek kapnia köll.
Úgy működik a szisztém Orbánországba is, ottan is az jár jó, az kap az államtú, aki a hatalomma jóba van. Itt van példáú a Simicska. Korábban minden tendert ő nyert, amióta beszótt az Orbánnak, azúta tán eggyet se.
Ez asztán a rendszer. Itten is, ottan is, megvan hogy ki lehet tájkún – az, aki a hatalomnak az embere. Rossz vót nektek az önigazgatás meg a szocializmus? Oké, mostan kaptunk hejette feudalizmust! Ez a Maris véleménye, de én bisztosan buta vagyok (de azé öreg még nem!), oszt nem értem az egészet, ti meg gondókozzatok e rúla. Me én nem így képzettem e a szabaccságot meg a demokráciát.
Me a szomszédok járassák azt a valamit, ami régen újság vót. Hát minden címoldalon ottan van a mi bölcs vezérünk. Hát azé ijen nem vót ám az átkos egypártrendszerű vörös diktatúrába se. Legalábbis én nem emlékszek rá, pedig olvastam hatvanvalahánytú kétezervalahányig asztat az akkó még újságot.
Egypártrendszer? Az meg van most is. Há nem? Csak az átkos egypártrendszerbe fölépítettünk egy házat, meg vígan éltünk két fizetésbű (ja, me munka is vót, oszt nem rabszolga vót az ember), mostan meg mi van? Üres osztályok, üres gyárak, meg üres házak.
Oszt a házépítésrű jut eszembe:
Két fiatal elmegy a szexológushoz.
– Doktor úr kérem, van egy nagy szexuális problémánk. Bemutathatnánk?
– Bemutatni…? Kérem, ahogy gondolják… Tessék, ott a heverő.
A fiatal pár belekezd a dologba, és a szexológus csak ámul-bámul az aktuson. Amikor túl vannak rajta így szól:
– Ez egészen remek aktus volt, hol itt a probléma?
– Sehol, csak saját lakásunk nincs, a szálloda meg drága…
A tévébe meg néztük asztat a bizonyos Napjainkat. Há vót aki jó megmonta. Na de ottan vót az a bajszos rádiós direktor is, aki minden erejibű hejettesítette a véemeszeseket, akik pedig nem akartak emenni a műsorba. Vót minden. A legfurább az a szabadkai ember vót aki szeresse a véemeszt, de nem szeresse a Pásztort. A végire próbáttak mind kibékűnni, de ami közbe vót az vót az újdonság, me ojasmikat hallottunk amit még magyarú nem nagyon. Eppen érdeköl hogy meddig fognak ezek is ficánkóni ebbe a nagy sajtószabaccságba.
Kannibálföldön egy utazó betér egy étterembe. Az étlapon ez áll: „Paprikás vadász: 5000 pénz, nyárson sült halász: 6000 pénz, roston sült politikus: 55 000 pénz“.
Megkérdezi a vendég:
– Miért kerül többe a politikus?
– Na de, uram! Tudja mennyibe kerül a politikusok tisztára mosása?
A csetnik Drázsót meg tisztára mosta a független szerb bíróság. Azé független me semmi köze a hatalomhoz, amit ugye a sejsej vót jobb- és balkezei és jobb- meg ballábai vezetnek (de azé ott van a Dacsity, meg a Vulin, meg persze a Jájity, me az mindég ott van, na meg azé a véemeszt se felejcsük ki). Mehogy aszonta a független bíró hogy a Drázsót koncepciós perbe ítélték halálra. Meg csak néccő láthatta az ügyvéggyit. Figyeled? Képzedd, én úgy tanúttam, oszt még a képre is emlékszem, me mi még akkó tanúttunk ijet, hogy a Muszolinit csak úgy elítétték a partizánok, oszt lelűtték mint a kutyát (pedig a kutyákat nem kő lelőnni), oszt a lábáná fölakasztották. Akkó mostan őtet is rehabilitánni kő? Vagy a Csaucseszkut is? Me az se látta többsző az ügyvéggyit mint a Drázsó. Osztaszongya a bíró hogy ő arrú nem mond véleményt hogy a Drázsó háborús bűnös vót e. Pedig azé lőtték le. Meg azé me a csetnikjei hun az olaszokka, hun a németekke együtt harcóttak meg fényképeszkettek. Esztet még a Csörcsil is tutta, pedig az ténleg útátta a kommonistákat. Ja osztan asztat is olvastam még az átkosba, hogy a csetnikek etnikailag tiszta nagy Szerbiát akartak, oszt ahun tutták, csinátták is. Oszt ki is vót a fő rehabilitáló? Há a vojvoda Nikolity préccedniknek a tanácsadója. Világos? Mindig is világos vót. Hogy most ezé szégyenli e magát pártunk és vezérünk? Hát a tradicionális szerbvajdasági címerre való szavazás után má nem hiszem.
A tánctanár egy „politikustánc“ nevű új gyakorlatot mutat be az osztálynak:
– Roppant egyszerű a koreográfia, könnyű megtanulni. Kezdem: három lépést előre, kettőt vissza, egyet jobbra, egyet balra, majd teljes fordulat…