Éppen néztem a tévébe, hogy itten Becsén baj van azza, hogy a villanydrótokná magasabbak a fák, osztan baj van a drótokka, meg ijesmi. Nade várjá mán, nem azé van koromsötét tán fél Becsén me magasak a fák? Há persze, hanem péz miatt. No de asse mongya nekem senki hogy az a fa eggyik naprú a másikra nőtt meg.
Na de van ám enné sokka jobb is. Például az hogy má megin privatizájják a PIK-ket. Annak, aki a mútkó privatizátta (nállunk így is mongyák a kifosztást) semmi baja nem lett, őtet nem üldözi büszke rendőrségünk, meg az ügyésség. Mé is üldözné amikó nem oppozíciós. Me nállunk ha oppozíciós vagy, akkó a független rendőrség meg az ügyésség – beintésre persze – kezelésbe vesz. Me ha ellenzéki vagy akkó loptá, ha meg azza vagy akive kő, akkó ha loptá is, nem loptá. Így van ez minállunk.
Ezt lehet hogy hallották mán, de nekem teccik:
A távozó vezető három megszámozott borítékot ad át utódjának, mit tegyen, ha bajba kerül. A borítékok sorrendben a következő tanácsokat tartalmazzák: „Kenj mindent az elődödre!”, „Szervezd át!” és „Írj három borítékot!”.
Osztakkó oppozíció mán alig van, beértünk a kánaánba, mindenki egy követ fúj, mindenki azt csinájja, amit mondanak neki. Szabaccság, elvtársak! Ezt akartuk, nem? Nem?
Na oszt Bánátba meg nem lehetett megtartani a szentistvánnapi jobbos tábort, me lefújta a szervező. Há. Nem tutta hogy ki van meghívva, vagy nem is vót az meghívva hogy énekejjen, vagy mittomén, összevissza vót itten minden. Meg nem is egy a szervező, hanem kettő. Szóva kész cirkusz. Me hogy aszongyák hogy náci aki énekőtt vóna, oszt errű a szervező persze nem tudott, a másik meg aszongya, hogy nem náci. Nem baj, emegyünk a Cécó koncertre maj a következőre, az úgyse bántott senkit, meg a csalággya se. Ha mán annyira koncertozni akarunk, akkó megvan hogy mire lehet. Oszt például emehetünk a Goszpojinára Novibecsejre is a csetnik Bóracsorbát hallgatni. Nem én mondom, ő híjja magát annak. Fiatalkorunkba hallgattuk mi is az uramma, csak utánna má kezte a gyomrunk nem birni. Ja, persze, a kaját a bulikon, oszt abbahattuk.
Alsóvároson megvót persze a szentistváni koncert is, meg a főzés is. Hát hogy most a legjobbat eppen a Knézi főzte, így gyütt ki oszt kész. Most csak azé ne ő nyerjen me hatalmon van a kösségbe? Há nem? Amúgy meg nagyon jó vót a zeneműsor, nekünk teccettek a magyarországi előadók. Az is jó vót, hogy nem vót meleg. Jó van, emútt, fojtatódik a mindennapi nemongyammi.
Újabban ejárunk mosmán ijen renceressen egymáshó kávézni a barátnőkke. Me hogy ki kő engenni a gőzt. Oszt az Irénke emesétt egy viccet:
– Hogy tudod megakadályozni, hogy egy férfi szexelni akarjon veled?
– ???
– Menj hozzá feleségül.
Úgyhogy nem csak a férfiak tunnak szemtelen vicceket mesénnni.
Hun ide, hun oda megyünk, hun házhó, hun meg összedobjuk a pézt, osztan luxusolunk egy kicsit. Há, mostanság ez a luxus, hogy kiűssz egy kávéra a cukrászdába. Há haladunk, nem?
Na de a dinár is halad ám. Lefele. Na de ez az államot nem érdekli. Az csak szedi be a pézt, amire csak akarja. Van errű vicc:
Matematika tanár a gyerekhez:
– Pistike, mennyi 2000+3650?
– 6000.
– Ki tanította neked ezt a butaságot?
– Az apukám.
– És mi a te apád?
– Pincér.
Oszt a pincérrű jut eszembe, hogy a szerb mondás szerint itten má nem tunni, hogy ki iszik, oszt ki fizet. Na nállunk tunni. Azok ott fenn bekeverik, mi meg isszuk a levit.
Mindenkit puszil és jó tanévkezdést kiván Mariska