BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Eggyenruha

Ebicigliztünk az uramma a vikkenden nagybevásárónni. Van ojan kártyánk oszt úgy ócsóbb.

Kék az ég, süt a nap, igaz hideg van, főleg biciglin, de nagy örömme megyünk. Hogy most mi maj jobban járunk mind a piacon. Nagy tervekke lezártuk a bicigliket oszt bemegyünk. Há mit mongyak, nagyobb örömme mentünk be mind ahogy kigyüttünk. Me van ami ócsóbb mind máshun, nincs is ezze semmi gond, csak azza van hogy a végin alig tanátuk a kijáratot. Na ez a nagy haladás, oszt aszongyák hogy megin szavazzunk ezekre (mán ugye aki egyátalán szavazott is erre).
Ja oszt a bisztos ponty aszongya hogy a közösség érdeke megin ezekre szavazni, mehogy ők is ezek közé tartoznak. A radihaladók magyar szekciója ugye. Há afelű nincs kétség hogy az ő kis közösségének ez felel meg, meg afelű sincs hogy nemzeti atyánknak is így felel meg, mehogy nagyon egyformák ezek mind.
Oszt amúgy épitik a pogácsát, épitik. Me attú mostan jobb lessz. Mingyá több lessz a péz, oszt a szép pogácsa hirire maj visszagyünnek a népek Németbű, meg az osztrákoktú, meg odaátrú. Lassan mán öt éve lessz hogy ezek urakonnak (a bisztos ponty meg ugye amióta van hatalmon van).
Asztat olvastam, benne vót abba noviszádi hetiújságba aminek nem irom le a nevit, elég rúla annyit hogy magyar oszt igen ritka holló me nem a bisztos pontyok csinájják, szóva asztat irták hogy ojanok vannak hogy valakik odaszónnak, hogy kik, nem tudom, ugye, hogy ha megakarod tartani a munkádat ird alá hogy bisztos ránk szavazó, oszt maj fényképeszd le mobilla amikó maj bekeretezed. Idejutottunk. Há lehet erre legyingetni, de lehet asztat is mondani, hogy aló, ez mán ténleg több a sokná.
Ja oszt asztat is hallottam hogy mán azoknak is a körmükre ég a dolog akiknek eddig azé nem vót gond me mongyuk nagyba tartottak ijen-ojan kisállatokat. Mehogy vannak akik nagyon nagyba tartsák. Oszt azok lenyomják az árakat, a kicsinek meg nem fizetődik ki. Persze azok a nagyok mindent megtehetnek me jóba vannak azokka akikke kő. Gondolom a jóbalevés se ingyen van.
Bemegy egy fickó a kocsmába és odaszól a csaposnak:
– Egy sört gyorsan, mielőtt kitör a balhé!
A csapos kicsit meglepődik, majd odagurít egy sört. Kis idő múlva megint odaszól a vendég a csaposnak:
– Még egy sört gyorsan, mielőtt kitör a balhé!
A csapos már kezd pánikba esni, de azért odaad még egy üveggel. Mikor harmadszor is sört kér a vendég, megkérdezi tőle:
– Bocsánat uram, de előbb talán fizessen…
Erre a vendég:
– Na, kezdődik a balhé…
Oszt a párttag rokon nem nagyon gyün még, bisztos nem kapott még parancsot, me ezek úgy műkönnek. De vót a mozgalmas szomszédasszony, persze hogy nem mondom meg kicsoda me ojan szabaccság van hogy még baja lenne belűle. Ő mán tuggya hogy kire szavaz. Ővele nem nagyon politizátunk, kávéztunk meg beszégettünk az onokákrú. Meg persze arú hogy ki mijen beteg, meg ijen gyógyszer kő meg ojan oszt megin elértünk oda hogy itten semmi se funkcionál, se az egésségügy, se ez se az.
Ja oszt beakarják vezetni az iskolai eggyenruhákat. Persze, nekünk vót. Utáttuk is. Szeretik ezek az eggyenruhákat. Maj még szalutánni is kő az Ő képinek ha megin Ő nyer, vagy mi a fene. Mápedig mindent megtesznek hogy nyerjen. Ott vagyunk mind tizenhét éve, me hogy abba azé nem vagyok bisztos hogy a számoláskó egymegegy az kettő lessz.
Két rendőr megy az utcán. Az egyik talál valamit a földön.
Kérdi a másikat:
– Te mi ez?
– Nem tudom.
Lehajol és beleharap.
– Te, ez macskaszar!
– Add ide! – mondja a másik rendőr, és ő is beleharap.
– Te! Ez tényleg macskaszar!
– Hú, még jó, hogy nem léptünk bele!
Na oszt vótunk a Tiszán is, megnézni, hogy van e mán valami a strandbú. Há abbú még nincsen, láttuk maj odarakják a szobrot, aszongya a barátném, hogy angyalt. Pedig a győzelem kéne hogy legyen. Győzelem? Maj meglássuk.