BETSEY MARISKA NAPLÓJA - Ha jobb vóna, má’ fájna

Október 8. újra él, csak nem a bútorgyár, hanem a felszabadulás napi ünneplés. Me’ hogy megünnepelték az idén a Felszabadulás Napját Becsén. Bizony, összegyűltek a SUBNOR-osok a Pogácsán (Felszabadulás tér, ha netántán e’felejtették vóna), de vót szovjetplakát-kiállítás, meg Orosz Kultúra Napok is vannak.

Én valahogy nem úgy emlékszek a Felszabadulás Napokra, hogy a szovjeteket dicsőítettük vóna, ez a határon túl vót divat nyócvanvalahányig, nálunk nem. Na de most új hatalom van Becsén, oszt a szerbhaladóktú igazán nem várhatja el az ember, hogy majd űk a partizánokat dicsőítik, meg Titót, de azé’ az oroszok dicsőítése nagyon is hozzájuk illik. Újra átírják a történelmet, ’48 meg a titói NE meg se történt.
Közbe’ felújítja az új hatalom a 2005-be’ beindított majd megfeneklett ötletet is, hogy orosz testvérterülete legyen Becsének. A moszkvai régió Isztrin rajonja lesz a megmentőnk, me’ hogy lesz gazdasági és kulturális eggyüttműködés csak győzzünk együtt működni.
Érdekes hogy az orosz régió kultúrfelelőse is együtt hozzánk oszt aszonta, hogy a „népi demokrácia” összehozza az embereket. Ténleg, népi demokrácia, erre is emlékszek, amikó’ még kicsi vótam, akkó vótak a Népi Demokrácia Országai, úgy mint a keletnémetek, a cseszlovákok, akkó’ a Rákosiék meg a Kádárék és így.
Szóva’, mi, becseiek részesülünk abba’ a megtiszteltetésbe’, hogy mintakösség leszünk oroszbarátságba’. Csak kár vót e’mulasztani Putin apánk szülinapját megünnepelni pedig az idén vót kerek év, oszt az oroszokná’ szépen meg is ünnepelték, mint régen. Na majd jövőre. Arra azé’ gondolom odafigyelnek majd hogy piros csizmás, pártás kislány is osztogassa a kenyeret meg a sót a szülinapot ünneplőknek. Minket azé’ ne haggyanak ki. Olyan magyar-orosz barátsági egyesület is kéne, biztos, hogy lenne aki megalakítsa.
Nem tudom, átnevezik-e a becsei liberáldemokraták a Bitlisz-nótárú e’nevezett kocsmát is, mondjuk Podmaszkavszkaje vjecserára, me’ hogy ők is benne vannak a hatalomba’, oszt nem illik, hogy egy angol bandárú’ legyen a kocsma neve.
Közbe’ meg francia firma vette meg a Fadip régi üzemét. Ott má’ vótak oroszok, együtt is műköttek meg befektettek, oszt arrú nem sok jót hallottam, de biztos nem jókat kérdeztem rúla.
A pecellósi úton rég vótam mán, me’ az uram összeveszett a komájáva’, oszt nem is akar arrafele menni. De aszongyák hogy javíjják. Az utat, nem a komaságot. De hogy a fürdőbű’ lesz-e valami aszt én meg nem tudom mondani. Me’ hogy ki is írta alá a papírokat a Kösségházán? Hát a Pájtity meg a Becsey Zsolt, meg a magyar firma meg a Knézi. Na most a Pájtics most nem hiszem hogy nagyon komá’ná a Knézit, a magyar firma meg aszt csinájja, amit az Orbán mond. Gondolom én. Az Orbán meg nem a Knézit támogatja, hanem a Pásztort.
Jut eszembe, láttam a tévébe’ hogy Noviszádon a polgármester – ott is szerbhaladó van mint nálunk, csak ott jó nagy botrány vót belűle – nagy büszkén dicsekedett hogy olyan nagy szupermarket nyílik, még a Ródityná’ is nagyobb. Csak éppen neki semmi köze hozzá me’ azt még az előző hatalom zsírozta le.
Ja, oszt vót licitáció is. Az állami fődek hektárja vót hogy négyszázvalahány eurójé’ keet e’. Állami, me’ még nem atták vissza annak akié, há. Oszt gyüttek vidékrű is, de aszt hallottam, hogy mégse vót nagy sikerük, de a kösségházárú megígérték hogy majd a csőszök odafigye’nek hogy ki műveli a fődeket, me’ hogy a bérlők kiadják albérletbe sokszó’ nagyobb pézé’.
Van ezeknek a csőszöknek má’ dóguk, vagyis lenne éppen elég. Példáú’ csak füle’ni kéne a kánikulás estéken hogy csattognak a lovak patái az aszfa’ton amikó a „szorgos kezek” éjnek évadján indú’nak a határba. Oszt majd ezek a csőszök megakadályozzák hogy bárki is árendába aggyon bére’t fődet? Szeretném azt én is látni.
A mútkó arra panaszkottam hogy Becsérű hír se nagyon. Erre gyüttek csőstű a hírek. Elébb arrú hogy az egyik bankba’ szőrin-szálán e’tünt majd félmillió euró berakott pénz. Oszt azt hallottam a piacon hogy ezt valaki belűrű lopta e’. A tévé is bemonta hogy vezető helyi bankos vót az illető, de azúta semmi se az egészrű.
Na meg arrú is hírösek lettünk hogy aszongya magyar szkinhedek vagy mik randalíroznak nálunk. Most hogy a Flojdba-e vagy a Flojd előtt vagy máshol a városba’ vót, de aszonták hogy vót. De vót egy hónapja is valami a Flojdná’, a nevekbű gondolom hogy magyar-szerb verekedés, csak errű’ hallgattak hetekig.
Az a szkinhed meg valami bőrfejű, így olvastam, meg hogy nyáron is bakancsba’ járnak. Hogy nem fő be nekik a lábuk? Én áprilistú’ novemberig papucsba vagyok meg mezítláb oszt így is begombásodik a lábam, ezek meg bírják.
Ez nagyon hiányzott má’ a képbe’, ené’kú meg se lettünk vóna. Példásak a viszonyok, há’, példásak.
A Tiszaparton is vót randalírozás. Nem sokáig vót ép a szabad ég alatti tornaterem. Vót amit szétvertek, vót amit szétloptak.
Jó itt minden, ha jobb vóna, má’ fájna.
Az onokámrú még nem is írtam. Szegény fekszik. Me’ hogy cudarú fáj neki a lába. Nem tört e’ szerencsére pedig nagyot esett ám. Nallányná vót, me’ udvarol mán az onokám, oszt rendes gyerekként hazaindút este tíz tájba. Nem is illik továbbmaradni, még akkó’ is ha most más idők vannak mint amikó Maris nallánykodott. Oszt az onokám abba a sötétbe batramoskodott, az orra hegyét nem látta, a szél fútt, szitá’t az eső, aszonta olyan vót mint egy hororfilm. Neki is ment abba’ a sötétbe’ valaminek, oszt e’vágódott. Alig tudott hazaérni. Csak szítta a fogát meg szitta a fejeseket hogy Becsén mindig restrikciók vannak.
De azé’ segít az onokám, most is talá’t egy viccet a neten ahogy mondja, én meg idemásolom:
„Két szőke beszélget a tegnapi áramszünetről.
– Képzeld, 3 órát álltam a liftben az áramszünet miatt.
– Az semmi, én 4 órát álltam a mozgólépcsőn!”.
A szőkék bocsássanak meg – ez az én onokám má’ csak ilyen. Izgága de jószívű. Máskó’ meg majd tuggya hogy sötétedés után itthon a helye. Olyat úgyse lát amit világoson ne láthatna.