trg_fontaneMindenki köhög meg taknyol itten, má megin valami vírus, oszt odaátrú, a drótkerítésen túlrú is asztat jelenti a rokonság, hogy ők is bizony. Mostan ennek van szezonja, micsinájjunk neki, amikó egísz februárba április vót. Mennyé lázcsillapí-tójé, megyek há. Fölülök a biciglire oszt tekerd. Me az asszony birja, me annak mindent birnia köll. Mind abba a reklámba, hogy az anyukák nem mennek betegszabaccságra.
Oszt az apotékába tanákoztam a Nelláva (persze, hogy nem ez az igazi neve). Oszt aszongya a „Nella“ hogy neki meg az onokájai betegek. A legnagyobb onokája meg othagyta az egyetemet Noviszádon, oszt utánna akar menni a fiújának a Németekhő. Az meg ott valami pakolómunkás. Mondom, lehet hogy fojtatni kéne asztat az egyetemet nem pedig kimenni oda oszt egy lenni a sok közű aki a két kezive keresi meg a kenyerit. Na de mi garantájja hogy megéri itten az az egyetem, mongya a Nella.
Ez van mindenfele, csak kesereg meg panaszkodik a nép. Esztet csinátták velünk a vezérek. De hát, ahogy a Balasevity monta, krivi szmo mi sto szmo im pusztili. Érted, megengeded nekik, oszt sokan még mindig félaggya szavaznak vagy nem is akarnak kimenni szavazni, utánna meg siratógödör… Há ez van. Me mit birunk mi? Há másnem asztat hogy tiszta legyen a lelkiismeret, asztat birjuk.
Na de monták má hogy sok nállam az asztat esztet, úgyhogy le kő rúla szokni.
A rendőrök nyelvtan dolgozatot írnak.
Az egyik súgja a másiknak:
– Te! A tennap egy, vagy két N?
– Nem tom, de hogy két T az biztos, mer múlt idő.
Na de hogy jót ne mongyak, me nincsen mit, mondok rosszat. Minket is kirabóttak. Nem vittek e semmit igazábú, me nem vót mit, az ijennek szerszám nem kő, de kárt azt tettek. Monta is az uram, hogy maj vesz fegyvert. Ijen má vót, oszt akkó se engettem neki, meg hunnan is venne. De mosmán nekem is nehezemre esik hogy visszatarcsam magam. Me nem igaz hogy nem tuggya a rendőrség hogy ki veszi meg aszt a sok fémet. Oszt azt biztos tuggya kitű. Lassan má fábú kő mindent csináni meg plasztikábú. Na de aszt könnyebben el is viszik, flex se kő hozzá.
Úgyhogy Maris nincsen ám jókedvibe.
Oszt vót nálunk má megin az a rokon, aki csak választások előtt gyün. Hú de e van magáva, úgy érzi, hogy most őnekik maj dől a péz. Oszt annak aki szerintük megérdemli. Ojan mint a házaló ügynök. Agresszív, nem tudod levakarni. Az uram meg épp a neten kupászkodott oszt tanátt egy viccet, amit föl is olvasott neki:
Egy porszívóügynök betolakodik egy házba, és a háziasszony minden tiltakozása ellenére nagy rakás száraz lócitromot szór a szoba közepére.
A nő felháborodik:
– Mit képzel?
– Asszonyom, ígérem, amit ez a csodálatos porszívó nem szed fel, azt én magam fogom megenni!
– Akkor teszek rá magának egy kis tejszínhabot, mert nincs áram a házban.
Puszil Marisotok, oszt nem szabad fölanni!
